-Üdvözöllek, Barbara. Tavaly két ízben is volt szerencsénk beszélgetni a Kapcsoda szülőtréningje apropóján. Úgy tudom, hogy most ősszel is terveztek egy hasonló képzést. Bemutatnád pár szóban, hogy miről van szó?

-Tavaly Aaron DeLand látogatott hozzánk, és a GPS (Growth Through Play) képzést tartotta meg. Ez egy háromnapos nagyon lelkesítő, feltöltő képzés volt mind szakembereknek, mind szülőknek, ami rengeteg hasznos ismeretet adott. Utólag sokan számoltak be arról, hogy nagyon nagy hozzáállásbeli változásokat hozott a tréning az életükben, és a gyerkőcök fejlődésére is nagymértékben hatott. Olyan hasznos technikákat tanulhattak meg a képzés során, amiknek a segítségével a szülő-gyermek illetve a szakember-gyermek kapcsolat teljes mértékben megváltozott, szorosabbá vált, könnyedebb lett az együtt töltött idő. Sokkal jobban tudtak kapcsolódni a gyerekekhez a felnőttek, és mindebből kiindulva a fő területeken – szociális-, kommunikáció-, és a játékfejlődés – nagyon pozitív változások következtek be a gyerkőcöknél.

-Mi az, ami a leginkább izgalmas volt a résztvevők számára?

-Mindenki beszámolt arról, hogy az Aaron zseniális előadó, annyira felszabadultan és könnyeden tud játszani a gyerekekkel (ez látszott a videókból, amiket megnéztünk), és annyira jó hangulatban tartotta a képzést, hogy a lelkesedés ráragadt az emberekre – vagy előjött a saját lelkesedésük. Van olyan szülő, aki azt mondta, hogy ez egy hatalmas fordulópont volt az életében. A képzés végére sikerült oly módon elfogadni gyermekét és a helyzetüket, aminek hatására nagyon pozitív irányba változott minden az életükben. Volt, aki azt mondta, hogy neki most összeállt, hogy miről is szól ez az egész kapcsolatalapú megközelítés.

-Tartjátok a kapcsolatot ezekkel a szülőkkel?

-Vannak, akikkel együtt dolgozunk és vannak szakemberek, akikkel időről időre kommunikálunk, illetve tartottunk olyan képzéseket is, aminek a kapcsán felélénkült a kapcsolat az érintettekkel, így tudtunk információkhoz jutni.

-Ez az új képzés hogy illeszkedik a korábbiakhoz? Arra ráépül, vagy egy hasonló tematikájú, kezdő tréning?

-Átkereszteltük a képzést, a neve A Fejlődés Gyerekjáték lesz, és együtt fogjuk Aaronnal tartani. Két részre osztottuk: az eleje egy kétnapos kezdő tréning, ami mindenkinek szól, aki érdeklődik a téma iránt, és erre épül egy kétnapos haladó képzés, ami a tavalyi képzésnek a folytatása is egyben.

-Megnéztem a tematikát, és az alapján az elfogadás szó egy új jelentést is nyert. Nemcsak arról van szó, hogy a szülő képes legyen elfogadni a gyerek állapotát, hanem képes legyen elfogadni azt, hogy a kapcsolat alapú megközelítések működnek. A tematika alapján úgy tűnt, hogy nagyon sok szülőben magában van a gát, ami miatt természetesen nem működik egy ilyenfajta megközelítés.

-Igen, én azt látom a szülőknél, hogy amikor megszületik a gyermek, és elindulnának a természetesen kódolt kapcsolódások, a gyerkőc nehézségeiből fakadóan ez nem mindig így alakul. Nagyon sokszor a szülők tanácstalanná válnak, elveszítik a fogódzkodót, hogy most hogyan kellene a gyerkőcükkel foglalkozni. Mi azt tanítjuk meg a szülőknek, hogy tudnak visszatérni a természetes kapcsolódáshoz, és fontos az is, hogy lássák, hogy ez nem azért nem tudott megvalósulni, mert ők valamit elrontottak, hanem mert az ő gyerkőcük nem tudta a közeledésüket lereagálni vagy viszonozni.

-Lehet, hogy abból is adódik ez, hogy amikor szembesül a szülő egy ilyen helyzettel, az egy orvosi kontextus, a problémát medikalizáljuk, a szülő inkább hátrébb lép inkább, és azt mondja, hogy ez nem az ő feladata?

-Lehet az egyik oka ez is. Illetve egy nagyon fontos ok a kapcsolódás nehézsége. Van, aki nem tudja fogadni a másik ember közeledését, van, aki nem tud megfelelően kommunikálni és ezek következtében amikor a szülő közeledne a gyerekéhez, nem azokat a visszajelezéseket kapja, amikre természetes módon számítana és tudna reagálni.

