Figyelem- és figyelemzavar tesztek

Posted by on aug 13, 2014 in ADHD világa, Blog |

Az ADHD egyes tünetei (pl. koncentrációs nehézségek, társas figyelmetlenségek, fokozott mozgáskényszer) időnként mindenkinél jelentkeznek, így a tünetek gyakorisága, erőssége, az életvezetésre gyakorolt hatása alapján lehet eldönteni, hogy valaki ADHD-s-e vagy sem. (Amerikában – egyelőre kiegészítő eszközként – már modern eszközöket is használnak a diagnózishoz, pl. az agyhullámokat vizsgáló elektro-enkefalográfot,) Míg a diagnózis az orvos feladata, a laikusoknak sem árt tudni, mit kell figyelni magukon vagy gyerekükön, ami alapján felmerülhet a figyelemzavar gyanúja. Az alábbiakban bemutatok néhány tesztet, mely segíthet eldönteni, érdemes-e szakemberhez fordulni. Kézenfekvő a figyelemzavart a figyelem erősségével, terjedelmével tesztelni, bár az olyan egyszerű teszteknek, mint a D2-teszt vagy a Pieron-teszt komoly korlátai vannak: sok ADHD-s képes a hiperfókuszálásra, vagyis arra, hogy erőfeszítés nélkül jól koncentráljon az őket érdeklő feladatokra. Mégis érdemes kinyomtatni ás kitölteni a Pieron-tesztet (a pdf dokumentum 4. oldala), ahol a felső sor ábráit kell megkeresni és egy vonallal áthúzni az alsóbb sorokban. A teszt időtartama (5 perc) alatt átnézett összes betűből levonva a hibákat, majd ezt elosztva az összes átnézett betűvel kapjuk meg azt a mutatót, amit a szakemberek az átlaggal vetnek össze. (A dokumentumban a szakközépiskolás ill. szakiskolás tanulók eredményeinek kiértékelése olvasható; 12 -14 éves gyerekek teljesítményét kb.a szakiskolás elvárásokkal azonosíthatjuk. Kisebb gyerekek a teszt egyszerűsített, rövidebb változatát töltik ki.) Egy kevésbé hivatalos, de annál szórakoztatóbb tesztet is találtam pihenésképpen: a három rövid videojáték három különböző szempontból méri gondolkodásunk gyorsaságát, rugalmasságát: az első a számok gyors észlelését és sorrendbe állítását, a második a kulcsszó színének (angol nyelvű) felismerését és azonosítását, a harmadik a geometriai alakzatok észlelését teszteli. A végén azt is kiírja, hogy hány évesek vagyunk észlelésünk, gondolkodásunk gyorsasága alapján. Ahogy már utaltam rá, a hivatalos ADHD diagnosztikának is csak egy része a figyelem-teszt, ennél nagyobb súllyal esik latba a társas és kognitív működés, illetve a végrehajtó funkciók működése. Erre egy nagyon hasznos komplex tesztet találtam a diszk.hu oldalon: a 48 kérdéses, 5-10 perc alatt kitölthető teszt a Figyelemzavar, a Hiperaktivitás, a Diszharmónia és a Tanulási zavar dimenziókban is azonnal kiadja a pontszámunkat. A pontszám alapján nem létezőnek, enyhe fokúnak vagy jelentősnek minősíthetjük ezeket a problémákat, és tanácsokat is kapunk a további teendőket illetően. A tesztet 12 évesnél idősebbek és felnőttek számára dolgozták ki, így ajánlatos ADHD-s gyerekek szüleinek is kitölteni. A kérdéssornak két gyenge pontját látom: egyrészt általánosak a megfogalmazások (szerencsésebb lenne konkrétabban megadni, hogy pl. napi hány veszekedés jelenti azt, hogy “sok konfliktusom van az emberekkel“), bár az is tény, hogy az ADHD mint megoldásra váró pszichés probléma, amin maga az érintett is szívesen “dolgozna”, biztosan erősebben jelentkezik annál, aki ugyanazt a napi veszekedésszámot túl soknak tartja, mint aki normálisnak. Egy másik gyengeség a teszt önkitöltős jellege: sokan nem szoktak ilyenkor őszintén válaszolni, vagy nem ismerik magukat. (Bár éppen most jelent...

