A gyerekek mint a társadalmi/társas válsághelyzetek tünethordozói

Posted by on aug 27, 2014 in Blog, Nevelés |

A legújabb HVG Psziché különszám központi témája a gyereknevelés, és az egyszülős- és mozaikcsaládok és a fegyelmezés időszerű kérdései mellett az ADHD is említésre kerül. Dr. Máté Gábor Bizalmas kérdések – Figyelemhiányos gyerekek és szülei című írásában foglalja össze a Szétszórt elmékben már megismert gondolatait. Modellje, melyben az ADHD fejlődési elakadás, és nem genetikailag kódolt betegség, kiemelten foglalkozik a nevelők szerepével. Mivel az ADD-t „a csecsemő és gondozója közötti törés okozta lelki sérülés lenyomatának” tekinti, a tüneti eredménnyel járó gyógyszeres kezelés helyett a kapcsolat helyreállítását tartja a legfontosabb beavatkozási pontnak. (Természetesen elismeri, hogy bizonyos családokban genetikai alapon gyakrabban fordul elő ez a helyzet, mint másoknál, de ez nem a szülők hibája, és nem vezet szükségszerűen súlyos helyzetekhez.) Az ADD-s gyerekek sokszor erős személyiségnek tűnnek, pedig inkább érzékenyek és sérülékenyek, és a családban általában azért tudnak domináns helyzetbe kerülni, mert a szülők viselkedése ezt a reakciót váltja ki belőlük. Dr. Máté szavaival: „nem a gyerek hatalma, hanem a szülő érzelmi termosztátjának hatástalansága teszi lehetővé, hogy a kilengések az egész család érzelmi légkörét rongálják.” A szülőknek tehát tisztába kell jönniük azzal, hogy a gyerek feszültségeinek oldásához saját feszültségeik oldásán keresztül vezet az út: „az embernek nem a gyereke felett kell diadalt aratnia, hanem saját szorongásai és önkontrollhiánya felett”. Bár a gyereknevelésről általánosabban és spirituálisabban szól, Pál Feri atya A társadalom megszakítói című esszéje nagyon jól rímel erre a gondolatra. Kiindulópontja, hogy a gyerekek tünethordozók, akik „jelzik számunkra, ha egyensúlyunkat veszítjük, fejlődésre szorultunk, ha zavarunkkal, szorongásainkkal, túlterheltségünkkel foglalkozunk kellene. A gyerekek „megszakadnak”, hogy mi felülvizsgáljuk rendszereink működését. A gyermekek zavaraiért hálásnak kellene lennünk, nem szidni őket vagy sajnálni magunkat, hiszen ők is, mi is többet érdemlünk.” A megoldás nem a kellemesebb kommunikációban rejlik, mert a szülők igazi üzenete, amit akaratlanul is átadnak gyereküknek az az, hogyan viszonyulnak az élethez. Vajon van-e bennük igazi életöröm? Milyen szűk vagy tág határok között érzik magukat biztonságban? Sajnos ha csak a család jelenti számukra az oltalmat, és „odakint élet-halál harc folyik”, nem tudják jól felkészíteni gyereküket arra, hogy kilépjen a „nagyvilágba”. Nehéz, de megkerülhetetlen kérdések ezek minden szülő számára egy olyan korban, amikor számos stresszforrás van, amit nem tudunk kontrollálni, ugyanakkor meg vagyunk győződve arról, hogy szabadon alakítjuk az életünket… Elnézést kérek a sok idézetért, de – valószínűleg az újságcikkek kötelező tömörsége miatt – két nagyra becsült szerzőm olyan frappánsan fogalmazott, ahogy én nem tudtam volna. Érdemes megvenni a HVG Psziché új számát, mert még több ilyen mondat és érdekes cikk található benne. Ha tetszett az írás, olvass el egy másik hasonló témájút is, melynek címe Az önbecsülés fontosságáról Pál Ferenc atya...

