35 ADHD-val kapcsolatos tévhit és cáfolatuk

Posted by on jún 26, 2013 in ADHD világa, Ajánlat, Neuroterápia |

2 hete írtam arról, hogy a pszichiátriában hangsúlyeltolódás kezdődött: az ADHD-re mint egyre komplexebb jelenségre tekintenek, mely nem ragadható meg teljességében az agy néhány neurotranszmitterének működésén keresztül, és új tudományos kérdéseket vet fel pl. a spontán figyelem természetét illetően. Akkor egy dr. Thomas E. Brown-nal készült interjúból idéztem, most pedig szeretném ismertetni új könyvének esszenciáját, melyet a professzor 35 pontban foglalt össze a könyv elején. (A tévhiteket szó szerint fordítottam, a cáfolatok pedig összefoglaló értelmezéseim, terjedelmi okokból.) Az ADHD-val élőknek mindig problémát okoz a végrehajtó funkciók gyakorlása (az adott feladatra koncentrálás, a dolgok észben tartása) függetlenül attól, hogy mivel foglalkoznak. Nem. Az ADHD-sek teljesítménye sok körülménytől függ: a jutalomtól, a feladat jellegétől, az illető testi és szellemi állapotától. Egyes tevékenységek végzésekor egyáltalán nem jelentkeznek a végrehajtó funkciók problémái. Mindenkinek vannak hiányosságai a végrehajtó funkciók működése terén, az ADHD-val élőknek egy kicsit nagyobbak. Nem. Az ADHD-sek agya valóban másképp működik és fejlődik, mint a nem-ADHD-seké. Ha egy ADHD-val élő igazán koncentrálni akar valamire és hatékony akar lenni, rá tudja magát venni erre. A végrehajtó funkciók használata akaraterő kérdése. Nem. A végrehajtó funkciók nem tudatosan, hanem kvázi automatikusan működnek, ezért tudatosan kevéssé befolyásolhatók. Minden ADHD-snél már gyerekkorban egyértelmű jelek vannak, és ezek később, a felnőttkor során is fennmaradnak. Nem. Sok embernél csak tinédzserkorban jelennek meg a tünetek, amikor a végrehajtó funkciók komoly kihívást jelentő feladatok megoldására kellene használni. Az ADHD tünetek felnőttkorban esetenként eltűnnek. A végrehajtó funkciók sérülését legjobban a neuro-pszichológus tudja kitesztelni neuropszichológiai „végrehajtó funkció-tesztje” segítségével. Nem. Az ilyen teszteken sok ADHD-s átlagosan vagy átlag felett teljesít. A legjobb diagnosztikai módszer a szakember által levezetett félig strukturált interjú, mely feltárja, milyen nehézségeket okoz az ADHD a hétköznapokban, és milyen kapcsolódó pszichés zavarok vannak jelen. A magas IQ-val rendelkezőknél kis valószínűséggel jelentkezik ADHD-ra jellemző sérült végrehajtó funkció, mert ők elég okosak ahhoz, hogy legyőzzék ezeket a nehézségeket. Nem. Az viszont igaz, hogy ők általában később jutnak diagnózishoz, mert a környezetükben levők (orvosok, tanárok, szülők) osztják ezt a tévhitet, és nem gyanakszanak ADHD-re. Az olyan modern képalkotó eljárások, mint a PET vagy az fMRI, illetve bizonyos számítógépes tesztek alkalmasak arra, hogy objektív alapot adjanak az ADHD-val járó végrehajtó funkció sérülés diagnosztizálására. Nem. Ezek fontos kutatási eszközök, de jelenleg nem olyan fejlettek, hogy megbízhatóan eldöntsék, ADHD-s-e a kérdéses személy. Az ADHD-sek tízes éveik végén, húszas éveik elején rendszerint kinövik végrehajtó funkcióik gyengeségét . Nem. Bár sokan (főleg a hiperaktívok) valóban kinövik az ADHD-t, sokan azonban éppen középiskolai és egyetemi éveik alatt szenvednek tőle leginkább. Ebből kiút lehet a megfelelő pálya- és életmód-választás. Modern kutatási módszerek szerint a végrehajtó funkciók sérülése főként a prefrontális agykérget érinti. Nem. Számos más agyszerkezeti és agyműködési jellegzetesség is található, pl. az agykéreg vastagodásában, a bazális ganglionokban, a fehérállományban...

