Mivel az autisztikusok számára az átlagosnál nagyobb kihívást jelent a komplex szenzoros ingerek feldolgozása, a tudósok általában egyetértenek abban, hogy az ingerek integrációját nem képesek megfelelően végrehajtani. Dr. Adam Zaidel, Bar-Ilan Egyetem Multidiszciplináris Agykutató Központjának kutatója olyan kísérletet végzett el, melynek eredménye cáfolja ezt a közkeletű nézetet, mivel szerinte veleszületett integrációs zavar helyett inkább a “zajos”, szabályos mintába nem rendezhető ingerekre való túlérzékenységről van szó.

Korábbi kutatásokban a résztvevőknek a számítógép képernyőjén mozgó pontok haladási irányát kellett meghatározniuk. A kutatók fokozatosan egyre több véletlenszerűen mozgó pontot tettek a szabályszerűen mozgó pontok közé, és azt nézték meg, hogy mi az a “zajszint”, ahol az egyes alanyok már nem látták a mintázatot; ez határozta meg, mennyire képes valaki az elkülönülő vizuális ingerekből összerakni a globális képet. Az autisztikusaknál már az alacsonyabb zajszint is problémát okozott. Dr. Zaidel ehhez a forgatókönyvhöz képest több változtatást is eszközölt kutatásában, melyben 36 személy reakcióit vizsgálta meg. Először is, a kutatást térbelivé terjesztette ki, mivel a résztvevők 3D-s szemüveget viselve szinte csillagközi térben érezhették magukat a kísérlet közben. Másodszor, lehetővé tették, hogy a résztvevők elmozduljanak az észlelet mozgás irányába, testükkel is kísérjék azt. Emellett volt olyan rész is, amikor minden pont szabályszerűen mozgott, tehát ezt összehasonlítási alapul vehették a véletlenszerűen mozgó pontokkal nehezített kísérleti fázisokhoz.

Eredményül azt kapták, hogy ha csak szabályszerű mozgás volt, az autisztikus személyek legalább olyan jól teljesítettek, mint a kontrollcsoport, ami arra utal, hogy nincs alapvető integrációs problémájuk. De teljesítményüket sokkal negatívabban befolyásolta a “zajos” pontok megjelenése. A kutató szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy az autisztikus személyek jobban támaszkodnak osztályozási rendszerükre és érzékenyebbek a zajokra, tehát kevésbé használják fel a korábbi tapasztalataik alapján kialakult “ökölszabályokat”.

Dr. Zaidel a következőt nyilatkozta: “az elmúlt években a tudományos közösség elkezdte vitatni az autizmus mibenlétével kapcsolatos uralkodó elméleteket. Ugyanakkor egyre több autizmus spektrumzavar diagnózis születik. Létfontosságú, hogy megértsük az autizmus hátterében álló neuropathológiát, hogy a tudósok olyan kutatásokat végezhessenek, melyek nyomán a legnagyobb eséllyel tudjuk kezelni ezt a kihívást”.

A cikk angol összefoglalója itt olvasható.