A számítógépes játékokról a pedagógusoknak általában negatív a véleményük: túlzottan erős ingereik miatt a gyermekek nehezebben kapcsolódnak a relatíve ingerszegényebb valósághoz, azt kevésbé stimulálónak tarthatják, és ez összességében alacsonyabb teljesítményre predesztinálja őket. Az agresszív, „lövöldözős” játékok sokak szerint agresszívabbá is teszik őket, bár mások szerint éppenhogy lehetőséget adnak agressziójuk békés levezetésére.

Van-e a játékoknak mérhető pozitív hatásuk bármilyen területen?A stratégiai játékokról bebizonyosodott, hogy javítják a játékosok vizuális tájékozódási készségét, de van-e tudományos alapja azoknak az állításoknak, melyek szerint bizonyos játékok (brain games) a játékhelyzet után is maradandó kognitív fejlődést, IQ pontszámban is mérhető változást hoznak? Nemrég ismét fellángolt a vita ezzel kapcsolatban , mert a releváns tudományos eredmények ellentmondásosak. Egyes kutatók szerint van–pl. ADHD-seknél is tapasztaltak kísérleti helyzetben ilyet – míg mások szerint nincs, és az ellenkezőjét bizonyító kutatások módszertanilag hibásak voltak, vagy jelentéktelen mértékű hatásról tesznek tanúbizonyságot. Ezek a kutatások általában a leggyakoribb brain game típusokat tesztelik, melyben a vizuális vagy lexikai emlékezetet próbálják tréningezni pl. azáltal, hogy minél hosszabb eseménysor megjegyzésére kérik a játékost. Léteznek azonban olyan, kevesebb publicitást kapó játékok, melyek egész más elven működnek, és amelyekkel kapcsolatos tudományos bizonyítékok kevésbé ingatag alapokon állnak.

Az egyik ilyen a PlayAttention (szójáték, kb. „Játssz és figyelj”), melyben a játékos nem mozdulataival, hanem elméjével irányítja a játék folyását egy karszalag segítségével, mely agyhullám-mintázatát közvetíti a számítógépnek. Amennyiben jól fókuszál, jobb eredményt ér el. Ez nagyon hasonlít a neurofeedback-terápiához, bár két fontos dologban eltér: mivel nincs EEG-készülék illetve hozzáértő terapeuta, az adatok és az agyhullám-optimalizálás kevésbé pontos, mint a terápiás környezetben. Pozitívum viszont, hogy a játékok tematikája ADHD-specifikus: a társas-, a motorikus-, az időkezelési- készségek, valamint a beszédértés és a vizuális követés fejlesztése mind szerepel mint a játékok által elérendő cél. A gyártó szerint kb. 40 alkalom után tapasztalható javulás, és erről sok felhasználó is tanúskodik.

A másik érdekes játék a Fast For Word, mely azon az idegtudományi tényen alapul, hogy az ADHD-s és autisztikus gyermekeknek általában beszédészlelési zavaraik is vannak, és ez nagymértékben hozzájárul a figyelmi-kognitív-és magatartásbeli anomáliákhoz. A zavart az okozza, hogy a gyermekek hangi információkat feldolgozó agykéreg-területe nem elég differenciált, így nem tudnak éles különbséget tenni a beszédhangok között. A játékprogramok a lassú és túlartikulált hangoktól a gyors és elnagyolt beszédig haladva fokozatosan újra megtanítják a gyermekeket hallani, és agykérgük differenciáltságában mérhető változást idéznek elő. A hangok pontosabb észlelése azonban nemcsak a beszédértésre van hatással, hanem az olvasási és számolási készségre is, sőt a vizuális feldolgozásra és az időérzékre is. Autisztikus gyermekeknél a társas készségek fejlődését is megfigyelték. Minden mindennel összefügg tehát: a hallási információk „kitisztítása” (közvetve vagy közvetlenül) általános kognitív és mentális javulást okoz. Az átlagosan 10 hetes, napi másfél órás tréning végére ADHD-s illetve diszlexiás gyermekek agyáról készített felvételek arról tanúskodnak, hogy agyműködésük a problémák által nem érintett gyermekek agyműködéséhez kezd hasonlítani olvasás közben; szemük nem ugrál úgy a papíron, mint korábban, így stabilabb ritmusban tudnak haladni.

Játékokkal tehát valóban növelhetők a kognitív képességek, de elsősorban nem azokkal, melyek a rövidtávú memóriát edzik, hanem azokkal, melyek a szervezet működését leképezve, azt lereagálva biztosítanak újabb és újabb ingereket. Nem azt célozzák meg, hogy a játékos egyre ügyesebben használjon egy már működő mechanizmust, hanem új mechanizmust kísérelnek megtanítani és stabilizálni akár a kívánt működés azonnali jutalmazásával, akár a biológiai alapok megteremtésével. Tény, hogy ezek a játékok terápiás céllal készülnek, és az átlagosan “jól működő” emberek kevesebbet profitálnak belőlük. Így számukra valóban az marad a fő kérdés, hogy okosabbak lesznek-e a legelterjedtebb brain game játékok segítségével vagy sem.