Eljött a nyár, és az iskolás gyerekek kiveszik 11 hetes szabadságukat. Ha ADHD-s gyerekről van szó, ez a szülők szempontjából gyakran nem a felhőtlen pihenést, hanem újabb problémák menedzselését jelenti. Az Attention Talk Radio-n nemrég Jodi Sleeper-Triplett szenior ADHD coach, tréner, az Empowering Youth with ADHD című könyv írója adott néhány hasznos tanácsot arról, hogyan lehet ezt megelőzni – az alábbiakban ezt foglalom össze.

Jodi legfontosabb tanácsa az, hogy ne hagyjuk a gyereket struktúra nélkül a tanév szigorú időbeosztása után sem. Szerinte ez olyan lenne, mintha ebéd közben egyszer csak kihúznánk az asztalterítőt a tányérok, poharak alól – azt se tudnánk hirtelen, mihez kapjunk, mit szedjünk fel először a földről. A hasonlat kicsit sántít, mert a gyerekek nyári programja nem ugyanazokat a tevékenységeket kell, hogy tartalmazza, mint a tanév során, de tényleg borítékolható, hogy a külső motiváció hirtelen eltűnése káoszt von maga után, amit jobb jó előre renddé strukturálni. Ehhez a gyenge végrehajtó funkciójú ADHD-s gyerekeknek mindenképpen segítségre van szükségük. A mestercoach azt javasolja, hogy már a szünetet megelőző hetekben üljünk le a gyerekekkel, és tervezzük meg közösen a nyarat a vágyak és lehetőségek listázásával, ezekhez való internetes információgyűjtéssel. (Erről ugyan már lecsúsztunk, de jobb később, mint soha, a még hátralevő nyári programokat is érdemes így, közösen tervezni!) A programok kiválasztásakor figyelembe kell venni a gyerekek életkorát, mert problémát okozhat, ha eltérő életkorú gyermekeinknek nem biztosítunk különböző programlehetőségeket.

A táborok és nyaralások között a gyerekeket hosszú napokat otthon töltenek, és ezeket is érdemes strukturálni: tanácsos őket rávenni, hogy előre megszabott időpontban keljenek fel (ha nem is olyan korán, mint iskolaidőben), ezzel és a szintén időponthoz kötött esti lefekvéssel keretet adunk a napnak. Jodi szerint érdemes úgy felfogni az otthoni napokat is, mint egy tábort, ahol a gyerekek megfelelő idősávokban előre megadott tevékenységgel foglalkoznak, pl. 10-12-ig alkotnak, rajzolnak, festenek, majd 12-14-ig olvasgatnak. A szülőnek természetesen nem elég megírni a napirendet, arról is gondoskodni kell, hogy a gyerek be is tartsa – ha ezt nem tudja felügyelni személyesen vagy mobil eszközökön keresztül, akkor kérje a közelben lévő felnőtt vagy nagyobb gyerek segítségét. Az unalom nagyon veszélyes, mert a felgyűlő energiát sokszor nem építő tevékenységben, hanem rongálásban vagy céltalan futkosásban vezetik le a gyerekek. A gyerekek lelki „egyben tartásában” segíthet az ADHD coach is: a gyerek megfogalmazza neki elképzeléseit, elmondja az előtte álló feladatokat (pl. utazás egy nyári táborba csupa ismeretlen gyerekkel). A coach segít struktúrában láttatni a helyzetet, és akcióterv kidolgozásával megfoghatóvá, megoldhatóvá teszi a gyerek kihívásait.

Saját tapasztalataim maximálisan alátámasztják a fentieket. Ez az első év, hogy megosztottuk a gyerekekkel terveinket, sőt bevontuk őket is a tervezésbe – együtt választottunk nyaralóhelyet, túracélpontot – és együtt állapodtunk meg az olyan nem(mindig)szeretem feladatok heti keretszámában is, mint a TSMT torna, a jóga, a rajzolás. A gyerekek aktívan részt vettek a programtervezésben, és a tervek megvalósítása során is látszik rajtuk, milyen plusz motivációt ad az, hogy tudják, mikor/hol/miért csinálnak, és érzik, nem csak úgy véletlenül csöppentek a helyzetbe. Egzakt napirendünk ugyan nincs de ha aznap elmarad valami, sokszor szólnak, hogy még sort kell rá keríteni (vagy kicsit kárörvendőn: már nincs idő rá, pedig fel van írva:). Jodinak abban is igazat adok, hogy nagyon fontos a korosztályos „bonthatóság”: egy kiránduláson nálunk alapvető, hogy legyen valaki, aki visszafordul a fáradékonyabb kicsivel, hogy ne kelljen a lelkes nagynak is visszafordulni vagy még sokáig hallgatnia a nyafogást…

Jeff Copper és Jodi Sleeper Triplett beszélgetésében két melléktéma is feljött. Az egyik az, hogy sok szülő panaszkodik arra, hogy a gyerek nyáron kezelhetetlenné válik. A tapasztalt coach első kérdése ilyenkor: nem függesztették-e fel a gyógyszerszedést a szünet idejére? Sokszor ugyanis ez okozza a tanév alatti viszonylagos fegyelem és a nyári (f)elszabadultság közötti különbséget, és ilyenkor érdemes újragondolni, nem kellene-e nyáron is ragaszkodni a gyógyszerhez. (Zárójelben: szerintem inkább azt kellene újragondolni, nem lenne-e érdemesebb igazán tartós, rebound-hatástól mentes gyógymódokkal próbálkozni, mint pl. a neurofeedback terápia vagy a fény-hang stimulációs agytréning).

A Mit ne? kérdésre a coach azonnal rávágta, hogy a szülőknek nem szabad meghátrálniuk a jégkrém-cukrosital-csoki fronton, mert a cukor súlyosbíthatja a problémákat. A nyár beköszöntével sok családban automatikussá válik a napi édességfogyasztás még akkor is, ha az addig alkalmi jellegű, jutalmazás alapú volt. Mint a gyógyszer kapcsán, itt is továbbmennék egy lépéssel: a nyár éppenséggel alkalmas lehet az egészségesebb táplálkozási protokollra való átszoktatásra, hiszen a gyerekek többé-kevésbé a szülő által ellenőrzött környezetben étkeznek…

Még bizonyára sok kérdés merül fel a hosszú szünet kapcsán (számítógépes játékok, extrém sportok, az ellenőrizhetetlen tábori élettel járó gondok, nem megfelelő társaság), de gondolatébresztőnek, jó alapnak szolgálhat Jodi Sleeper Triplett álláspontja. Ha van bevált praktikád a nyári nehézségek kezelésére, oszd meg velünk légy szíves!

Ha tetszett az írás, olvass el egy másik hasonló témájút is, melynek címe Lehet-e egyszerűbb gyermekkora egy sajátos nevelési igényű gyermeknek?