ADHD, autizmus és az étrend kapcsolata – Beszélgetés Bartha Ákos táplálkozáskutatóval

Posted by on dec 12, 2013 in Ajánlat, Blog, Táplálkozás | 11 comments

-Az ADHD és az autizmus kezelésében a táplálkozásterápiás, speciális étrendi megközelítés eléggé ellentmondásos terület, a szakemberek és a laikusok egyaránt megosztottak a tekintetben, hogy van-e értelme ezzel foglalkozni, és ha igen, akkor hogyan. Bartha Ákossal szeretnék rendet vágni ebben a kérdésben. Először arra kérlek Ákos, hogy mutatkozz be pár szóban. -Bartha Ákos vagyok, az alapképzettségemet tekintve élelmiszer-biológus. Hosszabb ideig dolgoztam az élelmiszeriparban, először mint élelmiszer-biztonsági szakértő, azután mint élelmiszer-biológus. Ezt a fajta alaptudásomat, illetve az évek során szerzett tapasztalataimat használom, amikor jelenleg táplálkozással összefüggő kérdésekről beszélgetünk vagy a Táplálkozás-Beállítás névre hallgató koncepción belül ezekkel a kérdésekkel foglalkozom. -Az ötvenes években az autizmust még anyagcserezavarnak tekintették, és így is próbálták kezelni, bár nem túl sikeresen. Azóta nagyon megváltozott a felfogás, de megint kezdi reneszánszát élni az a nézet, hogy mégiscsak köze lehet a táplálkozáshoz. Te hogyan gondolkodsz erről? -Én talán még egy picit jobban visszamennék az időben. Az autizmussal, skizofréniával, depresszióval összefüggő, fogalmazzuk úgy, hogy idegrendszeri problémákat már az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején az akkori orvosok már tudták nagyjából diagnosztizálni, és Franciaországban (Philippe Pinnel), Németországban, az Egyesült Királyság területén voltak már olyanok pszichiáterek, akik észrevették azt, hogy ezek a fajta idegrendszeri problémák valahol az anyagcserével, de sokkal inkább az emésztéssel összefüggésbe hozhatók. Azt is kutatásokból tudjuk, hogy nem nagyon van olyan autista vagy ADHD-s gyerek, akinek mondjuk más tüneten ne lennének problémái, pl. ekcéma vagy erős allergiák, esetleg asztma, amiről tudjuk, hogy az immunrendszer állapotára, és azon belül is az emésztőrendszer állapotára ad visszajelzést. Számos összefüggés kellően tisztázott ezen a területen. -Hogyha már több évszázada folyik ebben az irányban a kutatás, akkor mégis hogyan elképzelhető szerinted, hogy ennyire nincs bent az orvosi gyakorlatban? -Úgy gondolom, hogy a fő probléma azzal van, hogy az orvosok már az egyetemen elkezdenek bizonyos témákban specializálódni és elveszítik egymással is a szakmai kapcsolatot. Tehát tegyük fel van a gasztroenterológus, aki foglalkozik az emésztőrendszerrel, ő az idegrendszeri problémákkal a praxisa során már egyáltalán nem fog találkozni. Ennek a specializációnak az az eredménye, hogy ezek a problémák (legyen az autizmus vagy hiperaktivitás vagy egyéb idegrendszer probléma) átkerültek a pszichiátriára és az ideggyógyászokhoz, és ők meg semmilyen tudással és még kevesebb tapasztalattal nem rendelkeznek egyéb területeken (immunológia, allergológia, táplálkozástudomány). Véleményem szerint így a legrosszabb helyre került a kérdéskör. A legaggasztóbb, hogy egyben kialakult egy óriási szakadék a szakemberek között. A másik az, hogy önmagában nagyon kevés, amit a táplálkozásról tanulnak az orvosi egyetemeken. A táplálkozásnak persze élettani szempontból megtanulják a fontosságát, de az, hogy bizonyos táplálkozásból adódó problémáknak milyen tüneti megnyilvánulásai vannak, vagy hogy táplálkozással hogyan lehet valamit meggyógyítani, kezelni, esetleg visszafordítani, az nagyon minimálisan része a tanulmányoknak. A pszichiátriát tekintve valószínűleg egyáltalán nem is része. És sajnos nagyon kevés olyan szakember van, aki próbálja...