Read More

Hangsúlyeltolódás az ADHD pszichiátriában

Posted by on jún 12, 2013 in Blog, Nevelés |

Van egy kanadai gyermekpszichiáter, akinek érdemes követni ADHD-témájú írásait és podcast-jait, mert gyakorlatiasan, a laikusok számára is érthetően tud beszélni a gyógyszeradagolásról és a beilleszkedéssel kapcsolatos kérdésekről egyaránt. Talán azért is, mert dr. Kenny Handelman, az Attention Difference Disorder szerzője maga is ADHD-s, és a téma érezhetően a szenvedélye is. Legutóbb dr. Thomas E. Brown-nal, a Yale Egyetem pszichiátriai karának professzorával, a Yale „Attention and Related Disorders” klinikájának vezetőjével beszélgetett annak kapcsán, hogy a professzornak A New Understanding of ADHD in Children and Adults: Executive Function Impairments címmel új könyve jelent meg. (A Yale Egyetem egyébként kiemelkedően aktív a téma kutatásában: a C8Kids kognitív fejlesztő programot is ők dolgozták ki, és sok kutatást végeztek a meditáció hatásaival kapcsolatban is.) Az alábbiakban lefordítottam néhány részletet az interjúból, majd néhány releváns gondolatomat foglaltam össze. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ Dr. Kenny Handelman: Mit jelent az ADHD új értelmezése? Dr. Thomas E. Brown: Több részletből áll össze. Az első az, hogy felismerjük, hosszú ideje állunk szemben egy rejtéllyel, amire most megtaláltuk a választ. A rejtély az, hogy miért van az, hogy az ADHD-seknél van néhány dolog, amire minden gond nélkül oda tudnak figyelni. A dolgok megszervezése, észben tartása szinte mindig nagyon nehezükre esik, beleértve az olyanokat is, amikről azt mondogatják maguknak, hogy „ez fontos, erre figyelni fogok”. Mindenkinél más és más, hogy mire tudnak figyelni: van, aki a focira vagy a hokira, van, akit a videójáték köt le. Mások művészeti tevékenységet végeznek, vagy autót szerelnek. De minden ADHD-snek, aki ismerek, van néhány olyan tevékenysége, ahol láthatóan minden nehézség nélkül tud figyelni és tudja gyakorolni végrehajtó funkcióit. Az emberek ilyenkor széttárják a karjukat, és azt mondják: ha ezt ilyen könnyen megcsinálod, akkor miért nem vagy képes más dolgokra figyelni, olyanokra, amik sokkal fontosabbak, és amikről tudod is, hogy meg kellene csinálnod? Ezért az emberek gyakran azt feltételezik, hogy az akaraterejükkel van baj….. És most már értjük, hogy nem így van, az ADHD-snek hatalmas nehézséget jelent olyan dologra figyelni, olyan témában használni a munkamemóriáját, ami nem érdekli őt, vagy amivel kapcsolatban nem érzi, hogy „ha ezt most nem csinálom meg, mindjárt valami szörnyű dolog fog történni”. Ha valamelyik eset fennáll, tehát ha tényleg érdekli valami (és nem azért, mert valaki azt mondta neki, hogy érdekelnie kéne), azonnal megváltozik az agy kémiai működése, de a baj az, hogy ez tudatosan nem irányítható. Egy felnőtt ADHD-s beteg mondta (ez egy kicsit férfi-példa, de azért mindenkinek érthető; szexuális jellegű): „Olyan, mintha az elmémnek merevedési zavara lenne. Ha lázba hoz az elvégzendő feladat,meg tudom csinálni, jól teljesítek, de ha nem lázba, akkor nem. És ilyen helyzetben hiába mondod magadnak, hogy meg kellene csinálnod, de tényleg, nem fog menni, mert ez nem akaraterő kérdése”…. Dr. Kenny Handelman: A könyvében új munkadefiníciót ad az...

Read More

Figyelemfokozó gyógyszert csak ADHD-sek kapjanak!

