A meditacio.blog.hu jóvoltából értesültem arról, hogy videokonferenciát tartanak Autizmus, meditáció, stressz címmel. A múlt csütörtök esti eseményen négy szakember (dr. David Black neuropszichológus, a marylandi Center for Autism Assessment and Treatment igazgatója, dr. Sarina Grosswald kognitív tanulási szakértő, az SJ Grosswald and Associates nevű szakmai szervezet elnöke, dr. Norman Rosenthal pszichiátria professzor, a Transcendence és a Gift of Adveristy bestseller-könyvek szerzője és dr. William Stixrud klinikai neuropszichológus) ismertette a releváns tudományos ismereteket, és 4 esettanulmányt is megnézhettünk.

A kutatók az autizmust egyre inkább stressz, szorongás alapú problémának tekintik. Mivel számos kutatás bizonyítja a transzcendentális meditáció (TM ) pozitív hatását a hasonló hátterű betegségekben (poszttarumás stressz, magas vérnyomás, depresszió), csak idő kérdése, hogy az autizmussal kapcsolatban is elég klinikai bizonyíték gyűljön össze a hivatalos ajánláshoz. Mivel a módszernek nincs számottevő mellékhatása, a kutatók már most javasolják a szülőknek, hogy tanítsák meg autista vagy ADHD-s gyereküket meditálni – az egyik szakértő egyenesen azt állította: „kegyetlenség nem megtanítani rá a gyerekeket”.

Hogyan „működik” a meditáció? Először is, a meditálóknál tompább a szimpatikus idegrendszer reakciója a külső ingerekre, így gyengébb a „küzdj vagy menekülj” válasz. Megfigyelték pl., hogy rendszeresen meditálók agyában 40%-50%-kal csökken le a fájdalmas testi ingerre (pl. forró víz) adott reakció mértéke, és mivel ugyanezen a hálózaton keresztül válaszolunk a társas ingerekre is, hasonló reakciógyengülés történik lelki síkon is. Ez nagyon fontos az állandó feszültségben, túlingerelt állapotban lévő, szorongó emberek számára!

Dr. Grosswald elmondta, hogy a meditáció változást hoz az agy fejlődésében, és megerősíti a prefrontális kéreg működését, mely a szociabilitást, a társas figyelmet is szabályozza. Ezért enyhülnek az alvásproblémák, az önszabályozási nehézségek és a hangulatzavarok, és ezért lehetséges az, hogy az autista gyerekek, felnőttek „kinyílnak” a meditáció hatására: új ételeket fogadnak el, megölelik családtagjaikat, vagy akár problémás gyerekből a „hónap gyerekévé” válhatnak. Néhány kisebb léptékű tudományos kutatás, illetve a hétköznapi tapasztalatok arra utalnak, hogy a fenti logika valóban működik autisták esetében, de még csak most indulnak az első szisztematikus kutatások ezen a téren. (Az ADHD-val kapcsolatban már volt egy tudományos kutatás, melyről korábban írtam.)

A csütörtöki web-konferencián időről időre egy-egy konkrét esetet bemutató film szakította félbe a tudományos diskurzust, melyekből megismertünk négy autista tinédzsert, Alexet, Joey-t, Jacksont és Justint. Ők maguk, illetve szüleik számoltak be arról, milyen pozitív változást hozott az életükben a transzcendentális meditáció.

Alex dührohamai megszűntek, javult a tanulmányi eredménye, és szülei már önálló életvitelre alkalmasnak találják. Jackson jogosítványt szerzett, munkába állt, pedig ezekről korábban álmodni sem merhetett, Justin pedig végre átalussza az éjszakát, és tanárai is felfigyeltek belső nyugalmára. A legmeghatóbb talán Joey története volt: a kétévesen beszédképtelenné vált, ma 16 éves autista fiú a meditációnak köszönhetően megtanult betűtáblával kommunikálni, és ilyen módon kérte édesanyját, hozzon létre egy alapítványt, mely az autizmus és a meditáció, táplálkozás és mozgás összefüggéseinek tudományos kutatásával, az eredmények népszerűsítésével foglalkozik. (A Joey Lowenstein Alapítvány a webkonferencia egyik szponzora volt.) A fiú szerint „nekik is szükségük van arra, hogy lecsitítsák az elméjüket”. Édesanyjával együtt naponta 2×20 percet meditál, mert az „calms the mind, calms the mum” – lenyugtatja az elmét, és lenyugtatja anyát.:)

A kutatók fontos információkat mondtak el, de nekem legjobban két olyan gondolat tetszett, ami anyukák szájából hangzott el. Az egyik: „nem veszed észre, hogy milyen stresszes vagy, amíg el nem kezdesz meditálni” – ezt én magam is megéltem. A másik: „hosszú időbe telt, míg a gyerekem végre elkezdte visszaadni azt, amit tőlünk kapott”. Mert szép dolog a szülői önfeláldozás, de kevesen tudnak 10-20-30 évig csak adni egy gyereknek anélkül, hogy közben ők maguk ne sérülnének súlyosan. Az emberek többsége legbelül a kölcsönösen kielégítő viszonyokra, és nem a tudatosan vállalt altruizmusra van kalibrálva. A meditáció olyan agyi változást idéz elő az autisztikus személyekben, hogy képessé válnak viszonozni családjuk feléjük áramló szeretetét.

Ha tetszett az írás, olvass el egy másik hasonló témájút, melynek címe Hol jár az eszünk meditáció közben?