Read More

Dr. Máté Gábor, egy holisztikus szemléletű orvos az ADHD-ról 1.

Posted by on aug 28, 2013 in Ajánlat, Blog, Nevelés | 3 comments

Néhány hét múlva megjelenik dr. Máté Gábor Szétszórt elmék – Új gondolatok az ADHD eredetével és gyógyításával kapcsolatban c. könyve. Az orvos-szerző talán nem ismeretlen a magyar olvasók számára: 2 éve jelent meg A test lázadása – Ismerd meg a stresszbetegségeket!, tavaly pedig A sóvárgás démona – Ismerd meg a függőségeidet! c. műve. Az elsőben a rák és az autoimmun betegségek, a másodikban a szenvedélybetegségeket helyezi pszichológiai, sőt szociológiai kontextusba. Ahogy írja A test lázadásában: „Ha megelégszünk azzal a nézettel, hogy a betegségek – a mentális vagy a fizikai kórok – elsődlegesen genetikus eredetűek, lehetővé válik, hogy elkerüljük a zavaró kérdéseket annak a társadalomnak a természetéről, amelyben élünk. Ha a „tudomány” felhatalmaz bennünket arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a szegénységet, az ember alkotta mérgeket vagy az eszeveszett és stresszel teli társadalmi kultúrát mint a betegségek okozóit, csak egyszerű válaszok felé fordulhatunk: farmakológiai és biológiai válaszokhoz. Egy ilyen megközelítés segít igazolni és konzerválni a fennálló társadalmi értékeket és struktúrákat. Ez sok esetben még jövedelmező is lehet.” Könyveiben Selye János nyomdokain haladva igazolja, hogy a stressz olyan tényező, mely nemcsak lelki, de testi problémákat is okoz. Ehhez a nyugati orvostudomány eszközeit használja fel, bizonyítva, hogy a holisztikus, biopszichoszociológiai megközelítés nemcsak a keleti, filozófiaibb alapú orvostudomány talajáról lehetséges: az elmélethez szükséges információk léteznek, csak egységes rendszerbe kell őket szervezni. Egyik fontos tézise, hogy a testi-lelki életminőséget romboló stressz sokszor a gyerekkori szenvedésekben vagy a konfliktusokra adott hibás válaszokban gyökerezik, melyek jellegzetes hiedelmekhez és magatartásformákhoz vezetnek. A rákbetegnél pl. gyakran megfigyelhető a harag visszatartása a „szerethető személyiség” képének fenntartása érdekében, és ilyenkor mintha a test figyelmeztetne, „lázadna” ez ellen az egyensúlyi állapot megbontásával. Dr. Máté Gábor vészterhes időszakban, 1944-ben született Budapesten. 1957-ben érkezett családjával Kanadába, ahol először tanárként dolgozott, majd követte belső hangját, és orvosnak tanult. Több mint 20 éve család- illetve kórházi orvosként dolgozik, de könyvei és előadásai révén világszerte egyre ismertebb. Viszonylag későn, 55 éves korában jelent meg első könyve, a most magyarra is lefordított ADHD-témájú Szétszórt elmék, mely zajos sikert aratott. Talán ez a szerző eddigi legszemélyesebb és mégis legpraktikusabb műve: dr. Máté személyesen is érintett az ügyben (3 gyermekével együtt maga is ADHD-val él). Bár orvosként dolgozott, maga is csak 50 éves kora után szembesült ezzel a ténnyel és azzal, hogy a kezeletlen szindróma milyen káros hatással volt családi életére. Érzékeny, néhol irodalmi stílusban megírt gondolatait és betegeivel folytatott beszélgetéseit jól ellenpontozzák a releváns tudományos kutatásokról szóló beszámolók és a gyakorlatias tanácsok. Nézeteit gyakran “középutasnak” címkézik: nem kárhoztatja az ADHD gyógyszeres kezelését (egy időben maga is szedett Ritalint), de felhívja a figyelmet arra, hogy az igazi megoldást a szülői gondoskodás és a társas kapcsolatok stresszmentessé válása, érzelmi tudatosságunk fejlesztése jelentené. Nem arról van szó, hogy a szülők rosszak vagy...

