A Journal for Autism and Developmental Disorders-ben megjelent írásban Rondalyn V. Whitney, a Clarkson Egyetem foglalkozásterápia professzora azt állítja, hogy a naplóírás csökkenti az anyai stresszt, és javítja az anya-gyerek kapcsolatot.

Az autista gyermeket nevelő anyák körében gyakori a kiégés, mert otthon általában nincs segítségük, és arra sincs lehetőségük, hogy szakemberekhez forduljanak; baráti kapcsolataik ápolására is kevés energiájuk jut. Sokszor úgy érzik, egyedül ők értik meg gyermeküket, aki miatt nem ritkán elszigetelődnek a család többi tagjától. Pedig ahogy a repülőgépen is először a felnőtteknek kell felvenniük az oxigénmaszkot, ugyanúgy a gyermeknevelésben is fontos lenne biztosítani az anya érzelmi jóllétét – ha ez nem történik meg, az apa stressz-szintje is megnő, és a gyermek terápiás kezelése is kevesebb eredményt hoz.

Whitney professzor tapasztalatai szerint az online naplóírás segíthet ebben, mert ez olyan biztonságos hely, ahol az anyák anélkül beszélhetnek a gyerekkel kapcsolatos negatív érzéseikről, hogy ez a gyerekkel való kapcsolatukat befolyásolná. Érzelmeik kiírása segíthet átkeretezni problémáikat, és megkönnyítheti a megoldáskeresést. A kutatás szerint az sem baj, ha az anya nem kap visszajelzést írására, mert már maga a naplóírás segít. A naplóírás hatására változást történt abban, hogy minek tulajdonítják az anyák a stresszt: míg eredetileg azt gondolják, hogy “azért vagyok stresszes, mert (autista) gyermekem anyja vagyok“, egy idő után inkább csak stresszesnek tartják az életüket.

A professzor szerint interdiszciplináris kutatásra van szükség annak feltárására, mit élnek át az anyák. A viszont biztos, hogy ha maguk az anyák jobban megértik, mi történik velük, látják annak értelmét, és eszközöket kapnak annak kezeléséhez, egészségesebbek és reziliensebbek lesznek. A naplóírás is ezt a célt szolgálja, és így a megküzdési stratégiák sorába illeszthető.

A cikk angol nyelvű összefoglalója itt olvasható.