A szülő akarata – és a gyereké

Posted by on Sze 10, 2014 in Blog, Nevelés |

Az Elixir szeptemberi számában interjú jelent meg dr. Máté Gáborral Akarnokpalánták címmel. Bár a cím kissé félrevezető, a Szétszórt elmék és A család ereje című könyv szerzőjének álláspontja egyértelműen kirajzolódik abban a klasszikus témában, “hogyan fejlesszük gyermekünk akaraterejét”. Szerinte az akarat természetesen jelen levő dolog, így a szülő ezt nem “nevelheti bele” gyerekébe. Feladata inkább az, hogy stabil, biztonságos környezetet nyújtson, ahol a belső motiváció, akarat kívánatos irányban ki tud fejlődni. A már másfél éves korban megjelenő ellenakarat (dac) is szükségszerű: “a természet először a nemet tanítja meg a gyereknek, hogy aztán valódi meggyőződéssel mondhasson igent“. Ilyenkor a szülő nem tesz jót azzal, ha szigorúbban és/vagy erőszakosabban próbálja helyreállítani a rendet; a biológiai hasonlatot továbbvíve “ha (egy növény) valamiért mégsem nőne úgy, ahogy azt elképzeltük, sosem mondjuk azt, hogy rosszul viselkedik, hanem azon kezdünk gondolkozni, hogy nincs-e szüksége több napfényre, gyakoribb öntözésre vagy tápanyagokban dúsabb talajra – vagyis megpróbáljuk kielégíteni a szükségleteit”. A kamaszkorban ismét felerősödő feszültségekre a szülők gyakran – helytelenül – úgy reagálnak, hogy befejezettnek nyilvánítják a nevelési folyamatot (“azért lázad, mert már nem igényli a segítségünket”), és a gyermek sorsát rábízzák a kortársakra. Pedig ilyenkor érzelmileg, szociálisan még nem érett a gyermek, a kortársak viszont nem tudják egymást továbbfejleszteni, így a szülő jobban tenné, ha megkísérelné megtartani vagy visszaszerezni gyermeke bizalmát, érdeklődését, hozzá való kötődését. Az interjúban nem volt szó az ADHD-ről vagy más neurológiai fejlődési zavarról, de dr. Máté Gábor könyveiből kiderül, hogy az ADHD-s gyerekek nevelésében még kiemeltebben hangsúlyosnak tartja a szülő empátiáját, érzelmi támogatását, mint a neurológiailag tipikus gyerekek esetében. Ez ellentmond az ADHD-s gyerekek szüleinek szóló “hivatalos” ajánlások többségének, mert azok inkább a hatalom gyakorlásának hatékony technikáit helyezik előtérbe (pl. jutalmazáson alapuló motivációs rendszer kiépítése, szabályok és szankciók lefektetése). Az agykutatás legújabb eredményei azonban inkább dr. Máté gondolatait támasztják alá: dr. Daniel Siegel – dr. Tina Payne Bryson A gyermeki elme – Agyfejlődés, konfliktusok, támogató szülői stratégiák című könyvben az ADHD-soknál alulműködő felső agyterület (neocortex) fejlesztéséhez a neurobiológus-gyermek-pszichoterapeuta szerzőpáros azt ajánlja, hogy a szülő erősítse, “gyakorlatoztassa” a gyermek következő működéseit (zárójelben idézetek a könyvből): átgondolt döntéshozatal (“amilyen gyakran csak lehet, lehetőséget kell biztosítanunk nekik a döntések gyakorlására“) a test és az érzelmek irányítása (“tanítsuk meg ilyenkor mélyeket lélegezni vagy elszámolni tízig, ha feldúltak; segítsünk nekik kifejezni az érzéseiket“) önismeret (“olyan kérdéseket teszünk fel nekik, amelyek segítenek a dolgok felszíne mögé látni, pl. Szerinted miért így döntöttél? Mitől érezted magad így?“) empátia (“pusztán attól, hogy a mindennapi helyzetekben ráirányítjuk a gyermekeink figyelmét mások érzéseire, a felső agyuk kifejlődése mellett az együttérzés egészen új szintje alakulhat ki bennük.”) erkölcsösség (“elképzelt helyzeteket vázolunk fel… Szerinted átszaladhatunk a piroson, ha valamilyen vészhelyzet adódik? Ha egy verekedős gyerek elkezdene valakivel kötekedni és nincsenek felnőttek a közelben, akkor...