Read More

Figyelem- és figyelemzavar tesztek

Posted by on aug 13, 2014 in ADHD világa, Blog |

Az ADHD egyes tünetei (pl. koncentrációs nehézségek, társas figyelmetlenségek, fokozott mozgáskényszer) időnként mindenkinél jelentkeznek, így a tünetek gyakorisága, erőssége, az életvezetésre gyakorolt hatása alapján lehet eldönteni, hogy valaki ADHD-s-e vagy sem. (Amerikában – egyelőre kiegészítő eszközként – már modern eszközöket is használnak a diagnózishoz, pl. az agyhullámokat vizsgáló elektro-enkefalográfot,) Míg a diagnózis az orvos feladata, a laikusoknak sem árt tudni, mit kell figyelni magukon vagy gyerekükön, ami alapján felmerülhet a figyelemzavar gyanúja. Az alábbiakban bemutatok néhány tesztet, mely segíthet eldönteni, érdemes-e szakemberhez fordulni. Kézenfekvő a figyelemzavart a figyelem erősségével, terjedelmével tesztelni, bár az olyan egyszerű teszteknek, mint a D2-teszt vagy a Pieron-teszt komoly korlátai vannak: sok ADHD-s képes a hiperfókuszálásra, vagyis arra, hogy erőfeszítés nélkül jól koncentráljon az őket érdeklő feladatokra. Mégis érdemes kinyomtatni ás kitölteni a Pieron-tesztet (a pdf dokumentum 4. oldala), ahol a felső sor ábráit kell megkeresni és egy vonallal áthúzni az alsóbb sorokban. A teszt időtartama (5 perc) alatt átnézett összes betűből levonva a hibákat, majd ezt elosztva az összes átnézett betűvel kapjuk meg azt a mutatót, amit a szakemberek az átlaggal vetnek össze. (A dokumentumban a szakközépiskolás ill. szakiskolás tanulók eredményeinek kiértékelése olvasható; 12 -14 éves gyerekek teljesítményét kb.a szakiskolás elvárásokkal azonosíthatjuk. Kisebb gyerekek a teszt egyszerűsített, rövidebb változatát töltik ki.) Egy kevésbé hivatalos, de annál szórakoztatóbb tesztet is találtam pihenésképpen: a három rövid videojáték három különböző szempontból méri gondolkodásunk gyorsaságát, rugalmasságát: az első a számok gyors észlelését és sorrendbe állítását, a második a kulcsszó színének (angol nyelvű) felismerését és azonosítását, a harmadik a geometriai alakzatok észlelését teszteli. A végén azt is kiírja, hogy hány évesek vagyunk észlelésünk, gondolkodásunk gyorsasága alapján. Ahogy már utaltam rá, a hivatalos ADHD diagnosztikának is csak egy része a figyelem-teszt, ennél nagyobb súllyal esik latba a társas és kognitív működés, illetve a végrehajtó funkciók működése. Erre egy nagyon hasznos komplex tesztet találtam a diszk.hu oldalon: a 48 kérdéses, 5-10 perc alatt kitölthető teszt a Figyelemzavar, a Hiperaktivitás, a Diszharmónia és a Tanulási zavar dimenziókban is azonnal kiadja a pontszámunkat. A pontszám alapján nem létezőnek, enyhe fokúnak vagy jelentősnek minősíthetjük ezeket a problémákat, és tanácsokat is kapunk a további teendőket illetően. A tesztet 12 évesnél idősebbek és felnőttek számára dolgozták ki, így ajánlatos ADHD-s gyerekek szüleinek is kitölteni. A kérdéssornak két gyenge pontját látom: egyrészt általánosak a megfogalmazások (szerencsésebb lenne konkrétabban megadni, hogy pl. napi hány veszekedés jelenti azt, hogy “sok konfliktusom van az emberekkel“), bár az is tény, hogy az ADHD mint megoldásra váró pszichés probléma, amin maga az érintett is szívesen “dolgozna”, biztosan erősebben jelentkezik annál, aki ugyanazt a napi veszekedésszámot túl soknak tartja, mint aki normálisnak. Egy másik gyengeség a teszt önkitöltős jellege: sokan nem szoktak ilyenkor őszintén válaszolni, vagy nem ismerik magukat. (Bár éppen most jelent...

