Beszélgetés Kertayné Kőrösi Zsuzsa diszlexia-diszgráfia-diszkalkulia szakértővel, a balatonfűzfői Öveges József Szakképző Iskola és Gimnázium tanárával és fény-hang terapeutájával

-Zsuzsa, hogyan és mikor specializálódott iskolátok disz-problémás gyerekekre?

-2000-ben láttuk, hogy országosan is és a környéken is nagyon sok a disz-problémás gyerek, és alig veszik fel őket középiskolákba, illetve kibuknak onnét. Az akkori igazgatónő úgy döntött, hogy elindítjuk ezt az irányvonalat, mert nagyon fontos a gyerekek számára. Első lépésünk az volt, hogy megkerestük Meixner Ildikót. Nagyon szimpatikus volt az a néhány alapszabály, amit lefektetett, és ezután a Meixner Intézet vezetésével trénereket, tanárokat képeztünk ki. Az iskolából a tantestület fele elvégezte ezt a tanfolyamot, és így nagyjából képben voltunk, hogy milyen tünetekkel, hogyan működnek ezek a gyerekek. Az első évben csak gimnáziumi osztályba kínáltunk felvételt, aztán elindítottunk egy akkor még 9. osztálynak nevezett, szakmunkás irányultságú osztályt is. Egy évvel később ezt továbbfejlesztettük oly módon, hogy kapcsolatba kerültünk az AVS (audio-vizuális stimulációs) technikával. Az igazgatónő megismerkedett Kugyela János agytrénerrel, ő mutatta be nekünk az AVS technikát. Korábban ez elérhetetlennek tűnt, és sokan kételkedtek is benne, de én nagyon díjaztam az új technikát. Ennek volt köszönhető, hogy a vezetéssel együtt elindultunk ebbe az irányba.

-Személyesen kipróbáltátok, vagy hogyan győződtetek meg róla, hogy hatékony?

-Persze, kértünk egy tanfolyamot. János nagyon sok mindent megmutatott nekünk, különböző teszteket végeztünk el, láttuk, hogy ez egy nagyon jó dolog saját magunk számára is, világos, hogy akkor a gyerekek számára is. Miután elvégeztük a tanfolyamot, elindítottuk a fény-hang terápiát az iskolában úgy, hogy János segítségével egy 18 helyes stúdiót rendeztünk be. Ez 2001-ben volt, és azóta működik is. Órarendi keretben foglalkozunk a gyerekekkel azokban az osztályokban, ahol tudjuk biztosítani a trénert heti 2-3 alkalommal.

-Ez egy 45 perces óra?

-Nem, az órának csak egy része, egy 20 perces vagy 25 perces program. Év elején úgy indul el, hogy a szülők engedélyével a gyerekkel csinálunk egy fény-hang tesztet, amit a trénerek kiértékelnek, és nagyjából elkészítik a csoportnak szóló programsort. Azt gondolom, hogy tökéletesen működik és szeretik a gyerekek. Vezetünk egy dossziét, amiben a gyerekek adatait tároljuk és azt, hogy mikor, milyen kezelést kaptak a gyerekek. Ez egész esztendőre szól, kikérjük a szülők véleményét is a program elején és a program végén is, ezeket össze lehet hasonlítani. Innen ismerjük a fény-hang terápia hétköznapi eredményeit, pl. azt, hogy a fáradékonyság megszűnt a gyerekeknél, vagy legalábbis nem olyan mértékű, mint korábban volt. A délutáni tanulás sokkal gyorsabban megy, leszoktak a délutáni alvásról. Egymásra sokkal jobban tudnak figyelni, tehát a mentális állapotuk is a helyére került. Hozzátartozik a történethez, hogy a tanulmányi eredményük is javulhatott, de ez gyerekfüggő. Van olyan gyerek, aki a megmaradt idejét és energiáját nem arra fordítja, amire kellene, tehát nála tanulmányi eredmény-javulást nem tudtunk észlelni, viszont azt is lehetett látni, hogy van olyan gyerek, aki bizonyos tárgyakból, különösen a problémás területeken javított. A tanárok véleményét is kikértük erről, ők a figyelemkoncentrációt említették elsőként, azt, hogy a gyerekek sokkal hamarabb tudtak végezni a feladatukkal, az otthoni tanulási idejük lecsökkent. Az éjszakai alvászavaraik is. Emellett toleránsabbak és öntudatosabbak lettek. Én azt gondolom, hogy a disz-nél ez a legnagyobb probléma: a gyerekek nagy részénél az öntudat és az önértékelés nagyon problémás. A tanulmányi eredményük nem egyszerűen azért javult, mert a fény-hangterápia miatt jobban tudtak tanulni, hanem mert a mentális rákészültségük is javult, és azt gondolom, hogy ez sokkal fontosabb volt.

