Intenzív mozgás során új agysejtek keletkeznek az agyban, és az agysejtek között új kapcsolatok is megjelennek, ami miatt az információ-áramlás is gyorsabb lesz. Az olyan, kognitív szempontból fontos neurotranszmitterek szintje is megemelkedik, mint az epinefrin, a dopamin és a szerotonin – ezek olyan anyagok, melyeket a stimulánsokkal és az antidepresszánsokkal is „megcéloznak”. Az autistáknál és ADHD-seknél az idegsejtek növekedését serkentő BDNF fehérje (növekedési faktor) is más mennyiségben található meg, mint a neurotipikusoknál, és a mozgás erre is hatással van.

De lássuk, mit mutatnak a konkrét kutatások! Ehhez ismét az ADD/ADHD forradalom c. könyvet hívtam segítségül, mely rendszerezi a 2007-ig összegyűlt jelentősebb kutatásokat. Sajnos nem szerepelnek benne olyan terápiás mozgásformák, mint pl. a TSMT, az alapozó terápia vagy az INPP, mert a könyv csupán a széles körben ismert aerob típusú mozgásokat és a tai chit vizsgálja.

Az aerob mozgások hatékonyságát 3 kutatás bizonyítja. Az elsőben 8, 1.-6. osztályos viselkedészavaros fiú számára kötelezővé tették a tanítás előtti futást hetente háromszor. Egy részük 5 percet, másik részük 10 percet futott, és 4 hasonlóan viselkedészavaros fiú kontrollcsoportként szolgált, ők nem futottak. Ezután megnézték, hogy egy-egy nap hányszor viselkedtek fegyelmezetlenül – a helytelen viselkedésformák listáját a kutatást megelőzően állították össze a tanár tapasztalatai alapján. A futás hatására 50%-kal csökkent ez a szám, a legnagyobb fegyelem a futást követő órákon volt tapasztalható. A legkevesebb probléma a 10 percet futókkal volt.

Egy másik kutatásban 13, 5-12 éves gyerek 6 hétig hetente 5 alkalommal intenzíven sportolt. A tevékenységet mindenki maga választhatta meg, volt, aki futott, volt, aki aerobicozott, volt, aki ugrókötelezett. A lényeg az volt, hogy jelentősen megnövekedjen a pulzusa, amit egy géppel folyamatosan ellenőriztek is. A mozgás hatására az ADHD-s gyerekek a mentális teszteken úgy teljesítettek, mint a pszichésen „átlagos- enyhén problémás” gyerekek, és a Conners’ skálán is szignifikánsan csökkent pontszámuk az ellenkezés, a hiperaktivitás, a figyelmetlenség és a kognitív problémák dimenziójában. A szülők is pozitív változásról számoltak be.

A harmadik kutatásban 12 héten át hetente négyszer 45 perces futást iktattak be az ADHD-s gyerekek napirendjébe, melynek következtében csökkenteni lehetett pszichostimuláns-adagjukat. Minél többet futott a gyerek, annál jobban.

Bár a fenti eredmények meggyőzőek, feltűnő, hogy komolyabb, nagy mintanagyságú vizsgálat nem készült a témában. A mozgás szerepe közhely, és a sporttagozatos általános iskolákba nagyon sok ADHD-s gyerek jár terápiás célból, de érdekes módon mégse szerepel kellő súllyal a hivatalos terápiás javaslatok között. Fontos még kiemelni, hogy a mozgás hatása rövid távú: 1-2 nappal a tevékenység után már nem észlelhető, akárcsak a gyógyszeres kezelésé.

A másik kutatási téma a tai chi, mely a jóga mozgásos formájának is tekinthető meditatív jellege miatt. A kutatás résztvevői, 11 fiú és 2 lány (mindannyian 13-16 évesek), 5 héten át heti két alkalommal vettek részt 30 perces tai chi órán. Ennek eredményeképpen csökkent a szorongásuk, jobb lett a magatartásuk, kevésbé voltak álmodozók és érzelmi reakcióik is „helyénvalóbbak” voltak, emellett enyhültek hiperaktív tüneteik is. A tai chi hatása 2 hétig maradt fenn további gyakorlás nélkül, ami valamivel hosszabb idő, mint az aerob mozgásoknál tapasztalt hatásidő. A szerzők kiemelik, hogy az egész család profitálhat a tai chi gyakorlásából.

Iskolás korban és felnőtteknél a mozgásnak kulcsszerepe lehet az ADHD tüneteinek enyhítésében, és ez is szerepet játszhatott abban, hogy az iskolákban mindennapossá tették a tornaórákat. Ez hatalmas lépés előre, de a cikkben ismertetett mozgásformák nem pótolják a korai fejlesztést: a 3 év alatti gyerekek és az óvodások általában még nem képesek az intenzív sportolásra vagy a jógához, tai chi-hez szükséges figyelemkoncentrációra, így számukra a terápiás mozgásformák (TSMT, HRG, INPP) maradnak a fejlesztés fő eszközei.

Ha tetszett az írás, olvass el egy másik hasonló témájú cikket, melynek címe Az ADHD / autizmus és a mozgás új összefüggései!