Az additudemag.com az internet legbőségesebb tárháza ADHD-val kapcsolatos cikkek terén. Bár híven tükrözi az Amerikában domináns gyógyszer-centrikus megközelítést, számos, nálunk alternatívnak számító terápiáról is sok információt közöl, és nevelési, problémakezelési tanácsokat is szolgáltat. Ezek közé tartozik a 10 Steps to Take BEFORE School Starts című, nemrég megjelent cikk, mely 10 tételben sorolja fel amolyan check-list-ként, mi a teendőnk, mielőtt ADHD-s (vagy autisztikus) gyermekünk megkezdi a tanévet. (A saját tapasztalataimra és a magyar viszonyokra alapozott véleményemet zárójelben közlöm.) Ha néhányról esetleg lemaradtunk, még mindig van idő bepótolni!

1. Üljünk le a pedagógusokkal, és beszéljük át a következő évet! Tekintsük át az eddig elért eredményeket, tűzzük ki a reálisan elvárható célokat, és állapodjunk meg a lehetséges konkrét megoldásokban is! Ezt lehetőleg arra alapozzuk, ami tavaly is működött. (Az USA-ban intézményesítették az év eleji szülő-tanár konzultációt, ahol a szülőnek lehetősége van véleményezni az iskola által elkészített fejlesztési tervet. Nálunk sajnos általában a szülőnek kell megküzdenie ezért a lehetőségért, de érdemes, mert a megbeszélés konkrét tartalmán túl nagyon fontos, hogy a pedagógus kezdettől érezze: olyan gyerekkel fog dolgozni, aki speciális bánásmódot igényel, és aki mögött kommunikációképes és támogató család áll.)

2. Sétáljunk egyet az iskolában a gyerekkel, nézzük végig a termeket akkor, amikor még nincs nyüzsgés, hogy megbarátkozhasson a helyszínnel, és újra otthonosan érezze magát! (Ha erről már lekéstünk, mert az iskola már sohasem üres, egy viszonylag csendes órában kérjünk gyerekünktől “idegenvezetést”, amikor vendéglátóként mutathatja be nekünk az épületet és a termeket.)

3. Vegyük meg együtt az iskolához szükséges holmikat, füzeteket, a holmiját gyakran elhagyó gyerek esetén speciális tárolókat! (Ha a holmik kiválasztásában a gyerek is részt vesz, nagyobb becsben tartja, és jobb eséllyel tudja megőrizni, megfelelően használni azokat.)

4. A reggeli kapkodás megelőzéséhez keressünk a bejárati ajtó közelében egy helyet (zugot), ahova a gyerek lepakolhatja az iskolás holmiját (táskát, könyvet, tornazsákot, ételes dobozt). Nagyon praktikus (nekünk bevált) az írható tábla is, amire emlékeztetőül fel lehet vésni a rutintól eltérő teendőket.

5. Képezzünk tartalékot az iskolaszerekből, nincs bosszantóbb, ha sürgősen kell előkeríteni egy ív krepp-papírt vagy ragasztót.

6. Tervezzük meg a gyerek délutáni elfoglaltságait, helyezzük előtérbe a mozgásos és más koncentráció-fejlesztő tevékenységeket!

7. Keressünk jó korrepetitort gyerekünk mellé! (Ez az USA-ban sokkal olajozottabban működik, mivel a diákok gyakran vállalnak gyerekfelügyeleti vagy korrepetitori munkát lakhelyük közelében. Általános iskolások mellé nem is kell különösebb szaktudás, elég a rugalmas hozzáállás. Bár nálunk az általános iskolában szinte kötelező a napközi, ahol elvileg el kellene készülnie a házi feladatnak, sok szülő küzd estig gyermekével, ami a pszichológusok szerint rossz hatással van a szülő-gyerek kapcsolatra…)

8. A gyerekkel együtt tervezzük meg és rögzítsük naptárban a következő év tennivalóit! A gyenge időérzék, tervezési képesség miatt sokszor élnek át a gyerekek bizonytalanságot, de az előre tervezés ezt nagymértékben csökkentheti. (A nyári közös programtervezés nálunk nagyon bevált, a gyerekek végig pontosan tudták, “hol állunk”, és nyár végén nem lepte meg őket az ovi/iskolakezdés.)

9. Vizsgáljuk fel a gyógyszerezést az orvossal együttműködve! (És gondoljuk végig, milyen alternatív módszer(ek)kel kívánjuk fejleszteni gyermekünket: milyen étrendi-, mozgás-, esetleg neuroterápiás programba lenne érdemes belevágni.)

10. Tűzzük ki a tanulmányi célokat – természetesen ezt is a gyerekkel együtt! Ügyeljünk arra, hogy ő maga fogalmazza meg vágyait, igényeit és azt, hogy mit nem szeretne, illetve hogy milyen erősségeire, kikre és hogyan szeretne támaszkodni a cél elérése érdekében. (Érdemes később felülvizsgálni a célkitűzést és azt, meddig jutott el a gyermek. De ne a számonkérésen legyen a hangsúly – tekintsük ezt olyan lehetőségnek, mellyel segíthetjük a gyermek önismeretének, tervező-szervező készségének fejlődését.)

Ha végignézzük a fenti pontokat, láthatjuk, hogy a nem-ADHD-s gyerekek esetén is indokolt lenne szinte mindegyik. Sőt, a tanácsok nagy részét saját életvezetésünkkel kapcsolatban is alkalmazhatjuk akár folyamatosan, akár egy-egy időponthoz kötve (új év, visszatérés a nyári munkarendből).:)

Ha tetszett az írás, olvass el egy másik hasonló témájút is, melynek címe Bölcskei Mónika:”A coaching lényege, hogy kérdésekkel feltárja a másik emberben lévő válaszokat”!