Boldi fiam 2005 novemberében, 10/10-es Apgar értékkel, időre született, minimális szívhang-eltérés miatt császármetszéssel. 5 nap múlva már a legközelebbi kórházban voltunk: arra kértem az orvosokat, vizsgálják ki, miért sír napi 10 órán át vigasztalhatatlanul. Pár nap után hazaküldtek egy tápszerrecepttel. A fiam továbbra is rengeteget sírt, keveset aludt, mozgásából kimaradt a kúszás, és egyáltalán nem lehetett vele szemkontaktust létesíteni, de a védőnő és az orvos ezt sem tartották aggályosnak, bár rá is kérdeztem, nem utalhat-e autizmusra. A következő fontos találkozásunk az egészségüggyel Boldi 4 és fél éves korában volt, amikor „máshova nem sorolt pervazív fejlődési zavar” (tkp. autizmus) diagnózist kapott, és a gyermekpszichiáter hölgy szóban azt is közölte, hogy már az óvodában sem sokáig lesz integráltan nevelhető.

De szerencsére nem így lett: Boldi maradt az óvodában, és ugyan egy év késéssel, de normál tantervű iskolában kezdi majd meg 2013 szeptemberétől az iskolai évet. A tanulási képességvizsgáló bizottság akár időben is engedte volna, én javasoltam a halasztást, hogy még tovább enyhüljön figyelmi és kommunikációs problémája. A betűket már ismeri, és kézügyessége, feladattartása is rengeteget fejlődött. A független gyermekpszichiáter is „jelentős fejlődést” észlelt, a mozgásterapeuta szerint pedig a fiam „a kezdetek kezdetén szemkontaktust nem vett fel vagy csak ritkán, rendkívül sokat halandzsázott és vonult a saját kis világába…Mára Boldi egy nyitott, érdeklődő, kérdező, figyelő, jól irányítható fiúcskává vált. Fontos számára, hogy jól teljesítsen, és maga is elégedett legyen a saját teljesítményével.”

Félrediagnosztizálták volna 2010 tavaszán? Nem hiszem. A pszichiáternő beszámolója szerint nem lehetett vele kapcsolatot teremteni, Boldi a felmérés alatt folyamatosan a fénymásoló működésével kapcsolatos kérdéseit ismételgette. És itthon sem volt jó a helyzet, rengeteg dührohama volt, a nap jelentős részét társas szempontból offline üzemmódban töltötte. Sokszor járt a fejemben egy 80-as évek végi alternatív együttes, a Balkán FouTurist dala: „olyan vagy, mint egy lyukas edény/így nem tudok lelket önteni beléd”… Nem lepett meg tehát a diagnózis, de akkor már évek óta keményen dolgoztunk azon, hogy változzon a helyzet: 2008 tavaszán férjemmel elvittük őt egy mozgásterapeutához, aki megállapította, hogy két agyféltekéje között gyakorlatilag nincs összeköttetés, ami a súlyos fokú autizmus velejárója. (120 gyors pörgetés után sem indult meg az ingerületátvitelt jelző szemmozgás, és egyáltalán nem szédült – jól működő idegrendszer esetén ezek 10 pörgetés után jelentkeznek. Most ott tartunk, hogy egyik irányban 30, másik irányban 50 pörgetéssel már kiváltható a reakció.)

Hogy a fejlődésében mekkora szerepet játszott a TSMT-torna, az Ayres-terápia, az agytréning, a neurofeedback terápia, a halolaj, a csökkentett laktóztartalmú diéta, a szeretetteljes családi légkör, az empatikus de célorientált nevelés, a jó pedagógusok, a (szintén nem éppen neurotipikus, de) kommunikatívabb kisöccse? Nem tudom, de egyre több tudományos kutatás és hétköznapi tapasztalat támasztja alá, hogy ezeknek külön-külön is nagy szerepe lehet az idegrendszer érlelésében. Az ADHD /Asperger szindróma soha nem fog eltűnni, és Boldi sosem lesz „átlagos”, de esélye van arra, hogy jó adottságaira (memóriájára, absztrakt logikájára) támaszkodva boldoguljon, és kézben tudja majd tartani az életét.

Kisebbik fiam, Sebi 2008 júliusában született, két héttel a kiírt időpont előtt, terhességi toxémia miatt császármetszéssel, 7/9-es Apgarral. Bár ő kezdettől „átlagosabb” és kommunikatívabb volt, másfél éves koráig gyakorlatilag csak anyatejet fogadott el, és igényelte a folyamatos együttlétet. Az ő mozgásfejlődéséből is kimaradt a kúszás, így még nem volt 2 éves, mikor vele is elkezdtük a TSMT tornát. Az óvodában nehezen lép kapcsolatba a többi gyerekkel, de mivel nincs figyelemzavara és a koránál intellektuálisan érettebb, nem tekintik problémásnak, legfeljebb különcnek. Étrendi, hang- és általános pszichés érzékenysége itthon „csapódik le”, de Boldihoz hasonlóan ő is sokat fejlődött. A TSMT-n kívül agytréninget, vitaminokat, halolajat és laktózmentes diétát alkalmazunk nála is, és nyáron mindketten elkezdték a C8Kids programot.

2013. július