Read More

Jógával a kriminalizálódás ellen

Posted by on Júl 31, 2013 in ADHD világa, Ajánlat, Blog, Neuroterápia, Nevelés |

A Forbes Magazin – lassan 100 éve az Egyesült Államok vezető üzleti médiája – érdekes cikket jelentetett meg: ebben kísérletet tett arra, hogy számszerűsítse a meditáció iskolai bevezetésének potenciális hasznát. Alice G. Walton, az egészségügy, a pszichológia és az idegtudományok területén jártas újságírónő szerint egyre több bizonyíték van arra, hogy a mindfulness meditáció és a jóga nemcsak az egyéni, de a társadalmi szintű problémák kezelésében is hasznos lehet. A nagy cégek közül sok (Google, Apple, Nike, Procter&Gamble) már régóta szervezetten nyújt ilyen lehetőségeket dolgozóinak, de még csak néhány helyi kísérlet történt, hogy diákok mentális egészségének szolgálatába állítsák a módszereket. Az iskolából való kimaradás általában az első lépése az iskolától a börtönig tartó „karrierútnak”, melynek állomásai lehetnek a hajléktalanság, a kábítószer-használat, a fiatalkori bűnözés és a krónikus betegségek. Cecelia Rouse, a Princeton Egyetem oktatója kiszámolta, hogy ha csak az alacsony iskoláztatás miatti termelékenység-csökkenést nézzük, 1-1 gyerek 260 000 dollárjába kerül az USA-nak – pedig évente 1 millió gyerek hagyja ott idő előtt az iskolát, ami így 260 milliárd dolláros kárt jelent. És ha ehhez hozzászámoljuk a bebörtönzés költségeit és a családnak okozott kárt, akár 4-7 millió dollár veszteséget is okozhat egy-egy esetben az iskola elhagyása… A szakemberek szerint az iskolából való kimaradásnak sok konkrét oka lehet, de ezek közös gyökere a stressz, legyen az krónikus, toxikus vagy traumatikus. Ezért térülnének meg sokszorosan azok a programok, melyek a diákok stressz-szintjének csökkentését érik el. Ebben kiemelkedő szerepet játszhatnak a jóga és meditáció alapú programok, mert a kutatások szerint nagyon hatékonyak: hatástalanítják az álmodozásért és aggódásért felelős agyi „default üzemmódot”, és komplett stresszcsökkentő program alapjául is szolgálhatnak, mint a Jon Kabat-Zinn által kidolgozott MBSR (mindfulness-based stress reduction) esetében. Problémát jelenthet, hogy azok a gyerekek, aki arra sem képesek, hogy nyugodtan üljenek az iskolapadban, valószínűleg a meditációhoz szükséges fegyelmet sem tudják produkálni – ezért a szakemberek mozgással kötik össze a meditatív állapotok elérését. Egy ilyen program a dr. BK Bose által kidolgozott Transformative Life Skills program, mely 18 hét alatt bizonyítottan csökkenti a negatív gondolatokat, a bosszúvágyat, a depressziót, az álmodozást és az észlelt stresszt, és egyúttal növeli az önuralmat és a toleranciát. A program nem is költséges: gyerekenként 5 dollárba kerül a vezető tanár felkészítése… A fentiek az Omega Institute nevű intézet amerikai és kanadai tudósokból, üzletemberekből, illetve jóga-szakemberekből álló fórumán hangzottak el néhány hete. A konferencia célja kimondva-kimondatlanul az volt, hogy elkötelezetté tegyék a pénzzel és/vagy tudományos befolyással bírókat abban, hogy ne csak helyi kezdeményezések, de átfogó országos programok is létrejöhessenek ennek szellemében. Eddig tart a Forbes-cikk összefoglalója, és ehhez csak két hozzáfűznivalóm van. Az egyik az, hogy úgy látszik, sajnos a szakemberek sem hallottak a passzív meditációról, pl. a fény-hangterápiáról, hiszen ez olyan módszer, mely nem követel meg semmilyen aktív lépést...