Read More

Párterápia ADHD-seknek

Posted by on aug 7, 2014 in Blog, Nevelés |

Míg nálunk főleg gyerekeket diagnosztizálnak ADHD-val, az USA-ban már sok felnőtt identitásának részét képezi a tudat, hogy ADHD-sek, és népszerűek körükben az ADHD coaching szolgáltatások. Az viszont még a tengerentúlon is különlegesnek számít, amiről nemrég hallottam egy beszélgetést: egy coach (sőt egy coach vegyespáros) kifejezetten olyan pároknak nyújtson segítséget, amelyek leglább egyik tagja ADHD-s. A coach-ok, dr. Sarah Ferman és dr. Robert Wilford saját tapasztalataikra tudnak építeni, mert maguk is érintettek a kérdésben: a hölgy férje, illetve a coach-partnere is ADHD-s. Miért van szükség speciális segítségre az ADHD-seknek kapcsolataik menedzseléséhez? Egy friss amerikai statisztika szerint a válások aránya 50% – ugyanez az arány ADHD-s pároknál 90% körül van. (És mint Pál Feri atya mondta valahol kicsit ironikusan, tkp. ez is csak „pillanatnyi állás”, ami idővel tovább romolhat.) A coach-ok szerint mégsem törvényszerű a kapcsolatok felbomlása, mert egy kis plusz erőfeszítéssel nagy pozitív változást lehet elérni. A jó hír az, hogy elég, ha az egyik fél változtat, mert ezzel beindít egy jó spirált, ami a másik felet is pro-szociálisabb viselkedésre ösztönzi. Dr. Ferne és dr. Wilford a praxisuk során felgyűlt tapasztalatok alapján a következő 5 tanácsot adják az érdekelteknek: 1. Míg a nem ADHD-sek házassága általában nagy dolgok, (pl. eltérő értékrendek) miatt fut zátonyra, az ADHD-soknál sok apróság miatti incidens ássa meg a kapcsolat sírját. Ez megelőzhető, ha nem bizonygatjuk mindenáron az igazunkat – még akkor sem, ha történetesen tényleg igazunk van. Ha valamelyik fél győz, a másik legyőzöttnek érzi magát, és előállhat egy olyan helyzet, ahol a felek defenzívába vonulnak vagy ugrásra készen várják a következő csörtét. 2. Az ADHD-sekre gyakran jellemző, hogy – saját biztonságérzetük fokozása érdekében – kontrollálni, manipulálni akarják partnerüket. Két felnőtt ember kapcsolatában ennek nincs helye, óhatatlanul torzul a kapcsolat, ha az egyik fél szülői szerepre törekszik. 3. Az impulzivitás is könnyen veszélybe sodorhatja az ADHD-s felnőtteket: válogatás nélkül közlik gondolataikat, érzelmeiket, és nem törődnek azzal, hogy a másikra ez milyen hatást gyakorol. Később hiába bánják ezt meg… A coach-ok tanácsa: tanuljunk meg meggondoltabban viselkedni, és ez majd visszahat érzelmi életünkre is. (Ezzel alapvetően egyet tudok érteni, de azért nem árt olyan partnert választani, akivel tényleg együtt lehet érezni és gondolkodni, mert ebben az esetben még a kevéssé kontrollált közlések sem keltenek olyan nagy ellenérzést.) 4. A fentebb, elsőként említett „nekem van igazam” játszma gyakran a sérelmek felhánytorgatásához és a sérelmek miatti bosszúállás játszmájává fajul, ami egyenes út a váláshoz. A coach-ok szerint itt különösen fontos, hogy legalább az egyik fél felismerje a negatív tendenciát, és megálljt parancsoljon magának. 5. A fenti problémák, konfliktusok elsősorban a hiperaktív dominanciájú ADHD-sokra lehetnek jellemzők, míg a figyelemzavar-vezetőtünetű ADHD-sok konfliktusai kevésbé látványosak, de ugyanilyen súlyosak lehetnek. Ha a felek falat építenek maguk köré, a coach-ok szerint „érzelmi válásról” beszélhetünk,...

