Beszélgetés Bartha Ákos táplálkozás-kutatóval az ADHD és az autizmus esetén ajánlott étrendről és az azt kiegészítő terápiás módszerekről

Posted by on máj 21, 2014 in Blog, Táplálkozás |

-Üdvözöllek, Ákos. Azért találkoztunk újra, hogy folytassuk a korábbi beszélgetésünket, ami az interneten nagy érdeklődést keltett. És azért is, mert azóta Londonban részt vettél egy GAPS szakértői továbbképzésen. Elmondanád, hogy mik azok az új információk, amikkel gazdagodtál? – Nagyon sok fontos részlettel, kiváló szakértők ismereteivel és egy hihetetlen kapcsolatrendszerrel. Magát a GAPS-nak nevezett módszert már régóta ismerjük, de vannak apróságok, pl. az esetleges méreganyagok kivezetése, immunerősítés egyéb módjai, ami most tovább erősített az ismereteinket. Barátaimnak úgy fogalmaztam a képzés után, hogy az apróságokon kívül, amiket mi is meg fogunk vizsgálni, fontos a kapcsolat olyan szakértőkkel, akik hasonlóan gondolkodnak és dolgoznak, mint mi. Bizonyos eseteket meg tudunk beszélni azzal az 50 emberrel, aki ott volt, vagy a már végzett 7-800 szakértővel, hogy egymás tapasztalatai alapján minél hatékonyabbak legyünk minden olyan területen, amivel a mindennapokban foglalkozunk. Az étrendet ismerjük, személyre szabottan része az átfogó rendszerünk, tudjuk, hogy működik, de a tapasztalatokból származó eredményekben, kutatásokban látom a plusz értéket. Nekik kb. 10 éves tapasztalatuk van, de a népgyógyászati tapasztalatok sokkal régebbiek. Ha megfigyeljük például, szinte nincs olyan népcsoport – főleg ha a modernebb kultúrákat nézzük – amelyik ne tulajdonítanának gyógyító erőt például a fermentált ételeknek, legyenek ezek fermentált zöldségek vagy halak, húsok vagy éppen a bélrendszer számára kiváló csontlevesek/húslevesek – magyarul úgy is hívjuk ugye, hogy erőleves. Van, ahol nem marhacsontokat használnak, hanem halak csontjait, amikben ugyanúgy nagyon sok zselatin van, ami építi, táplálja az emésztőrendszert, az ízületeket és a bőrt is. Ha mást nem, ezek azok, amiket mindenkinek heti szinten fogyasztania kellene úgy, ahogy a nagyszüleink, dédszüleink idejében is. -Igen, az én gyerekkoromban is ott volt vasárnap az asztalon. – Az én dédnagyszüleim rengeteg zöldséget savanyítottak, mert másképp nem tudták tartósítani ezeket a termékeket, és valamilyen formában a sertéshúsoknál is (a füstölésen kívül) ez az egyik módja a tartósításnak. Ahogy idősödött az én dédnagymamám (97 évet élt), lehetett látni, hogy mi az, amit egyre jobban helyezett előtérbe az étkezésében. És ez a csontleves/húsleves volt. Volt, amikor az aprólékokat ette meg belőle vagy a belsőségeket, vagy csak a csirkének a lábát… Zselatinról beszélünk, szerves kéntartalmú fehérjékről, ezek teremtik meg az emésztőrendszer épségét, egységét… úgy látszik, minden korban. Ha annyit meg tudunk tenni, hogy drasztikusan csökkentjük a finomított szénhidrátokat, kivesszük a glutént és a kazeint például egy ADHD gyermek étrendjéből, és beiktatjuk heti rendszerességgel ezeket a táplálékokat, nagyon nagy lépést tettünk előre. -Nagyon jó tanácsnak tartom, mert a GAPS-től tapasztalatom szerint azért ijednek meg az emberek, mert nagyon leszűkül az ehető élelmiszerek köre, és inkább nem is vesznek át belőle semmi. A másik probléma vele, hogy az ember fokozatosan szokott elkezdeni bármilyen étrendváltoztatást, de ott egy nagyon kemény bevezető szakasz van, ha egy kicsit is problémásabb esetről van szó. Nem tudom, milyen esetben...

