Agytréningről kezdőknek

Posted by on feb 12, 2014 in Blog, Neuroterápia | 0 comments

Amikor már azt hittem, nagyjából átlátom, kire érdemes figyelni a neten ADHD ügyben, felfedeztem egy amerikai webrádiót, ami a Figyelemkontrollhoz hasonló tematikájú és már 4 éve működik. Az Attention Talk Radio hetente 1-1 45 perces adásban olyan témákat jár körül szakemberek segítségével, mint a társas kapcsolatok, a motiváció; a megoldások között pedig a coaching eszközei mellett a diéta és a mindfulness is szerepel. Sőt néhány hete éppen az agytréningről beszélgetett a show házigazdája Jeffrey Gignac kanadai agytrénerrel. Az interjút itt lehet meghallgatni, de a lényeget összefoglalom írásban is. Jeffrey Gignac pszichológus, NLP szakértő, hipnoterapeuta, és a NeuroProgrammer-hez hasonló agytréning programok fejlesztője. A bemutatkozás után ismerteti a különböző agyhullám-frekvenciák által meghatározott tudati állapotokat, majd az agytréning gyakorlati felhasználásával, hatékonyságának bizonyításával foglalkozik. A másodpercenként 7-12 Hz-es alfa a problémamegoldás és a stresszcsökkentés állapotára, egy relaxált de éber tudatra jellemző. A 3,5-7,8 Hz-ig terjedő théta az alvást megelőző (hipnogogikus) illetve a meditatív állapotokban válik dominánssá; ilyen állapotban születnek a nagy felfedezések. Ennél alacsonyabb frekvenciájú a delta (0,5–3,5 Hz) és a szubdelta (0,1-0,5 Hz) sávja, ami az emberek többségénél alvást jelent, de sokat meditálók, pl. buddhista szerzetesek éber állapotban is tudják ezt produkálni. Ez a belső csend birodalma, ahol a limbikus rendszer gyógyítása, kiegyensúlyozása történik. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyre több tudományos kutatás foglalkozik az alvás szerepével, és néhányban azt is hangsúlyozzák, milyen egészségmegőrző hatása van az ilyen lassú agyhullám-tevékenységnek). Az alfától „felfelé” gyorsabb rezgésszámú elektromos aktivitás az agyban a béta, illetve a gamma betűkkel írható le. Ezek a hullámok a koncentráció, a szenzomotoros tudatosság agyi lenyomatai, és ebben a rezgéstartományban a leghatékonyabb az új ismeretek szerzése is. Gignac említi, hogy a magas béta tevékenység gyakran kötődik a stresszhez és a szorongáshoz, de felhívja a figyelmet arra, hogy a kapcsolat nem szükségszerű: csak a rendezetlen, kaotikus béta tevékenység jár együtt negatív hatásokkal. (Ez jó hír a túlpörgő agyú ADHD-s és Aspergeres embereknek: nehéz, de nem lehetetlen rendezni egy dinamikusabb, ezért több hibára hajlamos rendszert.) Az agytréning során Gignac EEG készülékkel méri fel a domináns agyhullámokat az agy különböző részein, és ez alapján ad különböző hullámsávú kezelőprogramokat. A módszer hatékonyságával kapcsolatban egy peer-reviewed kutatást ismertet, melyben az ADHD-s gyerekek 81%-ot javítottak a sztenderd Freedom from Distractability (figyelemelterelődést mérő) teszteredményükön a tréning után. A műsorvezető hangsúlyozza, hogy ez rövid távon megfigyelt változás, de a neuroplaszticitás (az agy képlékenysége) miatt valószínűsíthető, hogy rendszeres használattal hosszú távon is pozitív irányba befolyásolható az agyműködés. A kémiai úton ható szerek a neurotranszmitterekre hatnak, és úgy tűnik, az agyhullámok is szoros kapcsolatban állnak ezekkel az agyi hírvivőkkel: egyelőre nem tudjuk, a neurotranszmitterek eloszlása hoz-e létre jellemző agyhullám-mintázatokat vagy éppen fordítva, de úgy tűnik, a rendszerbe be lehet lépni az agyhullámok külső stimuláció segítségével való optimalizálásával. Jeffrey Gignac személyes tapasztalatai...

