Figyelem- és figyelemzavar tesztek

Posted by on aug 13, 2014 in ADHD világa, Blog |

Az ADHD egyes tünetei (pl. koncentrációs nehézségek, társas figyelmetlenségek, fokozott mozgáskényszer) időnként mindenkinél jelentkeznek, így a tünetek gyakorisága, erőssége, az életvezetésre gyakorolt hatása alapján lehet eldönteni, hogy valaki ADHD-s-e vagy sem. (Amerikában – egyelőre kiegészítő eszközként – már modern eszközöket is használnak a diagnózishoz, pl. az agyhullámokat vizsgáló elektro-enkefalográfot,) Míg a diagnózis az orvos feladata, a laikusoknak sem árt tudni, mit kell figyelni magukon vagy gyerekükön, ami alapján felmerülhet a figyelemzavar gyanúja. Az alábbiakban bemutatok néhány tesztet, mely segíthet eldönteni, érdemes-e szakemberhez fordulni. Kézenfekvő a figyelemzavart a figyelem erősségével, terjedelmével tesztelni, bár az olyan egyszerű teszteknek, mint a D2-teszt vagy a Pieron-teszt komoly korlátai vannak: sok ADHD-s képes a hiperfókuszálásra, vagyis arra, hogy erőfeszítés nélkül jól koncentráljon az őket érdeklő feladatokra. Mégis érdemes kinyomtatni ás kitölteni a Pieron-tesztet (a pdf dokumentum 4. oldala), ahol a felső sor ábráit kell megkeresni és egy vonallal áthúzni az alsóbb sorokban. A teszt időtartama (5 perc) alatt átnézett összes betűből levonva a hibákat, majd ezt elosztva az összes átnézett betűvel kapjuk meg azt a mutatót, amit a szakemberek az átlaggal vetnek össze. (A dokumentumban a szakközépiskolás ill. szakiskolás tanulók eredményeinek kiértékelése olvasható; 12 -14 éves gyerekek teljesítményét kb.a szakiskolás elvárásokkal azonosíthatjuk. Kisebb gyerekek a teszt egyszerűsített, rövidebb változatát töltik ki.) Egy kevésbé hivatalos, de annál szórakoztatóbb tesztet is találtam pihenésképpen: a három rövid videojáték három különböző szempontból méri gondolkodásunk gyorsaságát, rugalmasságát: az első a számok gyors észlelését és sorrendbe állítását, a második a kulcsszó színének (angol nyelvű) felismerését és azonosítását, a harmadik a geometriai alakzatok észlelését teszteli. A végén azt is kiírja, hogy hány évesek vagyunk észlelésünk, gondolkodásunk gyorsasága alapján. Ahogy már utaltam rá, a hivatalos ADHD diagnosztikának is csak egy része a figyelem-teszt, ennél nagyobb súllyal esik latba a társas és kognitív működés, illetve a végrehajtó funkciók működése. Erre egy nagyon hasznos komplex tesztet találtam a diszk.hu oldalon: a 48 kérdéses, 5-10 perc alatt kitölthető teszt a Figyelemzavar, a Hiperaktivitás, a Diszharmónia és a Tanulási zavar dimenziókban is azonnal kiadja a pontszámunkat. A pontszám alapján nem létezőnek, enyhe fokúnak vagy jelentősnek minősíthetjük ezeket a problémákat, és tanácsokat is kapunk a további teendőket illetően. A tesztet 12 évesnél idősebbek és felnőttek számára dolgozták ki, így ajánlatos ADHD-s gyerekek szüleinek is kitölteni. A kérdéssornak két gyenge pontját látom: egyrészt általánosak a megfogalmazások (szerencsésebb lenne konkrétabban megadni, hogy pl. napi hány veszekedés jelenti azt, hogy “sok konfliktusom van az emberekkel“), bár az is tény, hogy az ADHD mint megoldásra váró pszichés probléma, amin maga az érintett is szívesen “dolgozna”, biztosan erősebben jelentkezik annál, aki ugyanazt a napi veszekedésszámot túl soknak tartja, mint aki normálisnak. Egy másik gyengeség a teszt önkitöltős jellege: sokan nem szoktak ilyenkor őszintén válaszolni, vagy nem ismerik magukat. (Bár éppen most jelent...

