Amikor már azt hittem, nagyjából átlátom, kire érdemes figyelni a neten ADHD ügyben, felfedeztem egy amerikai webrádiót, ami a Figyelemkontrollhoz hasonló tematikájú és már 4 éve működik. Az Attention Talk Radio hetente 1-1 45 perces adásban olyan témákat jár körül szakemberek segítségével, mint a társas kapcsolatok, a motiváció; a megoldások között pedig a coaching eszközei mellett a diéta és a mindfulness is szerepel. Sőt néhány hete éppen az agytréningről beszélgetett a show házigazdája Jeffrey Gignac kanadai agytrénerrel. Az interjút itt lehet meghallgatni, de a lényeget összefoglalom írásban is.

Jeffrey Gignac pszichológus, NLP szakértő, hipnoterapeuta, és a NeuroProgrammer-hez hasonló agytréning programok fejlesztője. A bemutatkozás után ismerteti a különböző agyhullám-frekvenciák által meghatározott tudati állapotokat, majd az agytréning gyakorlati felhasználásával, hatékonyságának bizonyításával foglalkozik.

A másodpercenként 7-12 Hz-es alfa a problémamegoldás és a stresszcsökkentés állapotára, egy relaxált de éber tudatra jellemző. A 3,5-7,8 Hz-ig terjedő théta az alvást megelőző (hipnogogikus) illetve a meditatív állapotokban válik dominánssá; ilyen állapotban születnek a nagy felfedezések. Ennél alacsonyabb frekvenciájú a delta (0,5–3,5 Hz) és a szubdelta (0,1-0,5 Hz) sávja, ami az emberek többségénél alvást jelent, de sokat meditálók, pl. buddhista szerzetesek éber állapotban is tudják ezt produkálni. Ez a belső csend birodalma, ahol a limbikus rendszer gyógyítása, kiegyensúlyozása történik. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyre több tudományos kutatás foglalkozik az alvás szerepével, és néhányban azt is hangsúlyozzák, milyen egészségmegőrző hatása van az ilyen lassú agyhullám-tevékenységnek). Az alfától „felfelé” gyorsabb rezgésszámú elektromos aktivitás az agyban a béta, illetve a gamma betűkkel írható le. Ezek a hullámok a koncentráció, a szenzomotoros tudatosság agyi lenyomatai, és ebben a rezgéstartományban a leghatékonyabb az új ismeretek szerzése is. Gignac említi, hogy a magas béta tevékenység gyakran kötődik a stresszhez és a szorongáshoz, de felhívja a figyelmet arra, hogy a kapcsolat nem szükségszerű: csak a rendezetlen, kaotikus béta tevékenység jár együtt negatív hatásokkal. (Ez jó hír a túlpörgő agyú ADHD-s és Aspergeres embereknek: nehéz, de nem lehetetlen rendezni egy dinamikusabb, ezért több hibára hajlamos rendszert.)

Az agytréning során Gignac EEG készülékkel méri fel a domináns agyhullámokat az agy különböző részein, és ez alapján ad különböző hullámsávú kezelőprogramokat. A módszer hatékonyságával kapcsolatban egy peer-reviewed kutatást ismertet, melyben az ADHD-s gyerekek 81%-ot javítottak a sztenderd Freedom from Distractability (figyelemelterelődést mérő) teszteredményükön a tréning után. A műsorvezető hangsúlyozza, hogy ez rövid távon megfigyelt változás, de a neuroplaszticitás (az agy képlékenysége) miatt valószínűsíthető, hogy rendszeres használattal hosszú távon is pozitív irányba befolyásolható az agyműködés. A kémiai úton ható szerek a neurotranszmitterekre hatnak, és úgy tűnik, az agyhullámok is szoros kapcsolatban állnak ezekkel az agyi hírvivőkkel: egyelőre nem tudjuk, a neurotranszmitterek eloszlása hoz-e létre jellemző agyhullám-mintázatokat vagy éppen fordítva, de úgy tűnik, a rendszerbe be lehet lépni az agyhullámok külső stimuláció segítségével való optimalizálásával. Jeffrey Gignac személyes tapasztalatai is megerősítik, hogy az agytréning nem csak rövid távon hat: a pszichológus hetedikes koráig maga is számos beszéd-, írás-, olvasás- problémával küzdött, és az iskolában megkésett fejlődésűként tartották számon. Pszichológus és szociális munkás szülei sokat tettek fejlődése érdekében, de Gignac saját bevallása szerint a rendszeres agytréning tette számára lehetővé, hogy képességei ilyen szintre fejlődjenek.

Itt vége is a beszélgetésnek, ami szerintem alkalmas arra, hogy a fény-hang stimulációval, agytréninggel kapcsolatos alapinformációkat azokkal is megismertesse, akik soha nem hallottak a módszerről. Kicsit furcsálltam, hogy Gignac nem utalt arra, hogy az agytréninggel kapcsolatos tudományos szakirodalom ennél sokkal gazdagabb, és arra, hogy egy másik, az agyhullámokat befolyásoló módszer, a neurofeedback terápia világszerte orvosilag 100%-ig elfogadott módszer. Vagy akár arra, hogy Kanadában a TB is fedezi a fény-hang terápiás agytréning költségeit…Érdemes lett volna kitérni arra is, hogy a gyerekek agyhullám-mintázata hogyan tér el a felnőttekétől, de azt hiszem, az idő rövidsége miatt ezek nem reális elvárások. Talán ha újra meghívják az adásba – a beszélgetőtárs, Jeff Cooper érdeklődése mindenesetre kitapintható volt a sok „amazing” (kb. elképesztő) jelzője alapján, sőt egyszer „cool stuff”-nak (kb. menő cucc) is nevezte a módszert:)

Ha tetszett az írás, olvass el egy másik hasonló témájút is, melynek címe “Ha valahol egy ilyen gyerek van, akkor ott valószínűleg a szülőknél is van hasonló jellegű probléma – interjú Szalóki László agytrénerrel”