Kádár Annamária Mesepszichológia / Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban c. könyve nemrég óta kapható a könyvesboltokban – ezt a személyes hangvételű, mégis szakszerű művet olvastam és értelmezem az ADHD szempontjából.

Az érzelmi intelligencia legáltalánosabban elfogadott definíciója szerint az „érzelmek feldolgozásával kapcsolatos képességek összessége”, mely nem javítja közvetlenül a teljesítményt, de sokszor közvetve nagy hatást gyakorol rá, és mindenképpen boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet eredményez. Olyan intraperszonális (belső) tulajdonságok tartoznak ide, mint az éntudatosság, a magabiztosság, a függetlenség és az önmegvalósítás, és emellett még olyan közösségi viselkedés-jellemzők (interperszonális tulajdonságok) is jellemzik, mint az empátia, a társas felelősségvállalás, a problémamegoldás, a rugalmasság és a valóság pontos észlelése, valamint a stresszkezelés, az impulzivitáskontroll és az általános jó hangulat. Ezek közül nagyon sok sérül az ADHD-s gyermekeknél: bár nem lehet általánosítani, de elmondható, hogy még az érzelem-központú gyermekek esetén sem jellemző a jó helyzetfelismerés, stresszkezelés és impulzuskontroll. Ez esetenként, tapasztalva társaik reakcióját, a gyermekek magabiztosságának, önmegvalósítási vágyának csorbulásához is vezethet. Az ADHD-seket tehát megkésett pszichés fejlődés jellemzi, ami nem végleges érzelmi intelligenciájukat minősíti, de mivel gyermekkorukat végigkíséri, sok feszültség forrása lehet. A szülőknek és tanároknak tehát fokozott figyelmet kell fordítaniuk az ADHD-s gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésére.

Hogyan történik ez a mesén keresztül? A könyvből részletesen kiderül, hogy a mesehősökkel való azonosulás hogyan bővíti a gyermek szociális szerepkészletét, hogyan látja el optimista, motiváló életfilozófiával, és hogyan oldja a szorongást azzal, hogy lehetővé teszi a gyermek számára a hétköznapokban nem vállalható szerepek megélését. Nemcsak a mese tartalma, de a mesélés kontextusa is hozzájárul a mese hatásához: egyfelől a szeretet, amivel a mesélő fordul a gyermek felé, másfelől az a szinte transz-szerű befogadó- állapot, amivel a gyermek a mesét hallgatja. Kádár Annamária szerint ilyenkor alfa-szintre megyünk, és ebben a relaxált, a hétköznapi világtól kicsit eltávolodott állapotban fogadjuk be a meséket. Ahogy írja: „A belső képalkotás gyógyító hatású, a relaxációs és imaginációs technikák és terápiák is ezt az állapotot teremtik meg.” A mesék alapvetően érzelmi úton hatnak, de megértésükhöz szükség van a racionális gondolkodásra is. A két agyfélteke szorosan együttműködik: míg a bal agyfélteke a verbális tartalom feldolgozását végzi, a jobb a mélyebb jelentéseket, metaforákat és a nonverbális információt érzékeli, és a kettő csak együttesen biztosítja a teljes átélést.

A könyvben az „elég jó” meséléshez is sok tanácsot kapunk, íme néhány a teljesség igénye nélkül:

–          Legyen szertartása a mesélésnek, legalább este! A fizikai közelség, összebújás pl. nagyon fontos elem.

–          Lassan, „eljátszósan” meséljünk, hogy segítsük a gyermeket a mese mentális képeinek megalkotásában. Az a legjobb, ha ilyenkor a mesélő is lát egy belső filmet.

–          Ha tudunk, meséljünk fejből is, akár hétköznapi helyzetekről, ami éppen eszünkbe jut.

–          Ne értelmezzük a meséket utólag, és gyermekünket se kérjük erre, és ne kérdezzük tőle ki a tartalmi információkat sem! Ettől elvész a mese varázsereje, hagyni kell, hogy érzelmi síkon hasson.

Az ADHD-s gyermekek viszonya a mesékhez nagyon sokféle lehet. Van, aki a figyelemzavar miatt nehezen kapcsolódik be a mesék világába, és inkább csak képileg már feldolgozott formában, rajzfilmként  tudja azokat követni, és van olyan is, akinek saját komplex mesevilága van. Az első esetben fontos megjegyezni, hogy a rajzfilmek többsége már csak tempójánál fogva is fokozza az ADHD-t, és egyik rajzfilm sem segíti a belső képalkotási készség kifejlődését. Ennek alacsony szintje egyértelműen összefügg a gyenge olvasási készséggel és a diszlexiával. Ilyen probléma esetén elengedhetetlen a „mesélt mesék” fokozatos napirendbe-illesztése a kedvezőtlen folyamatok megfordításához.

Ha az ADHD-s gyermeknek túl egyedi, mások által kiismerhetetlennek, logikátlannak tartott fantáziavilága van, az sem igazán jó, mert ezzel ugyan sok pszichés szükségletét ki tudja elégíteni, de a közös élményről és tanulásról lemarad. Ebben az esetben is sokat segíthet a gyakoribb közös meseélmény biztosítása.

Zárszóul következzék még egy jó tanács a könyvből: „A mese csak akkor éri el jótékony hatását, ha a gyermekhez csonkítatlan változatban jut el.” Ez vonatkozik Kádár Annamária Mesepszichológia / Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban c. könyvére is, ami mesekönyv is egyben, mert tartalmaz 10 érzelmi intelligencia-fejlesztő mesét.