Read More

“Az ASD-vel élők agya is életük végéig plasztikus marad, ez az alapja minden fejlesztésnek”-Beszélgetés Farkas Jánossal, az ASDKvíz kifejlesztőjével

Posted by on Már 12, 2014 in Blog, Neuroterápia, Nevelés |

(Az interjú elolvasása előtt érdemes megnézni az ASDKVÍZ-ről (is) szóló, a Számítógépes játékok a fejlesztésben című írásomat.) -Először arra kérném, János, hogy néhány mondatban mondja el, hogyan fogalmazódott meg az ASDKVÍZ ötlete! -Van egy 24 éves Asperger-szindrómás fiam, először neki szerettem volna segíteni, mert éreztem, hogy szülői közreműködés nélkül nem kaphat elég fejlesztést. Hál istennek nem voltak borzasztó vad dolgok nála, de gyerekként voltak bizarrériái, és kicsit megkésett a beszédfejlődése. Félelmetes fejszámoló egyébként, 140-es a munkamemóriája, pszichológusok azt mondták, ilyet még nem is láttak. A célom a funkcionalitás elérése, hogy jól működjön a hétköznapi életben, és boldog ember legyen. Készségfejlesztéssel több, mint 10 évig foglalkoztam mint humánpolitikai igazgató egy 1500 fős amerikai tulajdonú termelővállalatnál. A világpiacon versenyeztünk, kőkeményen kellett működni mindennek. A dolgozók főleg vidéki asszonyok voltak, a konfliktuskezeléstől a csapatmunkáig mindent meg kellett nekik tanítani. Először csináltunk pár napos tréningeket profi cégekkel jó drágán, kivonva az embereket a munkából. Ez nem működött, mert esetleges volt, és drága. Egy multimédiás készségfejlesztő rendszer segítségével azután folyamatossá, intenzívvé, fenntarthatóvá tettük a képzéseket, és ez eredményes volt. Mikor azt olvastam, hogy az autisták a különféle készségeket meg tudják tanulni, de ezeket lassan és bizonytalanul használják, nagyon emlékeztetett a gyári dolgozók készségeinek fejlődésre. Akkor gondoltam arra, hogy talán az autistáknál is a folyamatos, intenzív és fenntartható fejlesztés stabilizálja és gyorsítja a tanult készségek használatát. Innen jött az ASD KVÍZ ötlete. Az ASD-vel élők agya is életük végéig plasztikus marad, ez az alapja minden fejlesztésnek, de ehhez az agyat folyamatosan „bombáznunk kell” fejlesztő gyakorlatokkal. -Vannak az ASDKVÍZ-nek közös vonásai a kognitív viselkedésterápiával? -A kognitív viselkedésterápiával a gondolkodás eltorzult elemeit próbálják megváltoztatni, míg az ASDKVÍZ-zel a sérült készségeket gyakorlás útján fejlesztjük. A szakirodalom szerint az autisztikus állapotok lényege a kognitív-, kommunikatív- és szociális készségek sérüléseiből következő viselkedésproblémák együttese. Én abból indultam ki: ha sérült készségek állnak a viselkedésproblémák hátterében, akkor a készségek fejlesztése révén enyhülhet a viselkedési probléma, és minden egyéb fejlesztés is könnyebbé válik. Az Autizmus Alapítvány egyik kiadványa évfolyamokra és tantárgyakra lebontva bemutatta, hogy milyen készségek, kulcskompetenciák szükségek a tanuláshoz, és ebből az autistáknál melyik lehet sérült. Ezt dolgoztam fel: a sérült készségek fejlesztésére próbáltam sérülés-specifikus gyakorlatokat készíteni. Pl. az egyik legnagyobb probléma az általánosító készség hiánya: ha megtanítunk a gyereknek valamit, azt tudja, de ha már egy kicsit eltér a kontextus, akkor már nem. Egyik gyakorlatban például sokféle helyzetben mutatunk emberi érzelmeket, és több lehetőség közül kell kiválasztani azt az érzelmet, amelyik mindegyik képben közös. Ez egyidejűleg fejleszti az általánosító és érzelemfelismerő készséget, mindkettő tipikusan sérült az autizmusban. Persze nagyon sok ilyen gyakorlatra van szükség. Szóval elkezdtem csinálni, és az ASD KVÍZ felkeltette a szakma érdeklődését. Megmutattam az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, az Autizmus Alapítványban, több szülőfórumon és vidéki otthonokban. Mindenütt...

Read More

Szuperérzékeny vagyok?