Read More

„A diákok nyelvére van lefordítva mind nyelvezetében, mind vizuálisan” – beszélgetés Fazekas Gáborral a „Mindfulness in Schools” projektről

Posted by on Júl 30, 2014 in Blog, Neuroterápia |

– Üdvözöllek, Gábor. Azért találkozunk most, mert értesültem róla, hogy részt vettél egy olyan képzésen, mely a mindfulness-t próbálja gyerekeknek megtanítani iskolai környezetben. Milyen képzés volt ez? – Ez egy nemzetközi Mindfulness in Schools oktató képzés volt Prágában, körülbelül egy tucat országból érkeztek a résztvevők. A „Mindfulness in Schools Project” keretében zajlott a képzés, maga a program, ami a témája volt a képzésnek, az a „.b” (angol olvasata: „dot be”). Magyarra ezt nehéz lefordítani, de angolul nagyon jó szójáték: a „.”(angolul “dot”, magyarul “pont”) egyrészt a megállásra utal, de az internetre is utalhat, ez a diákoknak jó hívójel. A pont után a „b” pedig az angol „be”, magyarul a legyél igének a főnévi igenévi vagy felszólító alakja (lenni, légy, létezz), viszont lehet az angol „breathe”, magyarul lélegezni igének a rövidítése is. Nem határozzák meg konkrétan, hogy melyiket jelenti, de erre a kettőre lehet asszociálni. Összerakva: „állj meg és csak létezz!” vagy „állj meg és lélegezz!“. Angolul, frappánsan:„.b” Ez a program egy 8 hetes, diákoknak szóló tanfolyam, ami 6-8.-osztályos gyerekek, tehát az általános iskola felső tagozata számára lett kidolgozva. A mostani képzésnek azt volt a célja, hogy olyan oktatókat képezzenek ki, akik utána gyerekeknek tudnak tanfolyamokat tartani. – Miben különbözik ez a program a felnőtteknek szóló MBSR-től? Mik a legfontosabb különbségek? – A diákok nyelvére van lefordítva mind nyelvezetében, mind vizuálisan. Nagyon részletesen kidolgozott órák vannak, és a módszer alkotói törekednek arra, hogy ha valaki ezt átadja, az ragaszkodjon is a módszertanhoz – a módszertan részét képezik különböző Power Point-os bemutatók, videók és hanganyagok. Ezek mind olyanok, melyek a diákok érdeklődéséhez közel állnak, amivel a diákok egyébként is találkoznak, hogyha kinyitják az internetet. A gyakorlatok is a diákokra vannak igazítva, rövidebbek és egyszerűbbek. – Otthon is kell gyakorolniuk? Ugyanúgy vannak heti szinten változó feladatok, mint az MBSR-en? – Igen. – Biztosan kipróbálták ezt a programot, mielőtt elkezdték nagyban oktatni a tanárokat. Van ezzel kapcsolatban valami információ? – A Mindfulness in Schools Projekt keretében az angliai Exeter-i Egyetem “Mood Disorders Centre” intézetének szakértői összeállítottak egy rövid információs anyagot a diákok körében tartott különböző mindfulness tanfolyamok mérésére irányuló kutatások összegzéséről.  Ez az összefoglalás 2 szisztematikus áttekintő kutatást említ, illetve 20 egyedi kutatást, tehát még nincs „agyonkutatva” ez a terület, de az eredmények biztatóak, hasonlóan a többi mindfulness based alkalmazáshoz. Azt mutatják, hogy van mérhető, jó hatás a diákoknál, többek között az érzelmi jóllét (emotional well-being), a mentális egészség (mental health), a stresszkezelés, a figyelem irányítása és fenntartása, a koncentráció, a reaktivitás, rossz szokások csökkenése, az önbizalom erősödése, az alvásminőség javulása, kognitív és executive funkciók fejlődése, stb. terén. – Volt bemutató óra is az oktatáson, vagy voltak élmények, amiket megosztottak a már gyakorló oktatók? – Ez egy nagyon gyakorlatorientált képzés volt, minden órát,...