Posted by on Már 15, 2013 in Hírek |

Az AAN (American Academy of Neurology, Amerikai Neurológiai Akadémia) friss állásfoglalása szerint nem helyes figyelemfokozó gyógyszert felírni egészséges gyerekeknek. Amerikában egyre több diák használ koncentrációjavító gyógyszereket, és egyre több szülő irat fel gyermeke számára ilyen, az ADHD kezelésére való gyógyszereket. Az Akadémia az elmúlt években megvizsgálta ennek orvosi és etikai vonzatait, és ennek alapján hozta nyilvánosságra állásfoglalását. A Yale Egyetem (Connecticut, New Haven) professzora, dr. William Graf így kommentálja a döntést: “Nem igazolható az idegrendszer működését serkentő gyógyszerek felírása egészséges diákoknak. A gyerekeket és a tinédzsereket kezelő orvosoknak szakmai kötelességük, hogy védjék a gyermek érdekeit, védjék a sérülékeny populációkat és megakadályozzák a gyógyszerekkel való visszaélést.” A testület szerint az ADHD gyógyszerek felírása egészséges, önálló döntésre képes felnőttek esetében más megítélés alá kell, hogy essék, mint a (nem ADHD-s) gyermekek esetében. A gyerekek esetében számos érv szól az idegstimulánsok használata ellen, pl.: az idegstimulánsok gyerekekre még nem vizsgált, lehetséges egészségügyi hatásai és kockázatai; a gyermekek kognitív készségei, érzelmi világa és ítélőképessége még kialakulóban van, így nem tekinthetők önállóan döntésképesnek; az orvos és betege közötti bizalmi viszony fenntartása; a túlgyógyszerezés és a függőség kialakulásának veszélye. Dr. Graf szerint “az orvosnak el kellene beszélgetni a gyermekkel az igényéről, mert más orvosi, társas vagy pszichológiai ok állhat mögötte, pl. szorongás, depresszió vagy álmatlanság. Vannak mindenki számára elérhető alternatívái az idegstimulánsoknak, mint pl. a jó alvás, a helyes táplálkozás vagy a hatékony tanulástechnika és a rendszeres mozgás.” Ha tetszett a cikk, olvass el egy másik hasonló témájút...

Read More

Az ADHD / autizmus és a mozgás új összefüggései

Posted by on feb 27, 2013 in Mozgás |

A jelenleg tudományosan általánosan elfogadott nézet szerint az ADHD a központi idegrendszer zavara, melyet a dopamin és/vagy norepinefrin neurotranszmitterek hibás metabolizmusa, gyorsan fellépő hiánya vált ki. Ezzel indokolható a gyógyszeres kezelés, mely lokálisan, az agyban (időlegesen) beállítja ezen neurotranszmitterek egyensúlyát. Egyre több jel és kutatás utal azonban arra, hogy az ADHD-seknél és autizmus spektrumzavarosoknál nemcsak ez a két neurotranszmitter működik másképp, mint a neurotipikus emberekben, hanem több is, és, ami talán még fontosabb: a neurotranszmitterek működését nemcsak az agyon, de az egész testen keresztül befolyásolni lehet. A mozgások általános izomerősítő, mozgáskoordináló hatása mellett ez állhat terápiás hatásuk mögött. A következőkben áttekintem a Science Daily tudományos hírportál elmúlt két évben megjelent releváns kutatási beszámolóit. Az idegrendszeri éretlenséggel született gyerekeknél jellemzően mozgásfejlődés-elmaradás illetve speciális fejlődési pályák jelentkeznek, ami akár diagnosztikai értékkel is bírhat. Később is gyakori, hogy kerülik az intenzív mozgást, pedig bizonyított, hogy az jó hatással van a kognitív képességekre, a figyelemre, a tanulmányi eredményre. Ezt két, „átlagos” gyerekekkel végzett kutatás, illetve egy ADHD-s gyerekekkel végzett is bebizonyította. Nem lényegtelen azonban a mozgás jellege és körülményei sem: a nagy, nyílt térben végzett mozgás terápiás hatása pl. sokkal erősebb ADHD-sekre, mint a tornateremben, vagy mesterségesen létrehozott szabadtéri, illetve fás közegben végzett. Bár független kutatások még nem támasztják alá, az olyan speciális „gyógytornák”, mint az INPP, TSMT, Ayres terápia, lovaglás, HRG fokozott hatását, bizonyára nem válnának egyre népszerűbbé az ADHD-s vagy autista gyermeket nevelő családok körében, ha nem lenne azonnal érzékelhető eredményük… Az INPP saját kutatásai szerint az „általános” testnevelés kétszeresére, míg a speciális INPP torna négyszeresére képes felgyorsítani az idegrendszer érési folyamatát a semmilyen tornát nem végző kontrollcsoporthoz képest. Nyugati kultúránkban a mozgás szót hajlamosak vagyunk az aerob jellegű tevékenységeknek fenntartani, pedig a jóga is a nagyon hasznos mozgások közé tartozik, mivel a speciális pózokban bekövetkező feszülés és lazítás edzi az izmokat, és az egész test működésére hatást gyakorol. Egy meta-analízisben kifejezetten hatékonynak találták az ADHD kezelésében, és mivel mérsékli az esetleges terhességi depressziót is (ami növeli az utód ADHD-s kockázatát), prevenciós módszernek is tekinthető. Hatásmechanizmusát tekintve egyelőre annyit lehet tudni, hogy megnöveli a szervezet GABA szintjét: ez a neurotranszmitter szintén kimutathatóan alacsony az ADHD-seknél, pedig nagy szerepet játszik a stressz elnyomásában, a növekedési hormon termelésének szabályozásában, a fókuszálásban és a memorizálásban. A fenti mozgások tehát nemcsak a mozgáskoordinációt javítják, hanem más tüneteket is enyhítenek. A technika fejlődésével azonban lehetőség nyílt arra is, hogy mozgás segítségével célzottan a finommotorikát is fejlesszük: egy kutatásban virtuális térben játszandó számítógépes játékkal sikerült javítani a kézíráshoz és más tevékenységekhez elengedhetetlen készségeket. Bár a mozgásterápiák még ritkán szerepelnek hivatalos terápiai ajánlásként, a meglévő tudományos bizonyítékok és tapasztalatok alapján megjósolható, hogy a helyzet idővel változni fog. Nem utolsósorban azért, mert egyre több tudományos alapú kritika éri a...