Posted by on dec 4, 2013 in Blog, Nevelés |

Kb. 1 éve írtam Elaine N. Aron Szuperérzékeny gyerekek c. könyvéről, és mivel most kezembe került annak felnőttekről íródott előzménye, a Szuperérzékeny vagyok?, ezzel kapcsolatban osztom meg gondolataimat. Mint a gyerekekről szóló könyvnél is írtam, a szerző következetesen kerüli a pszichológiában, pszichiátriában bevett kategóriák használatát: az “autizmus”/”Asperger szindróma” szerintem egyszer sem fordul elő, míg a “hiperaktivitás” is csak egy rövid utalásban szerepel a könyv legvégén: „A fokozottan stimuláló környezet (pl. egy zajos osztályterem) hamarabb kimeríti a szuperérzékeny diákokat, mint a többieket. Míg egyesek ilyenkor visszavonulnak, mások, különösen a fiúk többsége hiperaktívvá válik.” Az önkitöltős kérdőív által feltárt érzékelési és pszichés jellegzetességek alapján azonban kiderül, hogy itt is az ADHD-t és az autizmust is magába foglaló spektrumról van szó. A fókuszban a spektrum intellektuálisan jól teljesítő, de társas helyzetben nehezen funkcionáló szegmense áll. Bár a szerző hangsúlyozza, hogy a szuperérzékenység nem jelenti azt, hogy az illető szükségszerűen neurotikus, nagy teret kap a neurotikus tünetek (önértékelési zavar, depresszió, alvászavar) kifejtése is, ami arra utal, hogy mégis gyakran előfordul. Sőt Aron több helyen jelzi is, hogy ezek bizonyos szintig természetes, tolerálható problémák… Ez az ellentmondás, valamint az, hogy a “szuperérzékenységet” kiragadja a spektrum összefüggéseiből és a releváns tudományos kutatások köréből kicsit gyengíti a könyv mondanivalóját, de ezzel együtt is olvasmányos, gondolatébresztő írás. A szerző szerint az emberek 20%-át jellemző szuperérzékenység genetikai adottság, mely az egyént a „papok-bírák-tanácsadók” közé emeli. Ők képviselik a szellemi és spirituális hatalmat a gyakorlati síkon „harcos királyok” által uralt világban. Aron sajnálatosnak tartja, hogy a nyugati civilizációban jelenleg népszerűtlen ez a karakter: egy kutatás szerint Kanadában az ilyen gyerekek felé irányul a legtöbb előítélet, míg Kínában éppen ellenkezőleg, őket övezi a legnagyobb megbecsülés. Aron szerint az új ingerekre adott fokozott izgalmi állapot nem azonos a szorongással vagy a félelemmel, és csak azoknál a szuperérzékenyeknél alakul ki neurózishoz, pszichózishoz vezető tartós distressz, akik gyermekkorukban nem kaptak elég gondoskodást: „…életed első éveiben vagy megtanultál bízni másokban és általában a külvilágban, vagy nem. Ha sikerült, érzékenységed megmaradt ugyan, de ritkán tudott valaki annyira megfélemlíteni, hogy attól hosszú távú fokozott izgalmi állapotba kerülj.” Ez egybecseng azzal, amit az Üdvözöllek a gyereked agyában c. könyvben agykutatók tollából olvashattunk: míg az átlagos érzékenységű („pitypang-típusú”) gyerekek nevelésében nem játszik túl nagy szerepet a gondozó szülők attitűdje, erőfeszítése a gyermek későbbi sikerességében, az érzékeny idegrendszerrel születő „orchidea-típusú” gyerekeknél kulcsfontosságú, mert a nem adekvát gondozásnak jó eséllyel bukás, míg adekvát gondozásnak valószínűleg sikeres életút lesz a következménye. Dr. Máté Gábor Szétszórt elmék c. könyvének is ez az egyik fő mondanivalója: az anyai stressz akaratlanul is negatívan befolyásolja az érzékeny gyermek idegrendszerének fejlődését. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a korai kötődési séma kialakulásának hiányában sincs minden veszve, de az egyénnek sokkal több erőfeszítést kell tennie lelkiállapota stabilizálása érdekében....