Read More

Az ADHD a gyógyszeripar koholmánya?

Posted by on Júl 10, 2013 in ADHD világa, Ajánlat, Blog |

Az elmúlt napokban a Facebook révén nagy nyilvánosságot kapott egy cikk, mely néhány flekkben minden ADHD-vel kapcsolatos homályt eloszlat. Vagy mégsem? Bár eredetileg nem akartam tovább növelni a gondolatok ismertségét, most mégis leírom a véleményemet, mert a cikk az igazságok, féligazságok és koholmányok ritka szép halmaza egy alapvetően jó ügy, az ADHD „természetesebb” kezelésének érdekében. Mivel szerzői jog védi, inkább nem idézem a művet, csak összefoglalom egy-egy bekezdését. A szülők szerint a gyerekek 9%-a, az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerint az iskoláskorúak 3-7%-a ADHD-s. Az igazán sokkoló hír az, hogy az ADHD „atyja”, Leon Eisenberg szerint az ADHD „teljes mértékben a betegeskedésből alakul ki”. Ez zavaros. Ezek szerint az ADHD-t aluldiagnosztizálják, hiszen a szülők szerint még több esetben indokolt lenne a diagnózis. Dr. Leon Eisenberg állítását itt még nem ismerhetjük meg, mert nem értelmezhető a magyar mondat.:) Az ADHD Leon Eisenberg „agyából pattant ki”, azóta bekerült a DSM-be, és „több tízmillió gyerek lett erősen begyógyszerezve tudatmódosító gyógyszerekkel egy gyakorlatilag nem igazolható oknál fogva”. Dr. Leon Eisenberg ugyan nem volt az ADHD „atyja”, de valóban úttörő szerepet játszott abban, hogy a Freud-i és Bettelheim-i pszichoterápián alapuló paradigmát felváltsa a biológiai alapú gyógyszeres kezelés. A paradigmaváltást vélhetően nem a gyógyszergyárak profitéhsége kényszerítette ki, hanem az, hogy tarthatatlanná vált a „fridzsider-anya”-elmélet, mert annak segítségével nem enyhültek a gyerekek pszichés problémái, viszont a közben feltalált gyógyszerek használatával igen. Hogy milyen igazolható ok van a gyógyszerezésre, az később még szóba kerül, mindenesetre az már szerepelt, hogy a szülők 9%-a tartja gyerekét ADHD-snak, tehát valószínűleg lát okot valamilyenfajta kezelésre. Emellett a cikkben szerepel egy PET kép, amiből kiderül, hogy működés közben igencsak máshogy néz ki egy ADHD-s gyerek agya, mint a nem ADHD-sé – nem tudom, ezt miért tették bele, mikor gyengíti az „üzenetet”. A mentális betegségeket a pszichiáterek profitéhsége táplálja, valójában a gyerekek kreativitását büntetik. Bár a fenti állítás a cikk szerzője számára „egyáltalán nem kérdés”, én azért nem lennék benne ilyen biztos…Ebben a bekezdésben féligazságokat olvashatunk: a mentális betegségek terjedésében valószínűleg valóban közrejátszik a gyógyszeripar, de jóval közvetettebb módon, mint a szerző sugallja. Kutatás támasztja alá pl., hogy az antidepresszánsok normálisnak tekinthető koncentrációban vízbe kerülve autisztikus tüneteket okoznak halaknál – ez alapján feltehetően az emberek mentális egyensúlyára is hatással vannak. Az antibiotikumokkal kapcsolatban nemrég merült fel hivatalosan, hogy felerősíthetik az autisztikus hajlamot, mert csecsemő- és kisgyermekkorban csökkentik a bélflóra diverzitását. Olyan károk ezek, melyeket csak most kezdenek észrevenni, és egyelőre nincs adat súlyosságukat illetően, nem tudják modellezni a hatásmechanizmust sem stb. A cikk írója viszont nem erre utal, hanem arra, hogy a pszichiáterek bedrogozzák az egészséges gyerekeket, hogy legyen pénzük, és azért ez nem ugyanaz. Az, hogy a kreativitást büntetik, szintén részben igaz, az ADHD-sek „híresen” kreatívak, hiszen másként látják a dolgokat, mint a...