Read More

A család ereje – dr. Máté Gábor és dr. Gordon Neufeld új könyve

Posted by on jún 23, 2014 in Blog, Nevelés | 1 comment

A Szétszórt elmék 1995-ös megjelenését követően majdnem 10 évvel jelent meg A család ereje, melyet dr. Máté Gábor társszerzőként jegyez. Ahogy az Előszóban írja, inkább csak katalizálta és saját tapasztaltaival gazdagította a gyermekei pszichológusa által írt könyvet, nem tekinti magát szerzőnek a szó hagyományos értelmében. A könyv tartalma viszont nagyon „mátégáboros”, így okkal vallhatja saját művének. A kötődő nevelés egyre népszerűbb nálunk is, mindenkinek eszébe jut róla a hordozókendő és hogy kedvesek vagyunk a gyerekkel. Általában egész kicsi gyerekekkel kapcsolatban használjuk, és mindig harmonikus kicsengése van. A könyv példáiban viszont idősebb gyerekek szerepelnek, és egyáltalán nem a harmónia dominál: a hangsúly azon van, hogyan küzdjünk meg a kötődő nevelést hátráltató tényezőkkel. A „főbűnös” a kortárs-orientáció, melyet a szerzők időnként hajmeresztően kemény kifejezésekkel illetnek, pl. aberrált kapcsolatok, félresiklott ösztönök, szekta stb. Sokszor kedvem támadt az ördög ügyvédjét játszani, miközben olvastam – és tényleg, mint majd részletezem, sok ponton nem is lehet vele egyetérteni – de lényegileg nagyonis tartható, amit állítanak. A gyermekek egyre gyakrabban, egyre korábban kezdik szüleik helyett kortársaik irányában megélni kötődési hajlamaikat, ami „vak vezet világtalan” helyzetet eredményez. A média által befolyásolt, kialakulatlan személyiséggel és valódi kulturális orientációval nem bíró gyerekek egymást „nevelik”, pontosabban rántják bele egy törzsi működésbe, ahol személyiségük nehezen tud szárba szökkenni. De nem ők a valódi ellenségek, hanem azok a társadalmi körülmények, melyek a szülőket arra bírják, hogy idő előtt elveszítsék a hatalmukat: a szülők munkavállalása miatt szükségessé vált bölcsődék és óvodák, a nagycsaládok sőt családok felbomlása, a gyerekek által jobban belakott közösségi média – és minden olyan életmódváltozás, mely csökkenti a gyerekkel tölthető tartalmas időt és a gyerek természetes szülőre-utaltságát. Hiába jut eszembe, hogy túlzás a kortárs-orientáció ilyenfajta démonizálása, hogy a figyelemzavar nem ebből ered (hiszen a gyerekek már születésükkor nagymértékben különböznek abban, mennyire igénylik a kötődést, és mennyire képesek ezt kifejezni), hogy a felnőtté válás természetes része a kortárs-orientáció megerősödése, hogy a felgyorsult testi érés a felelős sok problémáért (korai szex pl.), és hogy igenis léteznek igazi barátságok, építő jellegű kortárs-orientációk is, és hogy a digitális világnak is van számos pozitív hozadéka, sőt az sem biztos, hogy tényleg csak egy kizárólagos kötődés létezik a gyermekkorban, hiszen sok szerepet játszunk életünkben…de a lényeggel teljes mértékben egyet lehet érteni, már ami a szülő-gyerek viszonyt érinti: „A függetlenség az érettség gyümölcse; a mi feladatunk a gyermekek nevelésével kapcsolatban az, hogy a függőségi igényeiket kielégítsük.” Ezért a körkörös érvelés, a kulcsmondatok patetikus ismételgetése sem zavaró. És nem mellesleg a Science Daily újabb kutatásai közül sok alátámasztja dr. Máté és dr. Neufeld elméleti alapvetéseit: az USA ázsiai származású lakói, akik hagyományosan konzervatívabbak társas kapcsolataikat tekintve, és ahol az anya szigorú és következetes, de gyerekeire nagyon figyelő szerepet tölt be, eredményesebbek tanulmányi téren, és önszabályzó funkciójuk is fejlettebb....

