-Szeretettel köszöntlek, Mariann, és arra kérlek, hogy pár szót mondj magadról. Tudom, hogy a gyerekjóga-körökben ismert vagy, már csak a könyved miatt is, de a honlap olvasói között biztos sokan vannak, akik még nem hallottak Rólad. Hol dolgozol most?

-Köszönöm szépen a meghívást. Óvónőként dolgozom a mindennapokban, tehát reggel elmegyek az óvodába, elvégzem a középső csoportommal az óvodai feladatokat, és utána járom a várost, a jógaközpontokat, az óvodákat, ahol mozgásfejlesztő órákat és gyermekjóga órákat tartok különböző életkorú gyerekeknek, tiniknek. Hétvégente pedig szakembereket képzek ki a gyerekjóga módszerére.

-Mikor találkoztál először a gyerekjógával és magával a jógával?

-14 éves koromban kezdtem el jógázni, és azonnal éreztem, hogy ez kell nekem. Kamaszként mindent csináltam, amit a többiek nem, és ezzel kezdtem el kompenzálni. Nagyon jól sikerült a kompenzálás:) Egy jógatáborban – ahol 300 ember volt, anyukák-apukák és gyerekek – éreztem úgy igazán, hogy mennyire jó a gyerekeknek a gyerekjóga. A szülők szerettek volna átöltözni a jógához, vagy mozdulatlanok lenni, de a gyerekek lógtak vagy az anya, vagy az apa nyakán. Én hátulról néztem az oktatót, és közben a gyerekeket próbáltam motiválni, hogy ők is mozogjanak, hagyják békén a szüleiket – mi is jógázzunk. És akkor ott a többiek megjegyezték, hogy milyen jól csinálom ezt, „mi lenne, ha óvónő lennél, mert ez olyan jól megy neked”. Gondoltam, ha lesz óvónői képesítésem, akkor nyugodtan csinálhatom. Az óvónői diplomámat gyermekjógából írtam, amin nagyon meglepődtek; egyetlenegy szakirodalmat tudtam csak felmutatni. De sikeres lett, és ezt a szakdolgozatot találta meg a kiadó egy könyvtárban. Azt mondták, hogy mi lenne, ha írnék ebből egy könyvet. Aztán felkeresett egy jógaközpont, hogy mi lenne, ha ezt oktatnám, és így tartok itt, ahol most tartok. A cél az, hogy legyen egy saját kis gyermekjóga fejlesztőházunk, amiben a gyerekek jógázhatnak, és ha esetleg problémáik vannak, fejlődhetnek. Ehhez születik most meg a napokban a Gyermekeink Mozgásáért Egyesület, amelynek az elnöke én leszek, és amit több jógaoktató kollégámmal fogunk megszervezni.

-Sok sikert kívánok az Egyesület működéséhez. Mondtad azt, hogy jót tesz a gyerekeknek a jóga, hogyan képzeljük ezt el?

-A jóga Indiából ered. Úgy született meg, hogy a jógik figyelték a természetben az állatokat, hogy hogyan megy egy krokodil, hogy mit csinál egy kobra, hogyan nyújtózkodik egy tigris. És mivel az indiai gyakorlatoknak a jógapozícióknak a nevei eredeti szanszkrit nyelven magára az állatra utalnak, tehát nyúlpóz, oroszlánpóz, hattyúpóz.

-Tehát nem fantázianév.

-Nemcsak egyszerű fantázianév, és maga a mozdulat is hasonlít az állatnak a jelleméhez. És mivel a gyerekek nagyon szeretnek játszani – a lételemük a játék -, ha az ember elmesél egy mesét, és azt drámajátékként előadja mindenféle jelmez nélkül, a gyerek azonnal benne van a mesében, hogy jön Indiából a tigris, aki megmenti a hercegnőt. És azonnal jógapózban van. A gyereknek fogalma sincs arról, hogy ez most egy jógapóz, az oktató felelőssége, hogy olyan tudást adjon át, és úgy irányítsa a gyereket, hogy bekerüljön ebbe a pozícióba. Semmit nem csinál a gyermek, csak játszik, de úgy, hogy nem egy helyben ül, hanem a saját testével mozog.