Read More

Neuroterápia Északon

Posted by on okt 23, 2013 in Blog, Neuroterápia |

Míg Kanadában a társadalombiztosítás fedezi az ADHD-sek fény-hang terápiájának költségeit, Finnországban egyre gyakoribb, hogy videojátékos neurofeedback terápiát írnak fel az orvosok, sőt azon dolgoznak, hogy az ún. neurojátékok egyedül, terapeuta nélkül is működjenek. Ez utóbbiról egy képes-videós riport is született, most ezt szeretném ismertetni. Dr. Ville Tapio Helsinki-i pszichiátriai központjában nem szívesen írnak fel pszichostimulánsokat az ADHD-seknek, mert félnek a visszaélésektől, és mert aggasztónak tartják, hogy egész kis kortól kezdve hosszú évekig szedni kell azokat. Az ő megoldásuk a neurofeedback-terápia, melynek legújabb eszközét, az ADHD tüneteit terapeuta nélkül is enyhítő speciális videojátékot most 790 ezer euróból tesztelik. Úgy tűnik, az északi ország a mobiltelefongyártás után az új neurogaming iparágban akar pozíciókat foglalni: arra számítanak, hogy a headsetek árának jelentős csökkenése miatt sokak számára otthoni használatra is elérhetővé válnak az agyhullámok visszacsatolásán alapuló neuro-játékok. A Helsinki Egyetemen tesztelt játékban 50 ADHD-val élő 40 alkalommal játszott a teszt-játékkal, melyben egy labdát kellett gondolatukkal mozgatni. Különböző fajta agyműködések különböző módon mozgatják a labdát, és a játék célja nemcsak az, hogy szórakoztassa a játékost, hanem az is, hogy harmonizálja agyműködését, és megtornáztassa bizonyos agyterületeit. Először elektroenkefalográffal felmérik, melyek a páciens agyának aktív, illetve inaktív területei, majd a profil alapján elkezdődhet a célzott fejlesztés. Tapio hangsúlyozza, hogy a módszer nem kiegészítő terápia, hanem a gyógyszer valódi alternatívája. A hatása azon alapul, hogy agyunk plasztikus, alakítható: ha a nap egy órájában jól működik, többszöri ismétlés révén megtanulja a helyes működés, és már terápiás helyzeten kívül is jól fog működni. Ezt sikerült alá is támasztaniuk a kísérlettel: a hamarosan publikálandó eredmények szerint az összes résztvevő állapota javult a játékon kívül is. Csak az USA 143 milliárd dollárt költött eddig az ADHD kezelésére – és a terápia nemcsak ezt, de a szorongást, a depressziót és a poszttraumás stresszt is hatékonyan orvosolja. Dr. Tapio hatalmas üzleti lehetőséget lát a neurofeedback terápiában, ami azért jó hír, mert a tudományosan már régóta hatékonynak elismert módszer elterjedését leginkább az gátolta, hogy nem fektettek elég pénzt a szolgáltatások fejlesztésébe és népszerűsítésébe. Annak felismerése, hogy a terápia automatizálható, és a terapeuta akár ki is hagyható, új üzleti távlatot ad a neurofeedback-játékoknak… Azért addig, amíg teljesen ki nem forr a módszer, és az élő, szaktudással és tapasztalattal rendelkező terapeutát valóban helyettesíteni nem tudja a gépi intelligencia, mindenképpen ajánlom a „hagyományos” neurofeedback terápiát! És egy paradoxon a végére: ismeretes, hogy a számítógépes játékok jobban vonzzák a diszharmonikus agyműködésű, szenvedélybetegségekre hajlamosabb embereket. De mi lesz, ha „meggyógyulnak” a játéktól, és nem is vesznek többé számítógépes játékot? Remélem, Tapioék nem gondolnak erre, és folytatják a fejlesztést:) Ha tetszett az írás, olvasd el Lukács Karolin neurofeedback-terapeutával készült...