Read More

„A diákok nyelvére van lefordítva mind nyelvezetében, mind vizuálisan” – beszélgetés Fazekas Gáborral a „Mindfulness in Schools” projektről

Posted by on Júl 30, 2014 in Blog, Neuroterápia |

– Üdvözöllek, Gábor. Azért találkozunk most, mert értesültem róla, hogy részt vettél egy olyan képzésen, mely a mindfulness-t próbálja gyerekeknek megtanítani iskolai környezetben. Milyen képzés volt ez? – Ez egy nemzetközi Mindfulness in Schools oktató képzés volt Prágában, körülbelül egy tucat országból érkeztek a résztvevők. A „Mindfulness in Schools Project” keretében zajlott a képzés, maga a program, ami a témája volt a képzésnek, az a „.b” (angol olvasata: „dot be”). Magyarra ezt nehéz lefordítani, de angolul nagyon jó szójáték: a „.”(angolul “dot”, magyarul “pont”) egyrészt a megállásra utal, de az internetre is utalhat, ez a diákoknak jó hívójel. A pont után a „b” pedig az angol „be”, magyarul a legyél igének a főnévi igenévi vagy felszólító alakja (lenni, légy, létezz), viszont lehet az angol „breathe”, magyarul lélegezni igének a rövidítése is. Nem határozzák meg konkrétan, hogy melyiket jelenti, de erre a kettőre lehet asszociálni. Összerakva: „állj meg és csak létezz!” vagy „állj meg és lélegezz!“. Angolul, frappánsan:„.b” Ez a program egy 8 hetes, diákoknak szóló tanfolyam, ami 6-8.-osztályos gyerekek, tehát az általános iskola felső tagozata számára lett kidolgozva. A mostani képzésnek azt volt a célja, hogy olyan oktatókat képezzenek ki, akik utána gyerekeknek tudnak tanfolyamokat tartani. – Miben különbözik ez a program a felnőtteknek szóló MBSR-től? Mik a legfontosabb különbségek? – A diákok nyelvére van lefordítva mind nyelvezetében, mind vizuálisan. Nagyon részletesen kidolgozott órák vannak, és a módszer alkotói törekednek arra, hogy ha valaki ezt átadja, az ragaszkodjon is a módszertanhoz – a módszertan részét képezik különböző Power Point-os bemutatók, videók és hanganyagok. Ezek mind olyanok, melyek a diákok érdeklődéséhez közel állnak, amivel a diákok egyébként is találkoznak, hogyha kinyitják az internetet. A gyakorlatok is a diákokra vannak igazítva, rövidebbek és egyszerűbbek. – Otthon is kell gyakorolniuk? Ugyanúgy vannak heti szinten változó feladatok, mint az MBSR-en? – Igen. – Biztosan kipróbálták ezt a programot, mielőtt elkezdték nagyban oktatni a tanárokat. Van ezzel kapcsolatban valami információ? – A Mindfulness in Schools Projekt keretében az angliai Exeter-i Egyetem “Mood Disorders Centre” intézetének szakértői összeállítottak egy rövid információs anyagot a diákok körében tartott különböző mindfulness tanfolyamok mérésére irányuló kutatások összegzéséről.  Ez az összefoglalás 2 szisztematikus áttekintő kutatást említ, illetve 20 egyedi kutatást, tehát még nincs „agyonkutatva” ez a terület, de az eredmények biztatóak, hasonlóan a többi mindfulness based alkalmazáshoz. Azt mutatják, hogy van mérhető, jó hatás a diákoknál, többek között az érzelmi jóllét (emotional well-being), a mentális egészség (mental health), a stresszkezelés, a figyelem irányítása és fenntartása, a koncentráció, a reaktivitás, rossz szokások csökkenése, az önbizalom erősödése, az alvásminőség javulása, kognitív és executive funkciók fejlődése, stb. terén. – Volt bemutató óra is az oktatáson, vagy voltak élmények, amiket megosztottak a már gyakorló oktatók? – Ez egy nagyon gyakorlatorientált képzés volt, minden órát,...