A mese nagyon fontos, mert a mese alakítja a gyerek értékrendjét, az egész erkölcsi, érzelmi világát. Ennek a mesének mindig pozitívnak kell lenni és olyannak, amiben pozitív cselekedetek történnek. A választott mese mindig évszakhoz, ünnephez illeszkedik, karácsonykor a jótündérhez ajándékokat csomagoljuk, nyáron kirándulni megyünk a tengerhez, ősszel a sündisznóval gereblyézzük a faleveleket.

-Hogy néz ki egy gyerekjóga-óra?

-Minden gyereknek kell egy saját matrac. Vagy körben ülünk, de ha nagyon sokan vagyunk, akkor két sorban. Van egy mese arra a napra, és ehhez a mesekerethez konvertáljuk hozzá a pozíciókat. Természetesen szeptembertől májusig egyre nehezebb pozíciókat tanulunk meg, ezeket szépen eljógázzuk. Úgy kezdődik egy jógaóra, hogy köszöntés, bemelegítés, hajlító-nyújtó ászana-sorozatok, utána nagymozgások, relaxáció, légzőgyakorlatok, és minden esetben van a végén egy hatalmas játék, ahol fölszedjük a matracokat, és egy óriásit játszanak a gyerekek. A végén még meditációt segítő ászanák vannak, és megbeszéljük a házi feladatot, amit minden gyereknek otthon kell gyakorolnia. Van egy icipici jutalom, a szőlőcukor, egy egészséges édesség, ami a szívükben szívódik fel. Sokat gondolkodtam rajta, hogy legyen-e jutalmazás, de csodákra képes ez a szőlőcukor. Természetesen állatos, mind a két oldalán állat van, és az is a házi feladat, hogy amilyen szőlőcukrot kivesz a gyerek, azt is el kell jógáznia otthon. Majd búcsúzás.

És hogyha nagyon komplexek szeretnénk lenni, az egészre a tejszínhab a mozgásfejlesztés. Amikor egy oktató meglátja azt, hogy egy gyerek miért mászik úgy, hogy nincsen lent a tenyere, hogy a gyerek miért szeret annyira forogni, hogy a gyerek miért ugrál le és föl a matracon, hogy a gyerek miért ül mozdulatlanul vagy éppen miért nem tudja 45 percen keresztül követni az utasításokat… Mindnek megvan az oka, és ezért olyan gyakorlatokat lehet ajánlani a szülőknek, amik a gyereket felhozzák az életkorának megfelelő szintre. De ehhez már plusz tudás kell, ez egy plusz képzés a gyerekjóga oktató képzés mellett.

-Egy TSMT típusú tornának az elemeit kell bevinni, vagy csak a diagnosztizálásban kellenek az ismeretek?

-Nem, a TSMT rengeteg eszközt igényel, gördeszka, labda stb. Egy gyerekjóga órán az eszköz semmi más, csak egy matrac, és ott van a gyerek. Nagyon sok mozgásfejlesztő terápia létezik ma, INPP, TSMT, alapozó terápia stb.

Pár éve elkezdtem érezni azt, hogy a mai gyerekeknek a mozgásminősége, a magatartásuk, a viselkedésük folyamatosan egyre rosszabb. Hatalmas nagy felkiáltójellel mondom ezt! Ezért beleástam magam a mozgásfejlesztésbe, és minden pénzemet és lehetőségemet arra irányítottam, hogy belelássak ezekbe a képzésekbe, és nagyon sokat el is végeztem közülük. Azt látom, hogy a jóga és a mozgásfejlesztés együtt csodákra képes. Akárhány gyerekkel jógáztam ilyen szemmel (mozgásfejlesztés és gyermekjóga), egy év alatt mind elérte azt a szintet, amire vágytam abban az esetben, ha otthon a szülő is segít. Nem elég, ha egy héten egyszer eljön hozzám a gyerek a csoportba 45 percen át jógázni. Az szokott történni, hogy elmondom, mit látok, és adok a szülőnek egy gyakorlatsort, amit otthon gyakorolni kell minden másnap.

-Ez is mesés formában van?