Read More

Civilizációnk és annak mentális kockázata

Posted by on jún 4, 2014 in Blog |

„A legújabb kutatások arra jutottak, hogy a gyerekek egészséges fejlődését a halászó, vadászó, gyűjtögető életmód teszi lehetővé. A fehérek fel voltak háborodva azon, hogy az amerikai bennszülöttek hogyan nevelik a gyerekeiket. Miért? Mert az indiánok nem verték a gyerekeiket. A múltat persze nem lehet visszahozni, de be kell látnunk, hogy milyen árat fizetünk a modernizációért. A nagycsaládok szétesése valamikor a XVIII. században kezdődött, az ipari forradalom idején, a falvak eltiprásával, az urbanizációval, az emberek lélektelen munkára kényszerítésével. Nem véletlen, hogy Angliában született meg az alkoholizmus. Inni már az antik Görögországban is ittak, de alkoholizmus nem volt. A mai Kínában tökéletesen látható, hogy egyetlen generáció alatt lezajlik a szemünk előtt mindaz, ami Nyugaton több évszázad alatt ment végbe.” A fenti mondatok nem egy konzervatív politikus, hanem az inkább liberális körökben népszerű dr. Máté Gábor szájából hangzottak el a HVG Pszichológia új számában. A Szétszórt elmék szerzője ebben az interjúban nem konkrétan az ADHD-ről, hanem a szenvedélybetegségekről és a mögöttük rejlő emberi szenvedésről beszélt. De mint A sóvárgás démona c. könyvében is írja, az ADHD-val gyakran társul a szenvedélybetegség, hiszen összeköti őket a belső nyugtalanság. Dr. Máté a Vancouver-i kábítószeres negyed bentlakásos otthonának orvosaként fokozatosan sodródott a mainstream kezelésektől az ellenőrzött drogprogramon át a sámánok varázsfüvével, az ayahuascával való kísérletekig, annak ceremoniális keretek közötti használatáig. Bár ez utóbbi módszerek távol állnak tőlem és nincs is róluk véleményem, dr. Máté tevékenysége és gondolatai azt sugallják: komoly lelki problémákat nem lehet hatékonyan kezelni lokalizálható agyi működészavarként, szükség van a tágabb kontextus (a teljes személyiség, illetve a társas-társadalmi szint, akár multigenerációs síkon történő) bevonására. És ez nemcsak a szenvedélybetegségekre lehet igaz, hanem más pszichiátriai rendellenességekre is. Bár azt gondolom, hogy van értelme a lokális kezelésnek pl. neurofeedback terápiával, minden olyan eset, amikor öngyilkos lövöldözésről ír a sajtó (a nemrég történt eset, vagy másfél éve Adam Lanza esete), felhívja a figyelmet arra, milyen kevéssé hatékony a legelterjedtebb „lokális” kezelés, a gyógyszer. Az Asperger-szindrómás tettesek/áldozatok csak a jéghegy csúcsát jelentik, alattuk még boldogtalan emberek hatalmas tömege van, ami nagyon veszélyes dolog, mert hasonló ön-és közveszélyes tettekhez vezethet. Dr. Máté másik állítását, vagyis azt, hogy a lelki problémák nem függetlenek a társadalmi kontextustól, jól bizonyítja pl., hogy az autizmus kiemelkedően nagy arányban fordul elő korunk Olympusán, (ami paradox módon egy völgy), a Szilícium-völgyben. Itt élnek azok, akik mozgásban tartják a technológiai fejlődést, és ezzel a világot. A szülőknek sikert hozó intellektuális gondolkodásmódnak azonban komoly és gyakori árnyoldala gyerekük neurológiai problémája. Szerencsére egyre többen felismerik ezt, és a világon itt a legnépszerűbb a mindfulness meditáció is, mely nemcsak a figyelmi funkciókat javítja a belső figyelem, önreflexió fejlesztése révén, hanem holisztikusabb, ember-orientáltabb gondolkodásmódot is eredményez. Egy friss kutatás éppen az autizmus és a „technikai” gondolkodás összefüggését tárgyalja: az ember-orientált...