-Egy-egy osztályban minden gyerek használja az AVS-t?

Egy-két gyerek marad ki epilepszia miatt vagy azért, mert a szülei nem engedték, teljesen mindegy, hogy mit mondunk a dologról. Természetesen ezekkel a gyerekekkel haladunk az anyaggal, a többiek pedig relaxálnak a gépekben. Általában 4-5 osztályt viszünk egy év alatt, ill. korábban kollégistákból is volt egy csoportunk, és ők tanulási idő előtt és után jöttek és kapták meg ezt a fejlesztést.

-A diákoktól esetleg gyűjtöttetek valamilyen tapasztalatot, véleményt?

-Igen, és szeretik. Nem egyszerűen csak a gépet használjuk, hanem relaxálós zenét is válogatunk hozzá, ez egy kicsit tompítja a fény- és hangeffektet, amit használunk a kezelések során. Teljesen természetessé vált a csend, a rend és a fegyelem, megszokták, hogy ez egy nyugodt dolog, a passzív meditáció során megtanultak nyugalomban lenni.

-Át tudják vinni más tevékenységekre, más órákra?

-Igen, egy ilyen kezelés után 3-4 órán keresztül érezhető, hogy sokkal lazább osztály fogadja a tanárokat, és ezt díjazták a kollégák.

-Egyébként a kollégák körében is népszerű lett a passzív meditáció?

-Megoszlott a társaság. Voltak, akik hitüknél vagy bármilyen okból ezt a dolgot nem fogadták el. Mi ezt tiszteletben tartjuk, és természetesen semmi nem kötelezi őket arra, hogy részt vegyenek benne. Viszont ezt a „gyerekanyagot” kapták meg, tehát ők is élvezik ennek az előnyeit. A másik rész nagyon lelkes volt, sokan a trénerséget is vállalták, ami nem könnyű feladat, hiszen az szakórájukból 20-25 perc elmegy. Ezt úgy lehet behozni, hogy utána automatikusan mondod a szöveget, mert ilyenkor „nyitva van az agy”. Úgy tűnik, mintha kómás gyerekek ülnének veled szemben, tehát látványra nem túl szerencsés a dolog, de a hatékonysága nagyon jó. Csináltunk felméréseket is a ThinkFast kognitív és reflex- tesztprogrammal, aminek az eredményeit pszichológusok, orvosok, kutatók előtt is bemutattuk. /Tudtommal ennek következtében Alzheimer-kórosok kezelésénél is alkalmazzák e technikát/. Külföldön ez már elfogadott, kórházakban rehabilitációként használják ezt az eszközt. Egy évet végigcsináltunk nyelvtanuló programmal is, és volt egy esztendő, mikor a gyerekeknél csináltunk egy tanulássegítő programot: kétszer kaptak stimulációt egy nap, az első órán és az ötödikben. Az első órán megkapták a tanulásra hangoló programot, a végén pedig egy Schumann rezonanciát. Ez is nagyon jól bevált, a köztes órákban nagyon jól tudtunk dolgozni a gyerekekkel.

A Think Fast segítségével kimértük pl., hogy a kiváló kategóriában 140%-os növekedés volt, tehát kategóriákat ugrottak a gyerekek. Aki kezdett mondjuk a gyenge kategóriában, az átugrott az átlagosba, az átlagos a kiválóba. Egy éven belül csináltunk egy kimutatást, ami még nincs publikálva, csak a szakdolgozatomban van részlet belőle.

A jövőre nézve hogy látod a helyzetet? Marad a fény-hangterápiás program az iskolában?

-Remélem, az optimizmusom beigazolódik, és igen, de ez nem tőlem függ, a mostani iskolavezetés is szorgalmazza e fejlesztést tanulóinknál, a szülők körében is nagy a népszerűsége. A szegregált oktatási forma mellett integrált formában is tanulnak a disz-esek iskolánkban. Az idei évben 3 osztállyal indultunk el az agytréner használatában.. Fejlesztésképpen nagyon jó lehetőség, Asperger-szindrómás gyermeknél is használjuk, nagyon jól viseli és élvezi.

Ha tetszett az írás, olvass el egy másik hasonló témájút is, melynek címe A modern neuroterápiák tudományos mérlege!