-Inkább azt mondom, hogy életszerűen, tehát pl. ha megyünk fürödni, akkor „menjél el a fürdőszobáig indiánjárásban”. Vagy akarsz egy kinder pinguit, akkor „menjél el csukott szemmel gólyajárásban a hűtőig”. Arra szeretném felhívni a szülő figyelmét, hogy otthon kell egy teljes életmódváltás, ki kell vinni a gyerekszobából a tévét, fel kell lógatni a szobába egy csepphintát, le kell tenni egy jógamatracot. Olyan könyvekkel, játékokkal kell motiválni, amivel nem egyedül – egy helyben – sok ideig – jól elvan a gyerek, hanem olyan játékokkal, amik mozgásra késztetik. Ha néz is mesefilmet, akkor cenzúrázni kell, hogy mit. Vagy be kell tenni a legeslegeslegkisebb trambulint a tévé elé, és a gyerek azon ugrálva nézheti a tévét.

-Konkrétan mik azok a problémák – figyelemproblémák, viselkedési problémák- amit lehet csökkenteni?

-A gyerekek agresszívak egymással. Odacsapnak a másiknak, vagy éppen beülnek a sarokba és nem szólalnak meg, kivonják magukat a forgalomból de onnan a sarokból azért mindent figyelnek. Vagy olyan is van, aki folyamatosan ugrál vagy folyamatosan nagyon hangosan beszél. Amikor odakerül a sor, hogy másszunk, azonos oldalon másznak, ha ellenkező kézzel kell ütni, nem tudnak, csak azonos oldalt ütni. Egyszerűen lehet látni, hogy a jobb és a bal oldal kapcsolata az agyban nincsen meg, és pl. túlmozgások vannak; van, aki folyamatosan pörög. Az is előfordul, hogy nem értik az utasításokat, azt érzem, mintha nem is magyarul beszélnék. Amikor feszültségoldó gyakorlatok vannak, mint pl. az oroszlán, hogy a nyelvet ki kell lökni, és az a parancs, hogy bátran üvölts, akkor vagy az van, hogy nem tudják kilökni a nyelvet, és alig van hang, vagy pedig olyan őrült módon üvöltenek, hogy az embernek könnybe lábad a szembe, hogy jó ég, hogy lehet ebben az ötéves gyerekben ennyi feszültség… A relaxáció nagyon érdekes történet. Én azt vallom, hogy a legeslegnehezebb mozgás, ahova el kell jutni minden embernek, az maga a mozdulatlanság. Hogyha egy gyerek tud relaxálni, akkor már jó úton járunk, mert képes arra, hogy ne aludjon el és mozdulatlan legyen. Annak, hogy itt tartunk, a civilizáció az oka: az, hogy minden gyereknek van saját gyerekszobája, nagy százalékban nincsenek testvérek, a gyerekszobák dugig vannak játékokkal, túl sok az inger, megy a tévé, telefon, számítógép. Egyszerűen nem tud a gyerek gurulni kint a hóban, fűben, nem tud mezítláb szaladgálni, nem tudjuk az utcára kiengedni, mert mennek az autók. Nincs a gyerekeknek szabad mozgásuk – régen fölmásztunk a szőnyegporolóra és pörögtünk körbe-körbe mint az őrültek, és ez a sok-sok szabad mozgás-igény nincs kielégítve. Mert az egész figyelmüket leköti ez a sok-sok modern eszköz.

-Később, az iskolában jelennek meg a problémák, vagy már előbb?

-Ott kezdjük, hogy sok anya fél a szüléstől, és nagyon támogatják a császármetszést a szülők is és az orvosok is. A kórházak kétszer annyi pénzt kapnak egy császármetszésért, mint a sima szülésért, és így előtérbe került. Sajnos sem a szülő, sem az orvosok nincsenek tisztában azzal, hogy később a gyermeknek mekkora hátrányt jelent, hogy nem küzdötte magát végig a szülőcsatornán, mert óriási taktilis élménytől veszi el a lehetőséget. Innentől jön a következő történet, hogy a baba kevésbé emeli a fejét, nem kúszik vagy nem mászik, vagy talán egyik sem. Mondják büszkén az anyukák, hogy az én gyerekem már 9-10 hónaposan jár… Vagy akár a komp használata. Ezek mind-mind problémák. Sajnos 3 éves korig sok minden eldől, és nem szabad elhinni, hogy „majd kinövi a gyerek, az én apukám se kúszott mégis van 3 diplomája”. Utána már az óvodában is látjuk 3-4-5 évesen, hogy milyen problémák vannak. A kérdés az, hogy mennyire nyitottak a szülők, hogy ezt lássák, hogy a gyerek tud-e rendesen nyuszit ugrani vagy békát ugrani, meghallgatni 3-4 instrukciót, le tud-e ülni figyelni, beáll-e a közösség tevékenységbe és tud-e együtt dolgozni. Az óvodában 5-15 perces foglalkozások vannak, ezt egy gyermeknek életkora függvényében ki kell bírnia.