Read More

Tanácsok szülőknek dr. Máté Gábor Szétszórt elmék című könyve alapján

Posted by on ápr 16, 2014 in Blog, Nevelés |

Korábban már írtam a magyar származású világhírű orvos, dr. Máté Gábor pályájáról, és elemeztem Szétszórt elmék című könyvének újdonság-értékkel bíró tartalmi részeit is. Most egy kicsit részletesebben mutatom be a könyv gyakorlatba is átültethető gondolatait. Bár általában nem szoktam hosszú idézeteket használni, most szakítok ezzel a hagyománnyal, mert dr. Máté Gábor megfogalmazása annyira érzékletes és lényegre törő, hogy sokszor eredetiben közlöm. Az első fontos gondolata az agy plaszticitása: bár kiemelten fontos a korai fejlesztés, később sincs semmi veszve, mivel „a környezet kedvezőbbé tétele megadja az esélyt az agy fejlődésére is, a sérülések súlyosságának függvényében.” Akárcsak az Üdvözöllek a gyereked agyában című könyv szerzői az úgynevezett orchidea-gyerekekkel kapcsolatban, dr. Máté is megerősíti, hogy az érzékenység kétarcú jelenség: „igaz, hogy a gyerekek rendkívül érzékenyek környezetük negatív aspektusaira, de ugyanilyen érzékenyek a pozitív változásokra is.” A pozitív változás elérésének legfontosabb eszköze a kötődési kapcsolat bebetonozása; egy olyan szülő-gyerek viszony felépítése, ahol a gyereknek „képesnek kell lennie arra, hogy nyugtalanságát, a szülő számára legkellemetlenebb oldalát anélkül mutathassa meg, hogy a kapcsolatukat féltenie kelljen közben.” Gyakorlati síkon a következő 5 nevelés tanácsot adja a szülőknek: 1. Vállaljunk aktív felelősséget a kapcsolatért, tehát szánjunk a gyerekre elég időt és figyelmet. Ezzel tudjuk legjobban kimutatni, hogy a gyerek értékes számunkra, és így építhetjük fel a gyerek önértékelését. 2. Ne ítélkezzünk gyerekünk felett, mert ezzel szégyenérzetet keltenénk, és a gyerek azt hiheti, elfogadása, a felé irányuló szeretet a rossz cselekedetek elkerülésének függvénye. 3. Ezzel összhangban ne is dicsérjük túl a gyereket, mert ezzel is azt fejezzük ki, hogy nem a gyereket magát értékeljük, hanem azt, amit csinál. 4. Haragból sose neveljünk, inkább vonuljunk vissza, kérjünk időt, mielőtt reagálunk a problémás helyzetekre. 5. Vállaljuk magunkra a kapcsolat helyreállításának felelősségét a konfliktusok után, ne követeljük meg a gyerek bocsánatkérését, inkább építsünk hidat a gyermek felé, hogy érezze, jövő-orientáltan gondolkodunk. Van néhány tévhit is, melyekbe néha a szülők is belekapaszkodnak (legalább átmenetileg), amik azonban károsan hatnak a nevelési folyamatra. Ezek közé tartozik, hogy a gyerek azért „rosszalkodik”, mert fel akarja hívni magára a figyelmet, vagy hogy szándékosan idegesíti a felnőttet, manipulálja a szülőt – vagy akár az, hogy az ADHD-s gyerekek lusták. Az is elég elterjedt, hogy a felnőtt feszültségének, haragjának alapvető oka a gyerek viselkedése. Dr. Máté szerint viszont „amikor a gyerek „rosszalkodik”, a felnőtt reagálhat érdeklődéssel, megpróbálhatja megérteni, hogy pontosan milyen üzenetet is akar az értésére adni, és ettől sokkal hatékonyabb lehetne a reakciója is. Amikor ehelyett szülőként elönt minket a szorongás, akkor azonnal irányítani akarjuk a gyerek viselkedését, azaz a gyereket.” A fentiekből már logikusan következik, hogy dr. Máté nem a gyermekpszichiáterek által sokszor javasolt módszereket tartja hatékonynak az ADHD-s gyerekek két nagy problémájára, a dacra és a motiválatlanságra sem. Szerinte a jutalmazási rendszer nem megfelelő, mert...