Read More

Számítógépes játékok a fejlesztésben

Posted by on nov 6, 2013 in Blog, Neuroterápia, Nevelés | 2 comments

Az ADHD-vel és az autizmussal járó készségbeli lemaradások enyhítésére számos digitális kezdeményezés született. Ezek közül részletesebben írtam már a Figyelemkontroll révén magyarul segédlettel elérhető C8 Kids / Activate programról, mely a Yale Egyetem 40 alkalmas kognitív térningprogramja, illetve a neurofeedback terápia során használt programokról. Mindkét típusú játék a testi működésre próbál hatni, az első a figyelmi készségek, a reakcióidő és a mozgásreflexek fejlesztésével, a második pedig az agyműködés finomhangolásával, mely aztán kognitív és szociális téren is változást eredményez. A játékok ezen csoportjába tartoznak még az olyan koordinációt fejlesztő játékok, mint a térben játszandó PHANTOM Omni from Sensable Technologies, vagy a Bill Gates által támogatott légzésszabályozást, légzéstudatosítást célzó játékok. Egy másik csoportba sorolhatók a társas készségeket közvetlenül fejlesztő szimulációs játékok. Ezek azon az elven alapulnak, hogy mivel a szociális szorongás bénítóan hat sok Asperger-szindrómás gyerekre, a hétköznapi kommunikációs helyzetek “tét nélküli” begyakorlása gördülékenyebbé teszi kommunikációjukat éles helyzetekben is. Nemcsak Aspergeresek, de figyelemzavar-vezetőtünetű ADHD-sek is hasonlóan használhatják, hiperaktív gyerekek pedig konfliktushelyzetek szimulálásából tudnának legtöbbet tanulni. Tudomásom szerint ilyen játék még nem érhető el magyarul, pedig egy “virtuális játszótér” nyilvánvalóan olcsó, hatékony és élvezetes fejlesztő eszköz lenne. A fejlesztő játékok harmadik kategóriájába az olyan, kognitív alapon működő játékok tartoznak, mint a nemrég elkészült magyar ASDKVÍZ. Itt kérdésekre válaszolva, egyszerű sorba rendezős feladatokat elvégezve lehet tesztelni és fejleszteni tudásunkat a következő 8 témában: Gondolatok és érzelmek, Tulajdonságok és viselkedések, Kommunikáció és szocializáció, Önálló életvitel, Munka és iskola, Tartalom értése és felidézése, Humor, Gyakorlatok kicsiknek. A témafelsorolásnál talán érzékletesebb, ha elárulom, hogy a sajtos virsli elkészítésétől az óra leolvasásán keresztül a postai nyomtatványok és munkaszerződések értelmezéséig mindennel találkozhatunk itt – és persze néhány otthoni szituáció és pár vicc megfejtése sem maradhat ki a feladatok közül. Majdnem 8 éves, autistaként diagnosztizált fiammal leteszteltem a gyerekeknek szóló részt, de neki nem sok kihívást jelentettek a feladatok, és csak néhányat csinált végig. A gyerekeknek annyi más hasonló interaktív lehetőség van a fejlődésre (pl. az egyszervolt.hu tematikusan csoportosított játékai), hogy nem hiszem, hogy közülük kerülnek majd ki az ASD Kvíz leglelkesebb felhasználói. De a felnőttektől elvárt logikai és társas készségek gyakorlására, fejlesztésére valóban kevesebb tér nyílik, és nagyon jó, hogy ebben segíteni próbálják az érintetteket. Szerintem a külsőségeken még lenne mit csiszolni, és jobban meg kellene határozni, hogy ki a célcsoport (korban, illetve az állapot súlyosságát illetően). Bár ha jobban meggondoljuk, nem is kell autisztikusnak lenni, hogy az ember elvesszen egy formanyomtatvány útvesztőiben… Így inkább a játékos kedv és a fejlődési vágy dönti el, hogy ki mennyire találja hasznosnak ezt a játékot. Kipróbálni mindenesetre érdemes, most a regisztrációtól kezdve 30 napon át ingyenesen lehet használni a rendszert. Ha szimpatizálsz a koncepcióval, bátorításképpen szavazz rá az Év Honlapja versenyen! Ha tetszett az írás, olvass el egy másik hasonló témájút...

Read More

A “mindful” személyiségűeket kevésbé motiválja az azonnali jutalom

Posted by on nov 4, 2013 in Blog, Hírek |

“Mindful” személyiségvonásnak nevezzük azt, ha valaki képes ítélet nélkül felismerni és elfogadni saját gondolatait és érzéseit. Míg a játékfüggők impulzívak, és agyuk erősebben reagál az azonnali jutalomra, a meditálók és a mindful személyiségűek nagy önuralommal rendelkeznek – egy kutatás most ennek neurológiai okát tárta fel. Az UTSC PhD hallgatója, Rinna Teper kutatásában a résztvevőknek egy reakcióidőt tesztelő számítógépes feladatot kellett elvégezniük, miközben EEG-vel követték agyi aktivitásukat. Azt találták, hogy a mindful személyiségűek agya kevésbé reagált a pozitív visszajelzésekre, reakciójuk jobban hasonlított a semleges visszajelzésre adottra, mint a többi tesztalany esetében. A cikk angol összefoglalója itt olvasható....

Read More