Azt kell tudni, hogy az iskola és az óvoda között sajnos még mindig óriási nagy szakadék van. Az óvodának vége van júniusban és szeptemberben kezdődik a tanítás – a 2 hónap lazaság meg nagymama-elkényeztetés után a gyerek nem képes arra, hogy 45 percet figyeljen az órán, és a tanítók utasítását úgy kövesse, hogy vedd elő a piros ceruzát, írd fel középre hogy …, de közben hátul beszélgetnek, kint elszáll egy galamb az ablakban, és a gyerek azt se tudja szegény, hogy hol van. Amit feltétlenül tudnunk kell: 12 éves korig be tudunk lépni külső fejlesztőként, oktatóként abban, hogy a gyereknek segítsünk. Ha sikerül egy 3-4 évest letesztelni és tudunk terápiát adni, ő nagyon hamar be fogja hozni, fél-1 év alatt helyre kerül. Ha már egy iskolás gyerekkel találkozunk, biztos kell 2-3 év. Érdemes inkább a tükörbe nézni, és elfogadni, hogy van valami, és a szakemberhez fordulni.

-A jóga az összes ilyenfajta probléma esetén segíteni tud?

-Igen, ez jó kérdés. Én sem gondoltam, hogy a jóga ennyi mindenre jó. Elkezdtem jógázni, és éreztem, hogy ez nagyon jó, de valójában nem tudtam, hogy mennyi mindenre jó. A következő történt: elmentem a mozgásfejlesztő tanfolyamokra, nagyon sok képzésre, és mindegyik könyvben, az összes terápiában ott vannak a jógagyakorlatok. Természetesen a neurológus, aki gépekkel kitesztel gyakorlatokat, hogy mi melyik reflexre, melyik területre hat, nem tudja, hogy ez egy jógagyakorlat, mivel nem jógázott soha életében. De amikor én megláttam azt a lapot, akkor azt mondtam, hogy jé, ez a nyúlpóz, ez nálunk a superman póz, ez az elefántpóz, ez meg a tigrispóz. Náluk más néven van. Óriási csoda volt, hogy egy csónakban evezünk, az orvosok és a gyerekjóga: hát ezért működik ennyire a gyerekjóga, ezért fejlődnek a gyerekek! Sok mozgásfejlesztés szerintem ott szokott elcsúszni, hogy száraz, nincs benne mese és játék, végigtolják keményen a gyerekkel. De van egy óriási törvény: a gyerek csak akkor tud valamiben fejlődni, ha szeretettel, jókedvvel, élvezettel csinálja. Ezért nagyon jó a mese és a játékosság a gyerekjógában, mert észre se veszi, hogy azt a pózt csinálja, ami az én lapomon van, mert neki az való.

-A jóga még annyiban is különbözik a többi fejlesztő módszertől, hogy a testtudatosságot is nagyon erősíti.

-Abszolút. Azért más egy jógagyakorlat minden más mozgáshoz képest (gyerek és felnőttjógánál is teljesen így van), mert a jóga 3 szinten hat: testi, lelki és szellemi szinten. Amikor elmegyünk futni, nagyon jól érezzük magunkat, hazamegyünk, lefutottuk ezt a kört. Én is szeretek futni, biciklizni, nem ellene beszélek, viszont a jóga olyan mélyen hat az embernek az energetikai rendszerében, hogy olyan területeket old fel, amik régen bennünk vannak. Vannak az energiapályák, a nadi-vezetékek, amelyekben ha bármikor életünkben sérelmek értek, úgynevezett dugók, akadályok képződnek. A jóga gyakorlatok ezeket a dugókat oldják föl, ezt egy sima aerobic óra, egy sima futás, biciklizés nem tudja. Amikor egy gyerek folyamatosan azt hallja, hogy „elegem van belőled, mindig te vagy az utolsó, mikor leszel már kész”, a gyerekben elindul egy kisebbségi érzés, amit magával fog vinni egész életében, amikor felvételizni meg főiskolára, amikor táncot tanul stb. És ha ezeket az oldásokat egy jóga ászana megcsinálja anélkül, hogy a gyerek tudja, akkor azt mondom, hogy a jóga testi-lelki-szellemi szinten hat, és volt érdemes valamiért felkelni, mert valamit tettünk a világért. Nem tudja az oktató, hogy kiben hol vannak a nadi vezetékekben az akadályok, a jóga mindenkire másképp hat. És az a jó, hogy ott hat, ahol hatnia kell.