Read More

„Azt látom, hogy a gyerkőcökből kibújik az igazi „gyerkőc-ség”, a személyiségük előjön, olyan „gyerek” gyerekekké válnak” – interjú Balla Barbarával a Growth Through Play System-ről

Posted by on Júl 23, 2014 in Blog, Nevelés |

– Üdvözöllek, Barbara. Te az Összhangban az Autizmussal szakmai vezetője és a GPS képzés magyarországi koordinátora vagy, és most abból az alkalomból találkozunk, hogy lesz egy speciális képzésetek, a GPS képzés. Minek a rövidítése a GPS? – Angolul Growth Through Play, aminek a jelentése: „fejlődés játékon keresztül”. Ezt a találó nevet adták ennek a módszernek. Egy anno Son-Rise tanár hozta létre azért, hogy sok-sok más megközelítést belegyúrva a Son-Rise-ba, kialakítson egy eszközrendszert, amit a családok igénybe tudnak venni. – Ezt Te kitanultad? -Amerikában éltem másfél évet, ahol megtanultam a Son-Rise terápiát. Child facilitator képzettséget szereztem, Son-Rise tearpeuta lettem. Kat, a Relate to Autism létrehozója Son-Rise tanár volt, és miután elkezdte a saját módszerét, tőle tanultam két éven keresztül konzultációs keretben. Nem tudom, hogy „kitanultam”-e, nagyon sok mindent tanultam, de a képzésemnek nem volt egy meghatározott vége. A GPS képzés, amit most Magyarországon Aaron DeLand tart majd, a GPS alap szintű képzése. Én azelőtt kezdtem el Kat-től magánúton tanulni, mielőtt elindította volna a tanfolyamokat. -És ezt a tudást, ezt a módszert használod, amikor a gyerekekkel dolgozol? -Igen. Az alap a Son-Rise, amihez hozzájött a Relate to Autism-os tudás, a HANDLE képzés során szerzett ismeretek, illetve voltam a BHRG diagnosztika tanfolyamán. Valamint az NLP (neuro-lingvisztikai programozás) is részét képezi a megközelítésnek, amiről nem gondolja az ember, hogy ide passzol, de nagyon hasznos dolgok vannak benne. -Miben más a GPS program, mint a Son-Rise? -A Son-Rise hozzáállásánál (szeretet, teljes elfogadás) jobbat nem lehet találni, az fantasztikus. Viszont a Son-Rise fejlődési modellje nem pszichológiai alapokon nyugszik. Kat pszichológiai alapokra helyezte a fejlődési modellt, amit használ, hogy meghatározza a célokat a gyerkőcök fejlesztése terén. Ezek leginkább a szociális, a kommunikációs és a játékfejlődés területeit érintik. Azt igyekszik segíteni, hogy a gyerkőc a természetes fejlődés menetét járja be. Azt nézi meg, hogy hol vannak azok a hézagok, elakadások, amik a természetes fejlődésmenetben jelentkeznek. Ez az egyik dolog, amiben más: mások tehát a célok, amiket használ a két program. Amivel még a Relate to Autism és a GPS modell dolgozik, az a gyerkőc figyelmi szintje. Pl. hogy felismerjük, mikor van túlstimulálódva a gyerek, és mit tudunk tenni, hogy ebből kijöjjön és újra figyelni tudjon. Ebben a Son-Rise a csatlakozást (joining)-ot követi, ami azt jelenti, hogy a gyerek csinálja a saját kis zárt tevékenységét és a felnőtt is mellette végzi a saját zárt tevékenységét, hogy megtapasztalja azt, hogy miért is teheti ezt a gyerkőc azt, amit tesz, csatlakozni tudjon ehhez a tevékenységhez. Hagyja a gyerkőcöt, hogyha ő tud nyitni, akkor nyisson. Kat ahelyett, hogy a gyerkőcre hagyná teljesen, hogy visszahozza magát a figyelmi állapotba, elkezdett afelé menni, hogy hogyan segíthet a gyermekkel foglalkozó felnőtt a gyerkőcnek, hogy nyitni tudjon. Van-e olyan inger, aminek a segítségével a gyermek...