Read More

Az ADHD gyógyszeres kezelése nem csökkenti a függőségeket

Posted by on feb 25, 2013 in Hírek |

Az ADHD-sek körében az átlagnál elterjedtebb a kábítószer-használat és a dohányzás, és a helyzeten (a korábbi hírekkel ellentétben) nem javít a gyógyszeres kezelés sem, találták egy nagymintás kutatás eredményeképpen. A University of Pittsburgh School of Medicine és hat másik egészségügyi központ együttműködésével készült kutatás elsőként kapcsolja össze a dohányzási szokásokat a kábítószer-használati szokásokkal egy nagy, több földrajzi területről származó minta alapján. 600 gyermeket követtek 8 éven keresztül, gyerekkortól tinédzserkorig, és megállapították, hogy 15 évesen az ADHD-sek 35%-a, a nem-ADHD-sek 20%-a élt függőséget okozó szerrel. Az ADHD-sek 10%-ának komoly problémát okozó függősége alakult ki,  míg a nem-ADHD-seknél ez az arány csak 3% volt. 17 éves korban az ADHD-sek 13%-a fogyasztott marihuánát (nem ADHD-seknél 7%), és 17%-uk dohányzott (nem ADHD-sek 8%-a). Az alkoholfogyasztás hasonlóan magas volt mindkét csoportban. A gyógyszerrel kezelt illetve nem kezelt ADHD-seknél azonos volt a szenvedélybetegségek aránya. Dr. Brooke Molina, az egyetem pszichiátria és pszichológia professzora és kutatótársai szerint ez utóbbi arra utal, hogy szükség van arra, hogy alternatív kezelési módszereket találjanak a függőségek visszaszorítására és az ADHD kezelésére. Bár ismeretes, hogy az ADHD örökletes, a magas vérnyomás és az elhízás kezeléséhez hasonlóan nem-orvosi eszközöket is fel lehetne használni a helyzet javítása érdekében. Az ADHD-sek fokozott függőségigényének okait nem lehet biztosan megállapítani, de a kutatók szerint hozzájárul az impulzív döntéshozatal, a rossz tanulmányi eredmény és az is, hogy az ADHD-sek nehezen alakítanak ki harmonikus baráti kapcsolatokat. Ha tetszett a cikk, olvass el egy másik hasonló témájút is, melynek címe A macskák Whiskast, a gyerekek meg Ritalint...

Read More