Read More

Hol jár az eszünk meditáció közben?

Posted by on Júl 3, 2013 in Ajánlat, Blog, Neuroterápia | 2 comments

Sokan szkeptikusan hallgatják a meditálók beszámolóját arról, hogy milyen mély és pozitív változásokat indított el bennük a rendszeres gyakorlás: nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lettek, jobban élvezik az életet, mint valaha. Ha valaki maga még nem meditált, azt mondhatja, hogy a meditálók amúgy is hajlamosabbak a másfajta lelki működésre, hiszen valamiben biztos különböznek az átlagtól- például már abban is, hogy képesek rendszeresíteni az életükben egy ilyen unalmas dolgot. Nem biztos tehát, hogy ami nekik beválik, az egy „átlagember” számára is működőképes. Dr. Rebecca Gladding, a kaliforniai UCLA egyetem pszichiátere is gyakran szembesült ezzel az érveléssel, ezért írt egy tudományos ismeretterjesztő cikket, melyből kiderül, hogy a meditáció agytevékenységre gyakorolt hatása nem függ attól, hogy ki mennyire „hisz benne”: a modern agyi képalkotó eljárások segítségével pontosan nyomon követhető, milyen automatikus folyamatok indulnak el mindenkiben, aki meditálni kezd. A tudományos adatok pedig messzemenően visszaigazolják a személyes tapasztalatokat: az egó és a szorongás visszaszorulását, a környező élőlények iránti empátia növekedését. Dr. Gladding 4 fontos agyi terület működésén keresztül mutatja be a folyamatot. Az első a laterális prefrontális agykéreg, mely afféle Értékelő központként racionálisan, logikusan képes láttatni velünk a dolgokat. Fő feladata, hogy gátat szabjon az ösztönös érzelmi válaszoknak, melyeket később oly gyakran megbánunk. A második fontos rész a mediális prefrontális agykéreg, az Énközpontunk. Ha ez működik, mindent saját személyünkre, tapasztalatainkra visszavetítve élünk meg. Két részből áll: a ventromediális és a dorsomediális részből. Míg az első a hozzánk hasonlónak felfogott emberekkel kapcsolatos információkat, az utóbbi a tőlünk különbözőnek vélt emberekkel kapcsolatos információkat kezeli. Fontos szerepet játszik még az insula, mely a testi érzeteket figyeli; ha aktív, az azt jelenti, hogy erősen reagálunk testi benyomásainkra. És végül ott van még az amygdala is, mely a „küzdj vagy menekülj” válaszreakciókat hozza ki belőlünk az ijesztő helyzetekben. Ha valaki nem meditál, agyműködésére az jellemző, hogy az Énközponton belül, illetve az Énközpont és az insula, amygdala között erős a kapcsolat. Ez praktikusan azt jelenti, hogy ha valamit érzünk, rögtön visszavezetjük magunkra: általában úgy tudatosul, hogy valami baj van velünk. Ezért van, hogy a külső és belső ingerekre akaratlanul is gyakran szorongással, pánikkal reagálunk. Csak akkor nem lenne így, ha nemcsak az Énközpontunk, de az Értékelő központunk is szoros kapcsolatban állna az insulával és az amygdalával, mert így esélyünk lenne racionális mérlegelésre. Meditációkor többek között pont ez történik: az insula illetve amygdala kapcsolata gyengül az Énközponttal és egyúttal erősödik az Értékelő központtal. Emellett erősödik az Énközpont dorsomediális része és az amygdala közötti kapcsolat, aminek az a következménye, hogy nő az idegenek iránti empátiánk. Azokat az embereket is jobban megértjük tehát, akikhez az alapvető hasonlóság révén és intuíciónk segítségével nem tudnánk kulcsot találni. Nem véletlen, hogy minden vallás spirituális magja a meditatív elmélkedés, ima, hiszen (mára már tudományos módszerekkel bizonyíthatóan) ez hordozza az...

