-Mit tapasztalsz, amikor a szülők először hozzád jönnek, csak saját maguk érzik, hogy valami probléma van, vagy intézményi visszajelzést is kapnak erről, vagy esetleg valamilyen diagnózissal is rendelkeznek?

-Ez a szülőtől függ. Tehát az a szülő, akinek tényleg fáj, hogy a gyereke szenved, és segíteni szeretne, az hamarabb jön. Amikor az intézmény veszi észre, hogy egy gyerekkel baj van, akkor nagyon sok szülő hárít. Persze van, hogy azzal jönnek el, hogy az iskolában a gyerek nem tud ülni vagy baj van vele, de igazából akkor nyílnak meg, amikor az otthoni viselkedésről lehet beszélni, és akkor azért kiderül, hogy otthon is vannak problémák. De ezt valahogy minden szülő kicsit megpróbálja elfogadni, azt gondolja, hogy az ő gyereke egy kicsit különc, vagy ez még belefér, vagy megoldódik. Nagyon sokszor eltolódik emiatt, hogy mikor kér segítséget a szülő. A Pest Megyei Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottság vezetője a neurofeedback terápiát jónak és korszerűnek gondolja.

-Általában mennyi idő kell, hány alkalom, hogy egy közepesen súlyos problémát megoldj?

-Nagyon változó. Kisgyerekeknél hihetetlen gyors lehet a változás. ( Akár néhány alkalom is elegendő, lehet.) Nagyon kicsiknek nem érdemes jönni, nekik azért ez még unalmas, kevésbé képesek „teljesíteni a feladatot”. 4-5 éves kor felett – attól függ, ki meddig tűri, hogy egy képernyő előtt ül. Van, amikor akár néhány alkalom után látható a változás; és akkor itt a nagy kérdés, hogy vajon ez attól van-e, hogy itt volt, vagy most a biológiai életkora szerint ért arra a szintre, hogy ugrott egyet a fejlődésben. Persze mivel más körülmény nem változott, feltételezhető, hogy tényleg a neurofeedback segített. Ez egy nagyon érdekes dolog, hogy van egy érték, ami „leér”, megváltozik, és pont akkor hallom vissza a szülőktől, hogy más lett a gyerek. Ekkor én látom és mérem a gépen, hogy pozitív változás irányát, de nekem az a fontos, amit a szülő mond és a gyereken lát.

-Gondolom már csak azért is, mert ez egy egyszeri mérés, és ahhoz, hogy látszódjon, hogy valóban tartós, a viselkedésnek is változnia kell.

-Igen, de ez valahogy olyan, mintha folyamatosan csörögne egy óra a fejünkben, akkor az zavaró. De hogyha végre már nem csörög, nem pörög annyira, egy kicsit máshogy tudunk működni, akkor ez egy olyan jó állapotot hoz az agynak, hogy utána már ezt keresi. Egyértelmű, hogy a versenyfutást nem lehet sokáig csinálni. Az első alkalommal felmérem a gyerkőcöt, de utána már az Ő jó működését „jutalmazza” a gép.

Akkor nehezebb megváltoztatni, korrigálni a működést, amikor ezek a tünetek nagyon-nagyon berögzülnek, makaccsá válnak. Mindenképpen szükséges, hogy a gyerekkel is valamilyen szinten megegyezzünk, hogy Ő akarja, legyen a célja, hogy pl. az egyik animáció szerint az egérke menjen előre. Sok gyereknek van problémája már az óvodában vagy az iskolában, és ezen akar változtatni. Egy-két eset előfordul, hogy a gyerekben annyi a tagadás, hogy nem képes az együttműködésre, ilyenkor nem is szabad rákényszeríteni. Erőltetni, erőlködni nincs értelme. Bár ez az extrém opponálás pszichikus állapotra is utalhat.

-Tehát ez előrejelzi tulajdonképpen?