Read More

Tudomány és annak alternatívái vagy paradigmaváltás?

Posted by on Már 5, 2014 in Blog, Mozgás, Neuroterápia, Táplálkozás |

Néhány éve, mikor éves autizmus-diagnózis felülvizsgálatra vittem Boldi fiamat egy jó nevű budapesti klinikára, érdekes jelenet játszódott le. Azon már nem csodálkoztam, hogy fél órán belül lezajlik egy ilyen vizsgálat, az viszont meglepett, ahogy a pszichiáter hölgy az általunk használt alternatív terápiákat véleményezte. -Mit csinálnak? -kérdésére rávágtam, hogy TSMT-zünk. Grimasz. -Sok halolajat is kap. -Vállrándítás. -Neurofeedback terápián is voltunk. –Az mi? Autizmus-specifikus fejlesztést nem kap a gyerek? Aztán kicsit megnyugodott, mikor mondtam, hogy az oviban gyógypedagógus is foglalkozik vele. (Természetesen nem akarom lebecsülni a gyógypedagógiai fejlesztést, azért is kezdtem az alternatív megoldásokkal, mert a többi rajta volt a fiam papírján. De az is tény, hogy a gyógypedagógus Boldi (és nem egy másik gyerek) fejlődését ismertette egy megyei szakmai konferencián mint a szokásosnál sokkal dinamikusabb fejlődést, amolyan „ilyen is van, nézzétek!”-et.) Elég tragikusnak tartom a hivatalos intézményeknek ezt a hozzáállását, hiszen az ADHD-s/ autista gyerekeket nevelő szülők több mint fele használ valamilyen alternatív módszert (általában nem is egyet), és erről nem tud beszélni az orvossal. Így azonnal lelkesen jelentkeztem, mikor láttam, hogy az Egy Másik Út Tanácsadó és Terápiás Központ „Bizonyított, nem bizonyított és bizonyítottan nem hatékony terápiák” címmel hirdet családtréninget autista gyereket nevelő szülők számára. Végre egy pszichiáterekből, gyógypedagógusokból álló, a honlap alapján szimpatikus csapat, akik megpróbálnak eligazodni ezen a téren, és tudásukat a szülők felé is szeretnék közvetíteni! De már az elején lelombozott, hogy a terápiákat a következő csoportokba osztották: alternatív (vagyis „általában bizonytalan, nem hatékony, illetve veszélyes eljárások”); bizonyított eljárások; kiegészítő eljárások -és ez jól előre is vetítette, ami következett. Az alternatív csoportba kerültek az oltással kapcsolatos eljárások, a diétás kezelések, a kelátképzés és a szekretin-adagolás, a táplálékkiegészítők, az immunterápiák, a gombaellenes szerek, a craniosacrális masszázs, a holding terápia és a facilitált kommunikáció, a neurofeedback terápia, a hallásébresztés és az rTMS. A fenti módszerek közül egyedül az omega 3 zsírsavról („specifikus hatás nem kimutatott, de olcsó és nem káros”) és a neurofeedback terápiáról („javulás inkább az ADHD tünetekben, de erős módszertani limitációk”) volt néhány pozitív szó, de sokkal több szó esett arról, hogy a szülők nem tudják feldolgozni, hogy gyerekük gyógyíthatatlan beteg, ezért tudományosan nem alátámasztott ígéretekben hisznek. Bár ebben sok igazság van, azért a valóság ennél sokkal bonyolultabb, mint majd megpróbálom bemutatni, de előbb a másik két kategóriába tartozó terápiákat is felsorolom. Evidencia-alapú kezelés a PECS, a korai intenzív viselkedésterápia, az antipszichotikumok, a kognitív viselkedésterápia, és (bár kevesebb bizonyítékkal) a melatonin-adagolás, a milieu-tréning, a TEACCH, illetve (még kevesebb bizonyítékkal) a PRT, a zeneterápia, a vizuális napirend, a Floor time és a LEAP. Kiegészítő terápiák, melyek „nem hatnak a magtünetekre, de a társuló problémákat javítják” a következők: mozgásterápiák, szenzoros integrációs terápiák, zeneterápiák és egyéb gyógyszerek. A kategorizálás alapját az autismresearch honlap információi képezték, így minden kritikai megjegyzésem...