-Mondtad, hogy 12 éves korig van nagy szerepe a mozgásfejlesztésnek. Jógázni hány éves kortól érdemes?

-Jógázni fogantatástól kezdve érdemes. A kismamajóga oktatók azt mondják, hogy a biztonság kedvéért a terhesség 3 hónapos korától egészen addig, amíg az ember él.

-Ha a szülők szeretnék, hogy otthon jógázzon a gyerek, akkor milyen lehetőségek vannak?

-Az segítség, ha a szülő jógázó. Ha a szülő jógázik, és a gyerek látja, akkor általában bekapcsolódik.

-A felnőtt ászanákat is csinálhatja? A könyvedben vannak olyan megjegyzések, hogy bizonyos gyakorlatokat csak iskolás gyerek végezzen, ovis ne.

-A könyvben három gyakorlatnál van odaírva, de csakis azért, mert nem tudják őket megcsinálni, és nem szeretném, ha kudarcélményük lenne. Egy konkrét különbség van a felnőttjógához képest: a komoly jógapózoknak csak az előkészítését tanítjuk a gyerekeknek, tehát nincs fejenállás, csak fejenállás előkészítés. Egyetlenegy jóga ászana sem tud ártani a gyereknek, mert két dolog van: vagy meg tudja csinálni, és akkor azért, vagy nem tudja megcsinálni, és akkor azért. Mivel a gyereknek mások a testarányai, egyes ászanákat a felnőtteket megalázva végeznek el, más pozíciókat meg nem tudnak létrehozni.

-Nem félsz attól, hogy valami olyan pozícióban találják magukat, ami ártalmas?

-Nem. Van olyan gyerek, aki úgy jön be, hogy dob két szaltót, csinál egy spárgát és mindenféle bemelegítés nélkül fönt van a matracon. A gyerek nem olyan, mint a felnőtt, a felnőtt maximum a busz után fut (jó esetben), nagyon kevés az a felnőtt, aki sportol, ezért szánnak a felnőtt sportokban akár fél órát is, hogy be legyenek melegítve. Sokkal több a biztonsági tényező, mint a gyermekjógában. Egy gyerek fölkel, és azonnal fel van húzva mint a rugóbaba, és mozog, közelebb van a talajhoz. 20 éve oktatom a gyerekjógát, és a legnagyobb balesetem az volt, hogy fogócskánál összeütköztek a gyerekek, orrvérzés lett belőle.

-És a gyerek maga is érzi, hogy mi az, amit meg tud csinálni.

-Igen, és ha valamit meg nem tud megcsinálni, akkor nem uralkodik rajta az egó, mint a felnőttön, hogy „de akkor is belehajtom magam”.

-A könyvedben sok gyakorlat szerepel. Ez nagyon hasznos, de sok felnőtt jógakönyben vannak egyre nehezedő gyakorlatsorok is.

-Ha egy felnőtt ismeri a jógagyakorlatokat, egy kis fantáziával nagyon jól mesébe tudja illeszteni. Egész nap, amikor eszükbe jut bármilyen mese, nyugodtan eljógázhatják. Azt mondom, bátran jógázzanak együtt otthon az anya és a gyermek, lehet a kutyapózban ugatni, lehet a kígyópózban sziszegni, lehet közben kúszni-mászni.

Ha tetszett az interjú, olvass el egy másik hasonló témájú interjút is, melynek címe “A világ is élhetőbb, kellemesebb ingerekkel szolgáló közeg lesz a gyerek számára”