-Nem! Nem a gép jelzi az állapotot. A viselkedésre oda kell figyelni! Van egy határ, amin túl már ezzel a géppel sem tudunk segíteni. Visszatérve, hogy hány alkalomra van szükség?Van amikor hosszú idő telik el. Mindenképpen több alkalmat jelent, tisztességesen 20 alatt nem mondhatom, hogy csökkennek a tünetek, de azt igen, hogy valami biztosan előre megy, biztosan meg fog változni. Ha diagnosztizált a probléma lehet 40 -50 alkalomra is szükség van. (Hiszen ekkor már hosszú ideje fenn áll a probléma.) Például megfigyelhető, hogy amikor jár valaki akár ide, akár máshova, sokszor kell várakoznia. Először ezt nem bírják a gyerekek, de látod, ahogy ez megváltozik, türelmesebb lesz. Amikor ott ül a gép előtt, először még jár a keze-lába, olyan, mint egy kis gumilabda, de később egyszerűen látszik az a fajta nyugalom, harmónia. Az agyműködés, ami létrejön, hozza magával ezt a nyugalmas viselkedést.

-Volt-e olyan eset, hogy nem tudtál dolgozni valakivel?

-Igen volt. Tanulási problémák miatt hoztak el hozzám egy gyermeket, működő családnak látszott a pár a gyermekével, később kiderült, hogy sajnos ez csak a látszat. A gyermek értékei újra és újra a kezdeti állapotba kerültek. Az apával egy beszélgetés során kiderült, hogy nem működik a házassága, azonban a gyerekek előtt ezt titkolták. Még nem álltak készen a szülők helyzetük tisztázására, gyermekük pedig tökéletesen érezte, hogy nagyon nagy a baj. Családterápia helyett ez nem jó! Mondjuk egy válás közepében, vagy ha egy tartós hamis állapot van a családban, akkor a gyerek ugyanúgy hozza a tüneteket, nem az idegrendszeri változások miatt, hanem mert a saját környezete váltja ki, tartja fenn a rossz működést.

-Ezek átmeneti tünetek, nem olyan mélyen gyökereznek?

– Jó esetben átmeneti tünetek, de ha a szülők nem képesek tisztázni a helyzetet, akár egy házasságot megjavítani vagy elválni, akkor ez tartósan hibás működést képes rögzíteni. Tehát ha nem állnak rendelkezésre normál, átlagos körülmények, nincs a családban nyílt és őszinte kommunikáció, akkor ezzel sem lehet csodát tenni.

-Tehát ha már stabilizálódott egy, akár a gyerek számára kedvezőtlen családi állapot (pl. válás), akkor már lehet terápiát kezdeni.

-Igen, akkor egyértelműen, ha már tisztázódott a helyzet. Például sokszor van az, szintén a válás alatt, és után, hogy kicsit rosszabb a teljesítménye, valahogy nem olyan a gyerek, mint amilyennek kéne hogy legyen. Ha ilyenkor kezd hozzám járni a gyermek, akkor kifelé, látszólag nem sok minden történik, viszont ezek a gyerekek elkezdenek beszélni a szüleikkel! Kialakul/újraalakul a kapcsolatuk! El fogja tudni mondani azt a konfliktust, ami őt bántja, és ez már hatalmas előrelépés. Tehát én nem a konfliktust oldom meg, de ha a gyerek már nem fél beszélni arról, ami benne van, (nem okoz szorongást), végre feltárul és ezt kommunikálni képes, akkor ez fantasztikus. A gyerek válik képessé konfliktusainak tisztázásra, megoldására. Azzal, hogy a szorongás, a félelem csökken, és az anyukájának el tudja mondani, ami bántja, vagy éppen az apukájának, akivel csak ritkán találkoznak, akkor már meg tudják oldani az őt foglalkoztató problémát…

Tehát mindig változó, akinek van bediagnosztizált problémája, annak hosszabb idő, de csodákra képes az, hogyha ez az érték helyreáll. Olyan, mintha addig beleragadt volna egy mocsárba, és utána meg tud futni, tehát tényleg nagyon sokszor ilyen látványos változásokat képes hozni.

-Köszönöm a beszélgetést.