-Hogyan ismerkedtél meg az agytréninggel, és mi keltette fel az érdeklődésedet?

-Kb. 5 évvel ezelőtt a jóga kapcsán találkoztam az agytréninggel. Nagyon érdekeltek a meditációs módszerek, a megváltozott tudatállapottal kapcsolatos kutatások,  és a meditáció különböző fajtáival már előtte nagyon sokat foglalkoztam. Láttam benne fantáziát, hogy még érdekesebb tapasztalatokhoz tud hozzásegíteni. Rögtön meg is vettem ezt a készüléket és az elején nagy lendülettel el is kezdtem használni, aztán ez szépen abbamaradt, kb. fél évig nem csináltam vele semmit. Aztán bekövetkezett nálam is az a helyzet, mikor rájöttem, hogy nekem erre szükségem van. Mivel szoftverfejlesztéssel foglalkoztam, nagyon sokmindent bevállaltam. Nem volt ritka, hogy hajnali 2-3-ig dolgoztam, aztán reggel felkeltem 7-kor vagy 8-kor, ahogy sikerült, és szépen folytattam tovább. Egy idő után észrevettem magamon, hogy ez bizonyos következményekkel jár. Az, hogy a koncentráció-képességem erősen lecsökkent, még hagyján, de a memóriám is erősen romlott, pl. a banki átutalásnál kapott 8 vagy 10 jegyű számot nem tudtam megjegyezni, kettesével-hármasával kellett kibetűzni és beírogatni, és akkor rájöttem, hogy valami nem stimmel.

-Milyen problémákkal fordulnak hozzád elsősorban?

-Minden korosztálynak más-más tipikus problémái vannak. Az agytrénert kb. 5-6 éves kortól lehet igazából használni, egyrészt előtte tesztet sem nagyon lehet csinálni, és akkorra érik meg annyira az ember, hogy egyáltalán tudja használni. Kezdődnek ezek a gyerekkori problémák, a tanulással kapcsolatos problémák, az ADD és ADHD, ami Magyarországon nagyon sok embert érint. Állítják azt, hogy közel 300 000 ilyen gyerek van Magyarországon.

-Nagyon szórnak az értékek, a 10 ezer, a 70 ezer és a 300 ezer mind előfordul hivatalos forrásokban.

-Igen, viszont azt, hogy érintett valaki, mondhatjuk 300 ezernek, mert nem feltétlenül ő, hanem a gyereke. Akkor a szülők is érintettek lesznek.

-Gyakran megkeresnek ilyen problémával?

-Nem túl gyakran. Én úgy gondolom, hogy ennek több oka is lehet: egyrészt nem tudnak arról, hogy erre van megoldás, másrészt meg elfogadottnak veszik ezt a helyzetet, és nem nagyon akarnak rajta változtatni.

-Nem is látják problematikusnak esetleg a gyermekük helyzetét?

-Nem látják, de ennek az lehet az oka, hogy ezt a problémát nem teszik magukévá, pedig tudni kell, hogy ha valahol egy ilyen gyerek van, akkor ott valószínűleg a szülőknél is van hasonló jellegű probléma, legalább az egyikben. Főleg az apukák azok, akik nehezen kezelhetők, az anyukák segítséget kérnek, az apukák pedig sokszor megtagadják, súlyos esetben pedig otthagyják a családot. Ilyen helyzet is van. De az egyéb tanulási zavarokkal gyakrabban eljönnek, és a  bepisilési problémákkal. Arra is nehéz megoldást találni, mert a pszichológia nagyon egy irányban képzeli a történetet, azt gondolják, hogy minden ilyen a szorongástól van, holott van, amikor ez a hormonális rendszer, egy agyi működés következménye. Ki lehet találni a felmérés során, hogy mi is az oka, és annak megfelelően lehet kezelni. Ezek komplex terápiák, nemcsak arról van szó, hogy agytrénerezünk, hanem homeopátiás szerek, életmód-változtatás, táplálkozás-változtatás mindig hozzátartoznak a kezeléshez. Így komplexen lehet valakinél javulást elérni. Érdekes, hogy a tanulásban nem is a kisebb gyerekek esetén jelentkezik általában a probléma, hanem később, az érettségi környékén, illetve egyetemi szinten. Ott jönnek elő a tanulási problémák, amikor már nagyon nagy a terhelés.