Read More

Szubjektíven a kilencedik ADHD Magyarország-konferenciáról

Posted by on okt 2, 2013 in ADHD világa, Blog, Mozgás, Neuroterápia, Nevelés |

Tavaly már „tudósítottam” az ADHD Magyarország által rendezett éves konferenciáról, ahol az ADHD-val orvosként, pedagógusként vagy más szakemberként találkozók beszélnek tapasztalataikról – az idén folytatom ezt a hagyományt. Ez a konferencia különösen izgalmas volt számomra, mivel én is lehetőséget kaptam arra, hogy bemutassam a fény-hang terápiát és a mögötte rejlő elméleti megközelítést. Mivel a több mint 20 előadás összefoglalása jóval túllépné a blogbejegyzéseim megszokott hosszát, csak azokat az információkat emelem ki minden előadásból, amit nagyon fontosnak tartok, vagy ami számomra újdonság volt. Az ADHD-t ökológiai modellben is lehet értelmezni, mely magában foglalja az összes tényezőt, melyek hatással vannak az ADHD konkrét megjelenésére. Ide tartozik a gyermek karaktere, a szülők személyisége, a családi hangulat, az egzisztenciális kérdések, a szülők rokonai és munkahelyei, sőt tágabban és az egész kor, melyben élünk, és az éppen rendelkezésre álló szociális és egészségügyi rendszer. A szülők által nevelési kudarcként észlelt helyzet gyakran negatívan befolyásolja a család hangulatát, és felszámolja a boldog együttlétet. (dr. László Zsuzsa viselkedéspszichológus, Fimota) Egy 579 ADHD-s gyerekre kiterjedő észak-amerikai vizsgálat feltárta, hogy 69%-uknak komorbid (társuló) zavaruk van, a zavarok gyakoriság szerint a következők: oppozíciós (40%), szorongás (38%), viselkedészavar (14%), tic (11%). A Vadaskert hasonló vizsgálatából (224 gyerek) 86%-os komorbiditást találtak, a gyerekek több mint felénél 3-at (!). Az idősebb korban diagnosztizálásra kerülőknél magasabb volt a komorbid zavarok aránya, mint a fiatalabb korúaknál. (dr. Keresztény Ágnes pszichiáter – SE) Az agyban 8 különböző terület foglalkozik a figyelemmel, összerendezetlen működés esetén esélytelen a jó működés. Olyan ez, mint egy sudoku. – A játékterápia alapja: optimális arousal-szint a játékkal érhető el. (dr. Páli Judit neuropszichológus) Az ADHD-vel kapcsolatos iskolai problémák esetén hasznos a mediáció, de nehéz, mert feszültségteli a helyzet. (dr. Krémer András – szociológus) Három világszerte ismert viselkedésrendező program van: az Incredible Years, a THOP és a Triple P, melyekből sok elem ADHD-s gyerekek fejlesztésénél is hatékony. A Fészek programban nemcsak a gyerekekkel foglalkoznak, hanem a szülők és pedagógusok is tréninget kapnak. Az otthoni eredmény: nagy családi társasjáték szabályokkal, utakkal, jutalmakkal és célokkal, ami megkönnyíti a gyereknek az elvárt viselkedés elsajátítását. (Martsa Zsuzsa, Oláh Szabina – Vadaskert) A felnőttkor küszöbére érve az ADHD-vel élő sok feladattal szembesül: ki kell alakítani önállóságát, önazonosságát, nemi identitását, felnőttekre jellemző rugalmas gondolkodását. Ez különösen nehéz, és 50%-uk 20 éves kora után is megfelel a diagnosztikai kritériumoknak. A tinédzsereknél a terápia gyógyszer nélkül időpocsékolás. (dr. Csíky Miklós pszichiáter, Bethesda) Az idő előre haladtával a környezeti tényezők hatása egyre jobban érvényesül. Bár az agyfejlődés tekintetében 18-20 éves korra az ADHD-sek utolérik a tipikus fejlődésűeket, a működésben sok különbség mutatható ki. Ennek okai: kompenzáció, ill. az éretlenség miatt más, negatív hatásoknak van kitéve a fejlődés közben. A 70-es években foglalkoztak először felnőtt ADHD-sekkel, 1980-ban jelent meg ADD reziduális típusként, a...

Read More

A zenei képzés javíthatja a beszédértést

Posted by on okt 1, 2013 in Blog, Hírek |

Stabilabb választ ad a hallott beszédre azok agya, akik képesek a zene ütemére mozogni, mint azoké, akik nem, állítják neurológusok. A következtetés: a zenei képzés fejlesztheti a beszédértést is. A Northwestern University kutatói, dr. Nina Kraus és kollégái több mint 100 Chicago-i tizenévest kértek meg arra, hogy ujjukkal üssenek egy metronóm által megszabott ritmust, és mérték a ritmus pontosságát. Ezután EEG-vel követték, hogyan reagál a gyerekek beszédérzékelő központa egy gépi hangon megszólaló “da” szótagra, amit fél órán keresztül többször is lejátszottak. Itt azt figyelték meg, mennyire hasonlítanak egymáshoz az idegsejtek reakciói a szótag különböző lejátszásaikor. Dr. Kraus szerint minél pontosabban ütötte egy gyerek a ritmust, annál állandóbb volt az agyi válaszreakciója a “da” szótagra”. Korábban már feltárták, hogy az olvasási készség összefügg a ritmustartás képességével, az olvasási képesség pedig az agy hangra adott válaszainak konzisztenciájával. A kutatás új eredménye az, hogy a hallás áll a fenti összefüggések mögött. “A ritmus a zene és a nyelv szerves része” – állítja dr. Kraus. “Lehetséges, hogy a ritmusközpontú zenei képzés az olvasáshoz elengedhetetlenül szükséges, erős hang-jelentés asszociációkat alakít ki.” A kutatónő jelenleg egy többéves kutatáson dolgozik, melynek témája: milyen hatással van a zenei képzés a ritmus ütésére, a válasz konzisztenciájára és az olvasási készségre. A kutatás angol összefoglalója itt...