-Tehát meg kell erősíteni azt a természetes kapcsolatteremtési készséget, ami amúgy is él a szülőben?

-Igen, van szülő, akinek arra van szüksége, hogy megerősítsük mindabban, ami ösztönösen benne van és van, akit meg kell támogatni, hogy újra fókuszba kerülhessen a kapcsolódás, játék, felszabadult együttlét. Többször tapasztaltam már, hogy amikor egy gyerkőcnek nehézsége van a kapcsolódással, kommunikációval, akkor egy idő után, mivel nem tud reagálni a szülő természetes közeledésére, a szülő feladja a kapcsolatteremtést és inkább „túlélésről” szólnak a mindennapok. Sokszor fura lehet egy nagyobb gyerkőccel olyan játékokat játszani, ami egy kisebb gyermekre jellemzőek. De amíg játékfejlődésében nem jut el magasabb lépcsőfokokra, nem fogja élvezni azokat a tevékenységeket, amikről a másik azt gondolja, hogy játszania kéne. Segíteni kell a szülőt, hogy ne próbálja meg a gyerkőc életkorának megfelelő tevékenységet végezni, ha még nem áll készen arra, hanem csinálja azt, amit a gyermek élvez. Vegye észre a metakommunikációs jeleket, és bízzon önmagában: igen, a gyerkőc kommunikál, igen, szeretne játszani. Fontos, hogy a gyermek fejlődési szintjén tudjanak hozzá közeledni, ahonnan aztán bárhova el lehet jutni, ha készen áll.

-Egy szakember hogyan tudja ezt a tudást hasznosítani? Ők ki vannak arra képezve, hogy a metakommunikatív jeleket is figyeljék. Mi az a plusz, amit egy szakember kaphat?

– Általában a fejlesztő foglalkozásokon megvan az előre meghatározott fejlesztési terv, a fejlesztő vezeti a foglalkozást, a gyerkőcnek kell igazodnia hozzá, sokszor előfordulnak elvárások. Ha ezeket félre tudja tenni a szakember, amikor a gyerkőc nem tud figyelni, kapcsolódni és tud neki egy kicsit teret adni — figyelni a jelzéseit, akkor dolgozni a feladatokon, amikor a gyerek készen áll– akkor az ütközések (amik egyébként gyakran előfordulnak) megszűnnek. Ezáltal egy sokkal jobb hangulatú együttlét tud kialakulni. Foglalkozunk azzal a képzésen, hogy hogyan lehet a gyermek motivációjára építeni a feladatokat és játékos formában gyakorolni azokat. Ami pedig még könnyedebb dolog: a játékot úgy alakítani, hogy maga a játék tartalmazza a fejlesztési célt.

-Ha ennyire a gyerek éppen aktuális állapotára reagál a terapeuta, hogy sikerül a célirányos fejlesztést megvalósítani?

-Egyrészt akkor dolgozunk a fejlesztési célokon, amikor már kialakult a kölcsönös figyelem a terapeuta és a gyerkőc között, van egy közös játék, egy motiváló elem, ami érdekli őt. Ez azt igényli a terapeutától, hogy tudja magában, milyen célokon dolgozik a gyerkőccel, és az adott játékot tudja úgy formálni, hogy abba bele lehessen csempészni a célt. Ezáltal nem száraz, hanem élvezetes a gyakorlás.

A fejlesztő tehát nem egy konkrét célt tűz ki, hanem mondjuk tízet, és ezek közül azon kezd dolgozni, amelyik a legjobban illeszkedik az adott helyzethez.

-Igen.

– Visszatérnék a belső korlátokra, hiedelmekre, mert láttam, hogy egy fél napig is azzal foglalkoztok, hogy egyfajta coaching szemlélettel lebontjátok a szülőkben ezeket a belső korlátokat. Ez valóban ennyire fontos? Azt feltételeznénk, hogy ha valaki elmegy egy ilyen képzésre, akkor már nyitott erre a szemléletre, elfogadja azt.

-Aki eljön, már nyitott általában, de a családokkal való együtt munkálkodásban – sőt akár magammal kapcsolatban is – úgy látom, hogy mindig vannak olyan belső meggyőződéseink, amik nem éppen a leghasznosabbak az adott helyzetben, és ha ezeket meg tudjuk változtatni, sokkal egyszerűbb lesz minden. Az ember a saját gyerekkorából vagy felnőttkorából hoz magával, illetve kiépít olyan megoldási stratégiákat és belső meggyőződés-hálózatokat, amik működnek, de nem a legjobb érzéssel járnak. Ezeket meg lehet változtatni. Azt látom, hogy sokszor nem az a lényeg, hogy megtanítsunk valakinek egy technikát, hanem hogy ez a belső meggyőződés rendszer megváltozzon, mert akkor már nagyon könnyű bármilyen technikát használni. Ebben tudunk a szülőknek sokat segíteni – egy olyan eszközt a kezükbe adni, amivel ők maguk is tudnak segíteni saját maguknak, ha valahol elakadnak, vagy valami rossz érzést okoz nekik, vagy úgy érzik, hogy valamin nem tudnak továbblépni, mindig ugyanabba a sémába kerülnek bele.