-Az ember pedig azt gondolná, hogy fokozatosan hozzászokik a szervezet a terheléshez.

-Hozzászokik, de hogyha egy egyetemista elkezd őrülten tanulni, egyszer csak azt veszi észre, hogy hiába tanul, rengeteg időt rászán és mégse jönnek az eredményei, akkor ott felmerül egy-két dolog. Könnyen tönkre lehet tenni a tanulást azzal is, ha dopaminhiány kezd kialakulni, illetve ha még több energiát, még több időt akar az illető rászánni, és az alvásidőből kezdi ezt elvenni. A mai egyetemi oktatás úgy néz ki, hogy estig részt kell venni bizonyos elfoglaltságokban, és este kellene nekiállni tanulni. Ez az ember normál természetével teljesen ellentétes, mert igazából délelőtt és kora délután lehet tanulni, ismereteket befogadni, este már inkább a művészeti tevékenységekkel kellene foglalkozni. Ezen lehet segíteni, tehát pl. egy vizsgaidőszakban vannak tanulást segítő agytréning-protokollok. Ezekkel lehet a koncentrációt növelni, és utána segíteni a rövidtávú memóriából a hosszútávú memóriába való áttöltést, és így hatékonyabb a tanulás.

-Az egyetemi években jellemző tanulási nehézségeknél is ugyanolyan agyi probléma jelentkezik, mint az idegrendszer fejletlensége miatt kisebb korban jellemző?

-Ketté lehet bontani: az egyik a figyelemhiányos esetek csoportja, ez nem gyerekkorra jellemző, hanem egy egész életen át elkísérheti az embert. Egy gyengébben figyelemhiányos ember, ha nagy terhelés alatt van, képtelen lesz tanulni egy kicsit is zajos, zavaró környezetben, és ki kell találnia magának bizonyos praktikákat, hogy tudjon figyelni. Van, aki egész egyszerűen elköltözik otthonról, bezárkózik, és mindenféle zavaró körülményt megpróbál kiiktatni. De agytréninggel is lehet segíteni, hogy jobban tudjon koncentrálni. Ez az egyik csoport, a másik az anyaghiányos, dopaminkiégéses esetek csoportja, amikor valaki túltanulja magát.

-Az agytréninggel minden esetben lehet segíteni ezeken a problémákon? Vagy volt olyan eset, hogy elutasítottad valakinek a kezelését, vagy úgy érezted, hogy nem lesz sikeres?

-Ha valaki nagyon komoly pszichés betegségben szenved, pl. skizofrén, és más erősen gyógyszerezett esetben. Az a probléma, hogy ha valakit kórházban kezeltek, nagyon rövid idő alatt annyira hozzászokik ezekhez a gyógyszerekhez, hogy onnan a visszaút már nagyon nehéz. Még az elején lehetne választania, pl. egy enyhén depressziós esetben el lehet kezdeni agytrénerrel kezelni valakit, és akkor nagy eséllyel nem is lesz rá szüksége, hogy gyógyszert szedjen. De ha valaki már több éve depresszió ellen gyógyszereket szed, az már komoly hozzászokás. Az se lehetetlen, de  5-6 hónap, amíg le lehet jönni a gyógyszerről. Vannak még olyan dolgok, amik kizárják az agytréneres kezelést: ha valaki fényimpulzusokra nagyon érzékeny vagy epilepsziás. Pánikbetegnél is előfordulhat, hogy nem bírja ki a húszperces programot se, mert úgy érzi, veszélyben van: az egy különleges állapot, hogy valaki feltesz egy szemüveget, amivel nem lát, van egy fülhallgató a fején, zajt hall és fényeket lát, és ez bezártság-érzést okozhat.. De én személyesen nem találkoztam olyannal, akinél nem lehetett volna alkalmazni. El lehet kezdeni, és akkor javulás követezik be.

-Köszönöm a beszélgetést.