Read More

Mennyire figyelsz rám?

Posted by on aug 12, 2013 in Blog, Neuroterápia |

Ezt biztos sok tanár szeretné megtudni a diákoktól, nem beszélve sok szülőről, aki szintén nem óhajtja többször is megismételni mondanivalóját. Milyen jó lenne, ha a válasz a gyerek homlokára lenne írva mondjuk százalékban megadva, és nem a szeméből kellene lopva kiolvasni… A technológia fejlődése révén már majdnem itt tartunk: a Forbes magazinban nemrég bemutattak egy olyan új mobilalkalmazást, mely egy fejpántra helyezett EEG-jel segítségével elárulja (reméljük, csak magának a felhasználónak), hogy milyenek a domináns agyhullámai, vagyis az illető mennyire koncentrál éppen. A Melon nevű céget egy kognitív tudományt illetve informatikát tanuló fiatal páros, Laura Berman és Arye Barnehama alapította néhány éve. A fiatalok az ADHD és az időskori elbutulás neuroterápiás kezelésének sikerein felbuzdulva kezdték el kutatásaikat, és fejlesztették ki eszközüket, melynek segítségével szakemberek nélkül is az önfejlesztés szolgálatába lehet állítani a technológiát. Hamarosan felkarolta őket egy inkubátor cég, mert fantáziát láttak abban, hogy a Melon terméke felhasználóbarátabb, mint a versenytársaké: nem adatokat közöl a felhasználóval, hanem segíti őt megérteni saját működését, tanácsot ad az önfejlesztéshez. A 2014-ben piacra kerülő termék elkészítéséhez az interneten keresztül is sikeresen gyűjtöttek támogatókat. Mi is történik a Melon segítségével? A fejre erősített érzékelők leolvassák a domináns agyhullámokat, amit a felhasználó megfelelő címkével ellátva tárolhat el (pl. „torna közben”, „izgalmas helyzetben” vagy „klasszikus zene hallgatása”). Az adatokból azonnal kiolvasható, hogy mennyire koncentrál éppen, és ennek ismerete (biofeedback, visszacsatolás) segítségével akaratlagosan változtathat koncentrációján, figyelme minőségén. Olyan ez, mint egy szobabicikli pulzusmérője: ha tudjuk, milyen tartományban kell maradnunk, erre tekintettel osztjuk be erőnket, választjuk meg stratégiánkat. Ha már sok tevékenységünknél kipróbáltuk a Melont, azt is össze tudjuk hasonlítani, hogy egyes tevékenységeink mennyire tudnak lekötni – a fejpánt vezeték nélkül csatlakozik a mobilhoz, és mozgás közben is használható. De hogy mennyire fontos ez, az érdekes kérdés. Az emberek enélkül is nagyjából tisztában vannak vele, hogy mire tudnak odafigyelni, milyen környezet hat rájuk inspirálón – a Melon honlapján van is egy mini-közvélemény-kutatás ezzel kapcsolatban. Maga a mérés is elég egyszerű (a fejen három ponton mér, és egy algoritmussal ebből számolja ki a végeredményt), nem hasonlítható a terápiás célra használt EEG-mérések pontosságához. És azt sem gondolom, hogy egy-egy tevékenység mindig ugyanolyan hullámhosszra „hangolná be” az embert. Mindezek ellenére mégis nagy lépésnek tartom a Melon fejlesztését, mert az önismeret, a tudatosság elérésének új eszköze lehet. Az, hogy tisztában vagyunk azzal, éppen mit csinál az agyunk, elvezethet ahhoz, hogy aktívabban foglalkozunk tudatállapotainkkal, felfedezzük azokat (még ha csak a hétköznapi életben megélt szűk sávban is). A keleti meditációs kultúrában élők számára evidens önreflexió alapelemeit tudjuk így elsajátítani, ami előnyös lehet mentális egészségünk szempontjából. ADHD-s gyerekek számára különösen hasznos lehet, mert azonnal figyelmeztet, ha egy tevékenység nem a kívánatos agytevékenységet idézi elő- ilyenkor érdemes valami máshoz kezdeni, vagy megkeresni azt a kísérőtevékenységet (pl. zenehallgatás...

Read More