Read More

ADHD, autizmus, fermentálás

Posted by on feb 27, 2014 in Blog, Táplálkozás |

Két hónapja beszélgettem Bartha Ákos táplálkozáskutatóval arról, milyen diétával lehet enyhíteni az ADHD és az autizmus tüneteit. A beszélgetés aktualitását nálam az adta, hogy egyre több tudományos cikk jelent meg az idegrendszer és a bélrendszer működésének összefüggéseiről: arról, hogy az autisták fokozott reakciót mutatnak a gluténra (székletből kimutatható a magas antitest-szám), és hogy probiotikus terápiák esetleg hatékonyak lehetnek kezelésükben. Ákos részletesen elmondta, miért indokolt a meglehetősen szigorú, glutén-tej-cukor-adalékanyag-margarin-mentes, omega-3 –ban, probiotikumban, B, K vitaminban, szelénben dús étrend, és beszélt a diéta lehetséges megvalósításásról is. Az étrend egyébként hasonlít a nálunk is egyre ismertebb GAPS-étrendre, bár annál kevesebb megszorítást tartalmaz. (Tulajdonképpen a GAPS étrend tekinthető ideálisnak, de pozitív hatást remélhetünk már annak részleges alkalmazásától is.) Nagyobbik fiamnak (8) babakora óta nem volt hasfájása (bár táplálékérzékenységre utal, hogy laktózmentes étrendet kellett tartanunk a visszatérő felső légúti megbetegedései csökkentése érdekében). A kisebbik (5) fiam viszonylag gyakran, 3-4 naponta fájlalta a hasát, de papírunk volt arról, hogy nincs vérből kimutatható táplálékallergiája. Kicsit vonakodtam hát, hogy saját helyzetünkre vonatkoztassam az elhangzottakat, de végül győzött a kíváncsiság, és megkértem Ákost, hogy mindkét gyereket vizsgálja meg. A homocisztein és az össz IgE szintjüket nézte meg vérből, és ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy mindkettőjük bélrendszere még éppenhogy normálisan működik, de ez (a normál értékhez képest) 1500%-on illetve 2000%-on pörgő immunrendszerüknek köszönhető. Ez az állapot nem tartható fenn sokáig, és már most folyamatos idegi megterhelést jelent számukra, így indokoltnak tűnt, hogy belevágjunk egy diétába, ha nem is rögtön a legszigorúbba. A glutént elég könnyű volt kiiktatni az itthoni étrendből, és ezzel kisebbik fiam hasfájásai is eltűntek, de a cukorral még küzdünk. A megszorításokat szerettem volna kezdettől ellensúlyozni új, egészségesebb ételek bevezetésével, olyanokkal, melyek gyorsítják a bélflóra regenerálását, és támogatják a pluszban szedett probiotikumok munkáját. Az interjúban ilyen Superfood-ként a fermentált zöldségek (csak sós vízben eltett, savanyodó zöldség) és a csontleves került szóba. A fermentált zöldség tkp. előemésztett, probiotikumban gazdag táplálék, míg a csontleves tele van értékes enzimekkel és zsírokkal, így még a kórházakban is általánosan használják legyöngült betegek roborálására. Nemrég részt vettem a Táplálkozás-Beállítás egy mini-főzőtanfolyamán is, ahol ezek profi elkészítésének műhelytitkait leshettem ki. Amit lehetett, megettünk a helyszínen, amit pedig még érlelni kell, azt szétosztottuk, hogy mindenkinek legyen mintája, oltóanyaga a további fermentáláshoz. Otthon a gyerekek hamar megízlelték és meg is szerették a zöldségek levét, már várom, hogy hét végén a „készre” fermentálódott zöldségeket is megkóstolhassuk.:) Ha még nem hallottál a fermentálásról, innen sok információt szerezhetsz. Fermentált zöldségek Le kell nyomni, hogy az összes zöldség víz alatt maradjon, de nem kötelező Unicumos poharat használni erre a célra Minden jó ha vége jó, de hogy mennyire, azt csak fél év múlva fogom megtudni, amikor majd megnézzük, változtak-e a gyerekek értékei a diéta hatására. Majd megírom:) Ha...

