A Zala Megyei Pedagógiai Szakszolgálat szeptember végi konferenciáján mutatták be a Láss a felszín alá! 2.0 című kiadványt, melyben egy ADHD-s kisfiú, Szabadics Kolos szülei gyűjtötték össze mindazt, amit gyermekük fejlesztésével kapcsolatban megtapasztaltak. A 19 oldalas, igényes megjelenésű kiadványban megszólalnak a szülők és a gyermekkel dolgozó szakemberek (orvos, pszichológus, fejlesztőpedagógus, logopédus, mozgásterapeuta, sőt az iskolaigazgató is), és megosztják az ADHD-val kapcsolatos tudásukat, tapasztalataikat. Az alábbi linken (vagy ha nem működik, innen) megnyitható kiadványt több okból is figyelmetekbe ajánlom.

Egyrészt mert a füzet szemlélete pozitív és eredményorientált. Magyarországon ugyan nem mindenhol elérhető ennyi jó szakember és a családi háttér sem mindig ilyen kiegyensúlyozott, mint Kolos esetében, de a rossz gyakorlatból nem szabadna azt a téves következtetést levonni, hogy az ADHD-s gyerekek kevéssé fejleszthetők. Egy-egy ilyen sikertörténet ráébreszthet arra, milyen sokat jelent a megfelelő társas-társadalmi támogatás, a szakszerű segítség.

A kiadvány másik nagyon előremutató vonása az, hogy egyszerre szólaltat meg bevett és még viszonylag alternatívnak számító megközelítéseket: a gyógypedagógia és a logopédia mellett nagy hangsúlyt kap a táplálkozásterápia és a mozgásterápia is. Sőt Kolos esetében éppen dr. Rada Éva gyermekgyógyász-neurológus emeli ki a Na-glutamát érzékenység és más táplálék-érzékenységek felismerésének fontosságát. (A gyermek 10 éves korában életveszélyes állapotot előidéző rosszullétek jelentkeztek a helytelen táplálkozás miatt, melyek a diéta hatására megszűntek, sőt Kolos tanulmányi eredménye is érzékelhetően javult, mára kitűnő tanuló.) A mozgásterapeuta, Gerlinger Sándor alapozó terápiát végez Kolossal, és a hatékonyságát nemcsak tapasztalati, hanem elméleti síkon is meg tudja indokolni:

…sokan nem tudják, hogy egy gyermeknek – aki hiperaktív akár már a születését követően – ha fejlődési mozgássori hiányosságai keletkeznek, tehát ha nem megy végig a kúszás-mászás-járás folyamatán, akkor mozgási finommotoros koordinációs, sőt beszéd-írás-olvasási zavarokkal is küzdeni fog. A kisagyban lévő mozgásközpont ugyanis közel helyezkedik el az ezen képességeinket szabályozó agyi központhoz, működésük kölcsönhatásban van, ami járhat pozitív és negatív hatással egyaránt. Mert ha nem érlelődik meg kellően az idegrendszer, nem stimulálódik kellő mértékben, amiben a gyermekkori mozgások döntőek, akkor a gyerek éretlen idegrendszere számos más képesség kifejlődését is akadályozni fogja, az nem lesz szervezett. Egy fonalra felfűzött gyöngysor célirányossága helyett szétgurult gyöngyszemek mintájára mozog, beszél, cselekszik és gondolkodik az ilyen gyermek.”

Az érintett szülők is találkozhatnak új információkkal a kiadványban (a hiperaktivitás tünetei különböző életkorokban; szülők és a pszichológus „használati utasítása” a gyermekekhez; az egyes szakemberek beszámolója). A nem érintettek számára is nagyon hasznosnak tartom a Láss a felszín alá!-t, mert szakszerűen és indulatoktól mentesen, mégis hitelesen és közérthetően mutatja be a hiperaktivitást mint valós problémát. Erre nagy szükség van, mert sokan még mindig a szülő nevelési hibájának tudják be a viselkedési problémákat, és ennek ellenkezőjéről talán a szülőtársaknál jobban meggyőzheti őket a szakemberek szava.

Az egészségügyben dolgozók szemléletváltásának szükségességéről dr. Velkey György (a Magyar Kórházszövetség elnöke, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója) szól a kiadvány Előszavában. Kiemeli, hogy a magatartás- és viselkedészavarok csak mostanában kerülnek be az orvosok látókörébe, és hatékony kezelésükhöz szükség van arra, hogy az orvosok kellő nyitottsággal átvegyék más szakemberek és az érintettek tudását:

“…ki kell lépni a bejáratott viselkedési formákból, biztosnak érzett keretekből és nemcsak az új tankönyveket kell megtanulni, hanem érzékennyé, befogadóvá kell válni mások mellett gyógypedagógusok, pszichológusok, szociális munkások szemléletére, és különösen a bajban levő, sokat szenvedett családok jelzéseire. Csúnya szavakkal: multidiszciplinaritás, teammunka, dehospitalizált keretek és személyes attitűdváltás – csupa ismeretlenbe lépés.”

Szerencsére személyesen is egyre több elkötelezett és modern tudással felvértezett szakemberrel találkozom, és a sorstársak által üzemeltetett fórumokon is egyre többet hallok ilyenekről. Az ő felfogásukat tovább erősítheti, a kevésbé nyitott szakemberek horizontját tágíthatja a Láss a felszín alá! 2.0 kiadvány.

Ha tetszett az írás, olvass el egy másik hasonló témájút is, melynek címe Esély helyett sorscsapás!