Read More

35 ADHD-val kapcsolatos tévhit és cáfolatuk

Posted by on jún 26, 2013 in ADHD világa, Ajánlat, Neuroterápia |

2 hete írtam arról, hogy a pszichiátriában hangsúlyeltolódás kezdődött: az ADHD-re mint egyre komplexebb jelenségre tekintenek, mely nem ragadható meg teljességében az agy néhány neurotranszmitterének működésén keresztül, és új tudományos kérdéseket vet fel pl. a spontán figyelem természetét illetően. Akkor egy dr. Thomas E. Brown-nal készült interjúból idéztem, most pedig szeretném ismertetni új könyvének esszenciáját, melyet a professzor 35 pontban foglalt össze a könyv elején. (A tévhiteket szó szerint fordítottam, a cáfolatok pedig összefoglaló értelmezéseim, terjedelmi okokból.) Az ADHD-val élőknek mindig problémát okoz a végrehajtó funkciók gyakorlása (az adott feladatra koncentrálás, a dolgok észben tartása) függetlenül attól, hogy mivel foglalkoznak. Nem. Az ADHD-sek teljesítménye sok körülménytől függ: a jutalomtól, a feladat jellegétől, az illető testi és szellemi állapotától. Egyes tevékenységek végzésekor egyáltalán nem jelentkeznek a végrehajtó funkciók problémái. Mindenkinek vannak hiányosságai a végrehajtó funkciók működése terén, az ADHD-val élőknek egy kicsit nagyobbak. Nem. Az ADHD-sek agya valóban másképp működik és fejlődik, mint a nem-ADHD-seké. Ha egy ADHD-val élő igazán koncentrálni akar valamire és hatékony akar lenni, rá tudja magát venni erre. A végrehajtó funkciók használata akaraterő kérdése. Nem. A végrehajtó funkciók nem tudatosan, hanem kvázi automatikusan működnek, ezért tudatosan kevéssé befolyásolhatók. Minden ADHD-snél már gyerekkorban egyértelmű jelek vannak, és ezek később, a felnőttkor során is fennmaradnak. Nem. Sok embernél csak tinédzserkorban jelennek meg a tünetek, amikor a végrehajtó funkciók komoly kihívást jelentő feladatok megoldására kellene használni. Az ADHD tünetek felnőttkorban esetenként eltűnnek. A végrehajtó funkciók sérülését legjobban a neuro-pszichológus tudja kitesztelni neuropszichológiai „végrehajtó funkció-tesztje” segítségével. Nem. Az ilyen teszteken sok ADHD-s átlagosan vagy átlag felett teljesít. A legjobb diagnosztikai módszer a szakember által levezetett félig strukturált interjú, mely feltárja, milyen nehézségeket okoz az ADHD a hétköznapokban, és milyen kapcsolódó pszichés zavarok vannak jelen. A magas IQ-val rendelkezőknél kis valószínűséggel jelentkezik ADHD-ra jellemző sérült végrehajtó funkció, mert ők elég okosak ahhoz, hogy legyőzzék ezeket a nehézségeket. Nem. Az viszont igaz, hogy ők általában később jutnak diagnózishoz, mert a környezetükben levők (orvosok, tanárok, szülők) osztják ezt a tévhitet, és nem gyanakszanak ADHD-re. Az olyan modern képalkotó eljárások, mint a PET vagy az fMRI, illetve bizonyos számítógépes tesztek alkalmasak arra, hogy objektív alapot adjanak az ADHD-val járó végrehajtó funkció sérülés diagnosztizálására. Nem. Ezek fontos kutatási eszközök, de jelenleg nem olyan fejlettek, hogy megbízhatóan eldöntsék, ADHD-s-e a kérdéses személy. Az ADHD-sek tízes éveik végén, húszas éveik elején rendszerint kinövik végrehajtó funkcióik gyengeségét . Nem. Bár sokan (főleg a hiperaktívok) valóban kinövik az ADHD-t, sokan azonban éppen középiskolai és egyetemi éveik alatt szenvednek tőle leginkább. Ebből kiút lehet a megfelelő pálya- és életmód-választás. Modern kutatási módszerek szerint a végrehajtó funkciók sérülése főként a prefrontális agykérget érinti. Nem. Számos más agyszerkezeti és agyműködési jellegzetesség is található, pl. az agykéreg vastagodásában, a bazális ganglionokban, a fehérállományban...

Read More