Read More

Egy táplálkozástörténeti kirándulás

Posted by on jan 15, 2014 in Blog, Táplálkozás |

Sokan és sokfélét mondanak arról, hogy mit szabad enni és mit nem, és szinte lehetetlennek tűnik kiigazodni az egymásnak ellentmondó vélemények között. (A legviccesebb az, amikor egy életmódmagazin egyik oldalán homlokegyenest más tippet olvashatunk, mint két oldallal korábban.) Mit tehetünk, ha úgy döntünk, nem szeretnénk mindig a legutoljára hallott információnak hinni? „Szakértővé” képezzük ki magunkat és/vagy keresünk egy szakembert, akinek valamiért hiszünk és/vagy empirikus bizonyítékot keresünk arról, az egyes állítások vonatkoznak-e ránk és/vagy megpróbáljuk megismerni a táplálkozástudomány és az élelmiszeripar nagyobb összefüggéseit. Ez utóbbi kicsit olyan, mint amikor a bíróság azután dönt egy-egy ügyben, hogy megvizsgálja az érintettek motivációit. De akárcsak az ADHD-gyógyszerek esetében, az élelmiszeriparral kapcsolatos összefüggések vizsgálata is gyakran torkollik szándékosan leegyszerűsítő összeesküvés-elméletbe, pedig ez egyáltalán nem szükségszerű. Michael Pollan, akit a Time Magazin 2010-ben a 100 legbefolyásosabb ember közé választott, Életadó ételeink c. könyvében sikeresen vette ezt az akadályt, és valódi történeti-szociológiai könyvet írt a témában, melyből nem hiányzik a szerző véleménye és személyes javaslatai sem. Pollan a 20. századot a nutricionizmus felemelkedésének évszázadaként látja és láttatja – nutricionizmus alatt azt a szemléletet érti, mely az ételek különböző tápanyag-összetevőinek (nutrienseinek) egészségügyi hatását vizsgálja. Az első nutrienseket 200 éve azonosították, azóta tudjuk, hogy a húsban sok fehérje van, míg a tészta szénhidrátban gazdag. Bár már sokkal több nutrienst ismerünk (vitaminokat, nyomelemeket, antioxidánsokat), a szerző szerint a nutricionizmus máig redukcionista tudomány maradt, mert a valóságot néhány ismert elemre redukálja. Keveset tudunk arról (és a nutricionizmusban nem is cél ennek megismerése), hogy egy-egy ételben milyen kölcsönhatásba lépnek egymással a nutriensek, és arról is, hogyan működik egy-egy konkrét személy emésztése – és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az étkezés társas, társadalmi jelenség is, aminek nemcsak pszichológiai, de biológiai vonzata is lehet. A szerző találóan „autóparkoló-tudományként” kezeli a nutricionizmust: olyan, mint amikor egy sötét parkolóban elveszítjük a slusszkulcsunkat, aztán odamegyünk az egyetlen lámpához, és alatta keressük. Nem azért, mert biztosan ott van, hanem azért, mert ott van a legnagyobb esély arra, hogy észrevesszük… A nutricionizmus elfogadottá válása révén lehetővé vált, hogy összetétel alapján tervezzenek meg táplálékokat (ezt korábban élelmiszer-hamisításnak tekintették), vagy hogy hatalmas cukortartalmú termékekre ráüthessék az “egészséges étel” pecsétjét csak azért, mert egy adott, egészségesnek tartott nutriensből sokat tartalmaz. A nutricionizmus és az arra épülő élelmiszeripar nem magától, vagy éppen valamilyen összeesküvés eredményeképpen jött létre, a háttérben sokkal inkább a felemelkedő USA szellemi, gazdasági, politikai erőinek és a fogyasztóknak az együttes tevékenysége áll. A különböző népcsoportok gyors asszimilálása közös cél volt, és mindenkinek hasznos volt egy közös, az elérhető tudás alapján kialakított táplálkozási norma, illetve annak folyamatos korrekciója az aktuális politikai és tudományos történések függvényében. Ebből a szempontból másodlagos kérdés, hogy éppen a fehérje, a zsír vagy a szénhidrát csökkentését tartották kívánatosnak. A politikusok szerepe világos a folyamatban:...