Read More

Hurrá, nyaralunk!

Posted by on Júl 9, 2014 in Blog, Nevelés |

Eljött a nyár, és az iskolás gyerekek kiveszik 11 hetes szabadságukat. Ha ADHD-s gyerekről van szó, ez a szülők szempontjából gyakran nem a felhőtlen pihenést, hanem újabb problémák menedzselését jelenti. Az Attention Talk Radio-n nemrég Jodi Sleeper-Triplett szenior ADHD coach, tréner, az Empowering Youth with ADHD című könyv írója adott néhány hasznos tanácsot arról, hogyan lehet ezt megelőzni – az alábbiakban ezt foglalom össze. Jodi legfontosabb tanácsa az, hogy ne hagyjuk a gyereket struktúra nélkül a tanév szigorú időbeosztása után sem. Szerinte ez olyan lenne, mintha ebéd közben egyszer csak kihúznánk az asztalterítőt a tányérok, poharak alól – azt se tudnánk hirtelen, mihez kapjunk, mit szedjünk fel először a földről. A hasonlat kicsit sántít, mert a gyerekek nyári programja nem ugyanazokat a tevékenységeket kell, hogy tartalmazza, mint a tanév során, de tényleg borítékolható, hogy a külső motiváció hirtelen eltűnése káoszt von maga után, amit jobb jó előre renddé strukturálni. Ehhez a gyenge végrehajtó funkciójú ADHD-s gyerekeknek mindenképpen segítségre van szükségük. A mestercoach azt javasolja, hogy már a szünetet megelőző hetekben üljünk le a gyerekekkel, és tervezzük meg közösen a nyarat a vágyak és lehetőségek listázásával, ezekhez való internetes információgyűjtéssel. (Erről ugyan már lecsúsztunk, de jobb később, mint soha, a még hátralevő nyári programokat is érdemes így, közösen tervezni!) A programok kiválasztásakor figyelembe kell venni a gyerekek életkorát, mert problémát okozhat, ha eltérő életkorú gyermekeinknek nem biztosítunk különböző programlehetőségeket. A táborok és nyaralások között a gyerekeket hosszú napokat otthon töltenek, és ezeket is érdemes strukturálni: tanácsos őket rávenni, hogy előre megszabott időpontban keljenek fel (ha nem is olyan korán, mint iskolaidőben), ezzel és a szintén időponthoz kötött esti lefekvéssel keretet adunk a napnak. Jodi szerint érdemes úgy felfogni az otthoni napokat is, mint egy tábort, ahol a gyerekek megfelelő idősávokban előre megadott tevékenységgel foglalkoznak, pl. 10-12-ig alkotnak, rajzolnak, festenek, majd 12-14-ig olvasgatnak. A szülőnek természetesen nem elég megírni a napirendet, arról is gondoskodni kell, hogy a gyerek be is tartsa – ha ezt nem tudja felügyelni személyesen vagy mobil eszközökön keresztül, akkor kérje a közelben lévő felnőtt vagy nagyobb gyerek segítségét. Az unalom nagyon veszélyes, mert a felgyűlő energiát sokszor nem építő tevékenységben, hanem rongálásban vagy céltalan futkosásban vezetik le a gyerekek. A gyerekek lelki „egyben tartásában” segíthet az ADHD coach is: a gyerek megfogalmazza neki elképzeléseit, elmondja az előtte álló feladatokat (pl. utazás egy nyári táborba csupa ismeretlen gyerekkel). A coach segít struktúrában láttatni a helyzetet, és akcióterv kidolgozásával megfoghatóvá, megoldhatóvá teszi a gyerek kihívásait. Saját tapasztalataim maximálisan alátámasztják a fentieket. Ez az első év, hogy megosztottuk a gyerekekkel terveinket, sőt bevontuk őket is a tervezésbe – együtt választottunk nyaralóhelyet, túracélpontot – és együtt állapodtunk meg az olyan nem(mindig)szeretem feladatok heti keretszámában is, mint a TSMT torna, a jóga,...

