Azok az óvodás gyerekek, akiknek a szobájában van tévé, és/vagy akinek a családja sokat “háttértévézik”, az átlagnál fejletlenebb elme-teóriával rendelkeznek, tehát nem értik meg társaikat, és nem tudnak velük jól együttműködni sem, állítják kutatók.

Sok kutatás vizsgálta már a televíziózás hatását a gyerekek társas viselkedésére, de ez az első, mely a társas viselkedés mögött rejlő neuropszichológiai működést vette górcső alá az elme-teória segítségével. Az elme-teória az a felismerés, hogy minden embernek különböző elképzelései, hiedelmei, vágyai vannak, melyek – akár helytelenek is lehetnek, de – motiválják viselkedésüket. Amy Nathanson kutatásvezető szerint “a gyerekek fontos mérföldkőhöz érnek társas és kognitív fejlődésükben, amikor megérik bennük az elme-teória. A fejlettebb elme-teóriával rendelkező gyerekek jobban működnek társas viszonyokban, érzékenyebb, kooperatívabb interakciókat folytatnak a többi gyerekkel, és kisebb eséllyel folyamodnak agresszióhoz céljuk elérése érdekében.”

A kutatásban 107 óvodás gyerek szüleit kérdezték ki a gyerek tévénézési szokásairól (beleértve a háttér-televíziózást is), a gyerekeknek pedig olyan feladatokat adtak, melyeket az elme-teória használatával lehetett megoldani. A gyerekek korának és a szülők szocio-ökonómiai státuszának hatását leszámítva is összefüggést találtak a tévénézés mennyiség és az elme-teória fejletlensége között. Azonban azok, akik a tévében látottakról beszélgettek szüleikkel, viszonylag fejlettebb készséggel bírtak.

Az Ohio-i Állami Egyetem kutatásának angol összefoglalója itt olvasható.