Read More

„Azt látom, hogy a gyerkőcökből kibújik az igazi „gyerkőc-ség”, a személyiségük előjön, olyan „gyerek” gyerekekké válnak” – interjú Balla Barbarával a Growth Through Play System-ről

Posted by on Júl 23, 2014 in Blog, Nevelés |

– Üdvözöllek, Barbara. Te az Összhangban az Autizmussal szakmai vezetője és a GPS képzés magyarországi koordinátora vagy, és most abból az alkalomból találkozunk, hogy lesz egy speciális képzésetek, a GPS képzés. Minek a rövidítése a GPS? – Angolul Growth Through Play, aminek a jelentése: „fejlődés játékon keresztül”. Ezt a találó nevet adták ennek a módszernek. Egy anno Son-Rise tanár hozta létre azért, hogy sok-sok más megközelítést belegyúrva a Son-Rise-ba, kialakítson egy eszközrendszert, amit a családok igénybe tudnak venni. – Ezt Te kitanultad? -Amerikában éltem másfél évet, ahol megtanultam a Son-Rise terápiát. Child facilitator képzettséget szereztem, Son-Rise tearpeuta lettem. Kat, a Relate to Autism létrehozója Son-Rise tanár volt, és miután elkezdte a saját módszerét, tőle tanultam két éven keresztül konzultációs keretben. Nem tudom, hogy „kitanultam”-e, nagyon sok mindent tanultam, de a képzésemnek nem volt egy meghatározott vége. A GPS képzés, amit most Magyarországon Aaron DeLand tart majd, a GPS alap szintű képzése. Én azelőtt kezdtem el Kat-től magánúton tanulni, mielőtt elindította volna a tanfolyamokat. -És ezt a tudást, ezt a módszert használod, amikor a gyerekekkel dolgozol? -Igen. Az alap a Son-Rise, amihez hozzájött a Relate to Autism-os tudás, a HANDLE képzés során szerzett ismeretek, illetve voltam a BHRG diagnosztika tanfolyamán. Valamint az NLP (neuro-lingvisztikai programozás) is részét képezi a megközelítésnek, amiről nem gondolja az ember, hogy ide passzol, de nagyon hasznos dolgok vannak benne. -Miben más a GPS program, mint a Son-Rise? -A Son-Rise hozzáállásánál (szeretet, teljes elfogadás) jobbat nem lehet találni, az fantasztikus. Viszont a Son-Rise fejlődési modellje nem pszichológiai alapokon nyugszik. Kat pszichológiai alapokra helyezte a fejlődési modellt, amit használ, hogy meghatározza a célokat a gyerkőcök fejlesztése terén. Ezek leginkább a szociális, a kommunikációs és a játékfejlődés területeit érintik. Azt igyekszik segíteni, hogy a gyerkőc a természetes fejlődés menetét járja be. Azt nézi meg, hogy hol vannak azok a hézagok, elakadások, amik a természetes fejlődésmenetben jelentkeznek. Ez az egyik dolog, amiben más: mások tehát a célok, amiket használ a két program. Amivel még a Relate to Autism és a GPS modell dolgozik, az a gyerkőc figyelmi szintje. Pl. hogy felismerjük, mikor van túlstimulálódva a gyerek, és mit tudunk tenni, hogy ebből kijöjjön és újra figyelni tudjon. Ebben a Son-Rise a csatlakozást (joining)-ot követi, ami azt jelenti, hogy a gyerek csinálja a saját kis zárt tevékenységét és a felnőtt is mellette végzi a saját zárt tevékenységét, hogy megtapasztalja azt, hogy miért is teheti ezt a gyerkőc azt, amit tesz, csatlakozni tudjon ehhez a tevékenységhez. Hagyja a gyerkőcöt, hogyha ő tud nyitni, akkor nyisson. Kat ahelyett, hogy a gyerkőcre hagyná teljesen, hogy visszahozza magát a figyelmi állapotba, elkezdett afelé menni, hogy hogyan segíthet a gyermekkel foglalkozó felnőtt a gyerkőcnek, hogy nyitni tudjon. Van-e olyan inger, aminek a segítségével a gyermek...

Read More