Read More

A család ereje – dr. Máté Gábor és dr. Gordon Neufeld új könyve

Posted by on jún 23, 2014 in Blog, Nevelés | 1 comment

A Szétszórt elmék 1995-ös megjelenését követően majdnem 10 évvel jelent meg A család ereje, melyet dr. Máté Gábor társszerzőként jegyez. Ahogy az Előszóban írja, inkább csak katalizálta és saját tapasztaltaival gazdagította a gyermekei pszichológusa által írt könyvet, nem tekinti magát szerzőnek a szó hagyományos értelmében. A könyv tartalma viszont nagyon „mátégáboros”, így okkal vallhatja saját művének. A kötődő nevelés egyre népszerűbb nálunk is, mindenkinek eszébe jut róla a hordozókendő és hogy kedvesek vagyunk a gyerekkel. Általában egész kicsi gyerekekkel kapcsolatban használjuk, és mindig harmonikus kicsengése van. A könyv példáiban viszont idősebb gyerekek szerepelnek, és egyáltalán nem a harmónia dominál: a hangsúly azon van, hogyan küzdjünk meg a kötődő nevelést hátráltató tényezőkkel. A „főbűnös” a kortárs-orientáció, melyet a szerzők időnként hajmeresztően kemény kifejezésekkel illetnek, pl. aberrált kapcsolatok, félresiklott ösztönök, szekta stb. Sokszor kedvem támadt az ördög ügyvédjét játszani, miközben olvastam – és tényleg, mint majd részletezem, sok ponton nem is lehet vele egyetérteni – de lényegileg nagyonis tartható, amit állítanak. A gyermekek egyre gyakrabban, egyre korábban kezdik szüleik helyett kortársaik irányában megélni kötődési hajlamaikat, ami „vak vezet világtalan” helyzetet eredményez. A média által befolyásolt, kialakulatlan személyiséggel és valódi kulturális orientációval nem bíró gyerekek egymást „nevelik”, pontosabban rántják bele egy törzsi működésbe, ahol személyiségük nehezen tud szárba szökkenni. De nem ők a valódi ellenségek, hanem azok a társadalmi körülmények, melyek a szülőket arra bírják, hogy idő előtt elveszítsék a hatalmukat: a szülők munkavállalása miatt szükségessé vált bölcsődék és óvodák, a nagycsaládok sőt családok felbomlása, a gyerekek által jobban belakott közösségi média – és minden olyan életmódváltozás, mely csökkenti a gyerekkel tölthető tartalmas időt és a gyerek természetes szülőre-utaltságát. Hiába jut eszembe, hogy túlzás a kortárs-orientáció ilyenfajta démonizálása, hogy a figyelemzavar nem ebből ered (hiszen a gyerekek már születésükkor nagymértékben különböznek abban, mennyire igénylik a kötődést, és mennyire képesek ezt kifejezni), hogy a felnőtté válás természetes része a kortárs-orientáció megerősödése, hogy a felgyorsult testi érés a felelős sok problémáért (korai szex pl.), és hogy igenis léteznek igazi barátságok, építő jellegű kortárs-orientációk is, és hogy a digitális világnak is van számos pozitív hozadéka, sőt az sem biztos, hogy tényleg csak egy kizárólagos kötődés létezik a gyermekkorban, hiszen sok szerepet játszunk életünkben…de a lényeggel teljes mértékben egyet lehet érteni, már ami a szülő-gyerek viszonyt érinti: „A függetlenség az érettség gyümölcse; a mi feladatunk a gyermekek nevelésével kapcsolatban az, hogy a függőségi igényeiket kielégítsük.” Ezért a körkörös érvelés, a kulcsmondatok patetikus ismételgetése sem zavaró. És nem mellesleg a Science Daily újabb kutatásai közül sok alátámasztja dr. Máté és dr. Neufeld elméleti alapvetéseit: az USA ázsiai származású lakói, akik hagyományosan konzervatívabbak társas kapcsolataikat tekintve, és ahol az anya szigorú és következetes, de gyerekeire nagyon figyelő szerepet tölt be, eredményesebbek tanulmányi téren, és önszabályzó funkciójuk is fejlettebb....

Read More