-Mondanál egy példát arra, hogy mi szokott ilyen elakadást jelenteni vagy negatív spirált elindítani az autisztikus gyereket nevelő szülőknél?

-Nagyon gyakran a szülők tehetetlennek érzik magukat az egyes élethelyzetekben, elég gyakran jön fel bűntudat a helyzetekkel, a gyerkőcökkel, saját magukkal kapcsolatban is. Ami az egész emberiségre jellemző, és a képzésünkben is sokat szerepel, hogy nem vagyok elég jó. Ha az ember ezzel elkezd foglalkozni és elkezdi ezt átalakítani, akkor megváltozik az élete.

-Amit elmondtál, hogy minden fejlődés alapja a kapcsolódás, nagyon rokon a mindfulness alapú neveléssel. Itt is hangsúlyt kap, hogy először magadhoz kell viszonylag problémamentes kapcsolódást találnod, és utána jöhet az, hogy mást nevelni tudsz.

Magyarországon általában egy szülőtréningen inkább a technikát ismertetik meg a szülőkkel, illetve van egy másik irányzat, a pszichológiai-pszichiátriai tanácsadás (akár a szülőnek, akár a gyereknek). Úgy érzem, hogy a Ti tréningetek valahol a kettő között van, mutattok is trükköket, módszereket, amiket aztán az adott gyerekre szabva lehet használni, és foglalkoztok a belső folyamatokkal is, de nem mint személyiség-deficitekkel, hanem mint kezelhető elakadásokkal, hibás gondolati sémákkal.

-Igen. Egy technikát nagyon sokféleképpen használhat egy személy, a személyiségétől, tudatossági szintjétől függően. Sok esetben az, hogy milyen a terápia, attól függ, hogy milyen az adott személy, a terapeuta. Sajnos a szakemberképzések során általában kevés figyelem fordul a személyiségfejlesztésre, pedig nagyon fontos, hogy az adott szakember ne vigye be a saját nehézségeit a terápiába.

-A kapcsolat-alapú terápiák egyre népszerűbbek Magyarországon, amit az is bizonyít, hogy megnyílt az Összhangban az autizmussal terápiás központja Budapesten. Hogy kell elképzelni egy ilyen központot?

Két speciálisan kialakított játszószobánk van. Mindkét szobánk letisztult, viszonylag ingerszegény, polcokon helyezkednek el a játékok, ami segíti a kommunikációt és a figyelmet. Valamint mindkét szobához tartozik egy külön kis szoba, ahonnan detektívüvegen keresztül lehet szemlélni a foglalkozásokat.

-Miért fontos, hogy detektívtükörrel ellátott szobákban folynak a foglalkozások?

Mivel a terápiánkban nagyon fontos szerepe van a szülőnek, hogy ő is minél ügyesebben tudjon kapcsolódni, játszani gyermekével, így fontos számunkra, hogy a szülő minél jobban lássa a foglalkozást. Ha jelen van a szobán belül, akkor ez sokszor eltereli a gyermek figyelmét és a kettőjük közötti dinamika is belejátszik a foglalkozásba. Azt is tapasztaljuk, ha végig tud követni egy foglalkozást, akkor láthatja, hogy valóban mennyire ügyes gyermeke, illetve így folyamatában láthat helyzeteket és megoldásokat, amik esetleg neki nehézséget jelentenek.

-Eddig a családok otthonába jártatok ki munkatársaiddal, de a terápiás központban nincsenek ott a gyerek saját játékai, nincs meg az a meghittség. Hogy működik ez?

– Nagyon jól. Nagyon szeretnek a gyerekek bent játszani a központban. Olyan játékaink vannak, amik segítik az interakciót és általában elég gyorsan felfedezzük, hogy mi motiválja az adott gyermeket.

-Mikor lesz a tréning, hogyan lehet rá jelentkezni?

-Október 22-23. a kezdő kurzus és 24-25. a haladó. Honlapunkon: www.kapcsoda.hu lehet regisztrálni.

-Sok sikert kívánok a tréninghez és a központ működéséhez.

 

Ha tetszett az interjú olvass el egy másik hasonló témájút, melynek címe „Azt látom, hogy a gyerkőcökből kibújik az igazi „gyerkőc-ség”, a személyiségük előjön, olyan „gyerek” gyerekekké válnak” – interjú Balla Barbarával a Growth Through Play System-ről