Read More

A 10 legérdekesebb tudományos hír 2013-ban a Figyelemkontrollon

Posted by on jan 2, 2014 in Blog, Mozgás, Neuroterápia, Nevelés, Táplálkozás |

Minden év végén elkészül a tudományos felfedezések fontossági listája. Idén a Science a rák immunterápiás kezelésével kapcsolatos kutatási irányt tartotta a legígéretesebbnek: az új megközelítés szerint nem a tumor elpusztítása a cél, hanem a beteg immunrendszerének serkentése. (Ha valakit részletesebben érdekel a téma, ajánlom figyelmébe dr. Máté Gábor A test lázadása című, 10 éve megjelent könyvét, melyet a Szétszórt elmék szerzője a stressz, az immunrendszer és a daganatos megbetegedések összefüggéseinek szentel.) A tudományos eredmények összehasonlítása olyan, mintha az alma és a körte (meg a barack, a görögdinnye stb.) között választanánk, de mivel 2013 volt a Figyelemkontroll első teljes éve, én is megkísérlem a Science Daily tudományos hírügynökségtől átvett hírek rangsorolását. A fő szempont az újdonságérték volt: olyan híreket választottam ki, melyek néhány éve még alternatív és/vagy megalapozatlan megközelítésnek minősültek, de mára bekerültek a fősodorba. 1. Ki lehet nőni az autizmust Bár korábban isi voltak olyan nézetek, melyek szerint az autizmus bizonyos formái fejlődési rendellenességek és nem tartós állapotok, az első szisztematikus, vak kutatás 2013-ban történt. Ez feltárta, hogy a jobb verbális intelligenciájú, társas szempontból kevésbé problémás, integráltan tanuló gyerekeknek van a legnagyobb esélyük erre – még abban az esetben is, ha bizonyos tüneteik (kommunikáció, repetitív viselkedés) tipikusan jellemzők az Asperger szindrómára. 2. Érzékeny szülők gyerekei ledolgozzák a koraszülöttség hátrányait A fejletlen idegrendszerrel születő (pl. koraszülött) babáknál különösen nagy jelentősége van a gyerek igényeire érzékeny szülői magatartásnak. A szülők 15%-ára jellemző érzékeny (szelíd visszajelzéseket adó, lehetséges megoldásokat javasló, a gyerek feladatait nem átvállaló) szülői stratégia elősegíti a gyermek önuralmának és figyelemirányításának fejlődését, és hatására a gyermek utoléri fejlettebb idegrendszerrel születő társait. (Az empatikus, a gyerek igényeire reagáló szülői magatartás fontosságát dr. Máté Gábor is hangsúlyozza Szétszórt elmék című művében. Amennyiben tanulható ez a szülői magatartás, mindenképpen érdemes lenne tanítani, tanulni.) 3. Tipikusan fejlődő társak be tudják vonni az autisztikus gyereket a játékba Egy alsós gyerekekkel végzett kísérletben azt találták, hogy egy kezdeményező gyerektárs kulcsfontosságú lehet az autisztikus gyerek számára, mivel egyszerű kéréssel, játékba hívással be tudja vonni az egyébként félénk, szorongó gyereket a társas tevékenységbe. (Ennek értelmében érdemes lehet nemcsak felnőtteket, hanem az autisztikus gyerekek testvéreit, társait is felkészíteni az autisztikus gyerekkel való hatékonyabb kapcsolattartásra. Idősebb gyerekeknél már létezik a kortárs segítő program, és meg lehetne fontolni ennek „lefordítását” kisebb gyerekek lehetőségeire.) 4. Minden harmadik autista gyereknek ADHD-re utaló tünetei vannak Az új amerikai diagnosztikai rendszer, a DSM-5 lehetővé teszi a kettős diagnosztizálást, így kiderülhet, hogy sok autista gyerek (az első becslések szerint 30%) ADHD-s is, és fordítva. (A viselkedésbeli tünetek alapján történő diagnosztizálás helyett hangsúlyosabb lehet, hogy ez a két probléma, illetve a disz-es zavarok is összefüggnek. Dr. Thomas E. Brown pszichiáter szerint az ADHD minden pszichiátriai betegség alapja.) 5. A neurológiai zavarok mögött rossz stresszkezelési stratégia rejlik A...