Read More

Szétszórt elmék – dr. Máté Gábor könyvéről

Posted by on okt 9, 2013 in Blog, Nevelés |

Szétszórt elmék című könyvének magyarországi megjelenése kapcsán néhány hete személyesen is találkozhattunk dr. Máté Gáborral, és meggyőződhettünk róla, hogy élőben is hiteles, bölcs és szórakoztató. De miről is szól maga a könyv, melyet 1999-es kiadása óta már 20 nyelvre fordítottak le? Milyen újdonságot hoz szemléletében? Ezt próbálom meg az alábbiakban összefoglalni, a teljesség igénye nélkül. 1. Mi az ADHD? A jelenleg domináns nézet szerint betegség, melyet gyógyszerrel és célzott viselkedésterápiával lehet kezelni. Dr. Máté szerint azonban fejlődési zavar, melyet úgy lehet enyhíteni, hogy a társadalomba lépő gyermek környezetét barátságosabbá, befogadókészebbé formáljuk. 2. Hogyan alakul ki az ADHD? Dr. Máté orvos, és maximálisan elfogadja a neurobiológiai zavar modelljét, de nem áll meg ezen a ponton, és felteszi a kérdést: miért alakul ki az agy hibás működése, és hogyan lehet jó irányba befolyásolni a folyamatokat? Véleménye szerint valóban megfigyelhető az esetek családon belüli halmozódása, de az általa genetikai fundamentalizmusnak nevezett modellel szemben azt állítja, hogy nem maga az ADHD öröklődik, csupán az arra való hajlam, a környezetre való fokozott érzékenység. Ennek talaján kialakulhat egy ADHD-s, de akár egy kreatív, jól funkcionáló személyiség is! 3. Releváns-e az ADHD társadalmi háttere?  Felgyorsult korunkat a gyerekek társas éretlenségéért, zavaraiért hibáztató nézetek több nevelési elméletben is jelen vannak (l. Kim John Payne vagy Vekerdy Tamás művei), de kifejezetten az “ADHD tudományban” nem. A tágabb társadalmi kontextus negatív hatásának említése, a kérdés bio-pszichológiai szintről szociológiai szintre való emelése újításnak számít. Dr. Máté szerint korunk még a felnőtteket is “ál-figyelemzavaros” állapotba hozza, ami külön nehezíti, hogy a gyerekek pozitív mintára tudjanak ráhangolódni. 4. Hogyan neveljük az ADHD-s gyereket? Az intézményekben dolgozó szakemberek a gyógyszerek mellett általában a folyamatos értékelő visszajelzéseket adó szülői magatartást tartják a leghatékonyabbnak. Dr. Máté ehelyett a gyerek belső életének mechanizmusainak megértését hangsúlyozza: hogyan alakul ki a szülő adekvát reakcióinak hatására a világ dolgai iránti figyelme és a vágy, hogy ennek aktív részese legyen (motiváció), hogyan működik az ellenakarat. Ez utóbbit nem szabad se erős akaratnak, se letörendő dacnak tartanunk: inkább olyan védőburok ez, mely a gyerek önállóságát, szülőnek-be-nem-hódolását őrzi mindaddig, míg nyilvánvalóvá nem válik valódi akarata. Dr. Máté szerint a jutalmazási rendszer kiépítése nem hasznos, sőt inkább káros is a belső fejlődés szempontjából, mivel az ilyen típusú ösztönzés nem teremt igazi belső motivációt a tevékenység iránt, és hatása rövid távú. 5. Hogyan fejlődjenek a szülők? – A Szétszórt elmékben a szülők önfejlesztése is kiemelt szerepet kap. Mivel dr. Máté szerint a gyerekek inkább visszatükrözik, mint generálják szüleik belső feszültségét, a felnőtteknek szükségük van önmaguk fejlesztésére, inter- és intraperszonális problémáik rendezésére. A genetikai modell diszkreditálta azokat a korábbi (és a szülők körében népszerűtlen) felvetéseket, hogy a szülők bármilyen módon felelősek gyermekük ADHD-s tüneteiért, így a szerzőtől nagy bátorságra vall, hogy (bár más formában, de)...

Read More