Read More

ADHD, autizmus és az étrend kapcsolata – Beszélgetés Bartha Ákos táplálkozáskutatóval

Posted by on dec 12, 2013 in Ajánlat, Blog, Táplálkozás | 11 comments

-Az ADHD és az autizmus kezelésében a táplálkozásterápiás, speciális étrendi megközelítés eléggé ellentmondásos terület, a szakemberek és a laikusok egyaránt megosztottak a tekintetben, hogy van-e értelme ezzel foglalkozni, és ha igen, akkor hogyan. Bartha Ákossal szeretnék rendet vágni ebben a kérdésben. Először arra kérlek Ákos, hogy mutatkozz be pár szóban. -Bartha Ákos vagyok, az alapképzettségemet tekintve élelmiszer-biológus. Hosszabb ideig dolgoztam az élelmiszeriparban, először mint élelmiszer-biztonsági szakértő, azután mint élelmiszer-biológus. Ezt a fajta alaptudásomat, illetve az évek során szerzett tapasztalataimat használom, amikor jelenleg táplálkozással összefüggő kérdésekről beszélgetünk vagy a Táplálkozás-Beállítás névre hallgató koncepción belül ezekkel a kérdésekkel foglalkozom. -Az ötvenes években az autizmust még anyagcserezavarnak tekintették, és így is próbálták kezelni, bár nem túl sikeresen. Azóta nagyon megváltozott a felfogás, de megint kezdi reneszánszát élni az a nézet, hogy mégiscsak köze lehet a táplálkozáshoz. Te hogyan gondolkodsz erről? -Én talán még egy picit jobban visszamennék az időben. Az autizmussal, skizofréniával, depresszióval összefüggő, fogalmazzuk úgy, hogy idegrendszeri problémákat már az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején az akkori orvosok már tudták nagyjából diagnosztizálni, és Franciaországban (Philippe Pinnel), Németországban, az Egyesült Királyság területén voltak már olyanok pszichiáterek, akik észrevették azt, hogy ezek a fajta idegrendszeri problémák valahol az anyagcserével, de sokkal inkább az emésztéssel összefüggésbe hozhatók. Azt is kutatásokból tudjuk, hogy nem nagyon van olyan autista vagy ADHD-s gyerek, akinek mondjuk más tüneten ne lennének problémái, pl. ekcéma vagy erős allergiák, esetleg asztma, amiről tudjuk, hogy az immunrendszer állapotára, és azon belül is az emésztőrendszer állapotára ad visszajelzést. Számos összefüggés kellően tisztázott ezen a területen. -Hogyha már több évszázada folyik ebben az irányban a kutatás, akkor mégis hogyan elképzelhető szerinted, hogy ennyire nincs bent az orvosi gyakorlatban? -Úgy gondolom, hogy a fő probléma azzal van, hogy az orvosok már az egyetemen elkezdenek bizonyos témákban specializálódni és elveszítik egymással is a szakmai kapcsolatot. Tehát tegyük fel van a gasztroenterológus, aki foglalkozik az emésztőrendszerrel, ő az idegrendszeri problémákkal a praxisa során már egyáltalán nem fog találkozni. Ennek a specializációnak az az eredménye, hogy ezek a problémák (legyen az autizmus vagy hiperaktivitás vagy egyéb idegrendszer probléma) átkerültek a pszichiátriára és az ideggyógyászokhoz, és ők meg semmilyen tudással és még kevesebb tapasztalattal nem rendelkeznek egyéb területeken (immunológia, allergológia, táplálkozástudomány). Véleményem szerint így a legrosszabb helyre került a kérdéskör. A legaggasztóbb, hogy egyben kialakult egy óriási szakadék a szakemberek között. A másik az, hogy önmagában nagyon kevés, amit a táplálkozásról tanulnak az orvosi egyetemeken. A táplálkozásnak persze élettani szempontból megtanulják a fontosságát, de az, hogy bizonyos táplálkozásból adódó problémáknak milyen tüneti megnyilvánulásai vannak, vagy hogy táplálkozással hogyan lehet valamit meggyógyítani, kezelni, esetleg visszafordítani, az nagyon minimálisan része a tanulmányoknak. A pszichiátriát tekintve valószínűleg egyáltalán nem is része. És sajnos nagyon kevés olyan szakember van, aki próbálja...

Read More