Az Autizmus testvérszemmel kiadványról

Posted by on jún 18, 2014 in Blog, Nevelés |

Nemrég értesültem arról, hogy a Cseperedő Alapítvány gondozásában megjelent egy Autizmus testvérszemmel – Ha a testvéred autizmusos… című kiadvány, mely autisztikus gyerekek testvérének segít a helyzet feldolgozásában. Mivel a kortársak felkészítése és „bevonása” a terápiába új, ígéretes területe az autizmus kezelésének, és mert gyermekeim miatt is kíváncsi voltam, igényeltem egy füzetet. Megszoktam, hogy a szak-kiadványok helyzetleírásokat, elemzéseket, tanácsokat tartalmaznak, ezért kicsit meglepődtem a fényképalbumnak is beillő füzet láttán, mely alapvetően a jobb agyféltekére kíván hatni. De nem volt nehéz átállítani magam, mivel a helyes gyerekek, a kifejező mozdulatok és a szövegek is hamar bevonják az embert. Rendhagyó „gyerekszáj” gyűjtemény ez: az Angliában élő magyar család 10 éves Éduája mondja el gondolatait, érzelmeit 9 éves ASD-s öccsével, Csongorral kapcsolatban; a fotók az ő szavainak adnak plusz mélységet. Ilyenekre kell gondolni pl., mint „Azt szeretem a tesómban, hogy vannak dolgok amiket nagyon szeret, amikhez nagyon ért: például a vonatok, a Portal videojáték meg a Legoépítés. Szerintem ő egy igaz építőmester! Mindig csak ezekről beszél, még képes idegeneknek is elmondani a buszon.” vagy  “Fogat mosni is mindig együtt kell vele. Az azért nehéz, mert mindig fel tud bosszantódni, ha nem megyek vele fogat mosni, és mindig siettet, hogy menjek már vele.” Biztos vagyok benne, hogy minden érintettet megindítanak a gondolatok, az ismerős és mégse ugyanaz-típusú helyzetek. A Cseperedő segít abban is, hogy ne spontán, de irányítottan is elinduljon ez a reflexió: honlapjukról letölthető egy fényképalbum-sablon, melybe tematikusan rendezhetjük el gyermekünk gondolatait. Olyan kérdéskörök szerepelnek, mint „Néhány dolog, amit a testvéred nem szeret csinálni”, “Jó a tesómmal együtt lenni, amikor…” illetve “Nehéz a tesómmal, amikor…”, “Mások furcsának tartják, amikor…”, “Sokat nevetünk, amikor…”. Elsőre talán szokatlan ez a megközelítés, hiszen az autizmus-terápiákban inkább az autista gyerek önreflexióját próbálják meg növelni, pl. az én-napló írás segítségével. Nagyon jónak tartom viszont, hogy a szakemberek felismerték: a gyerek közvetlen környezetének feszültségmentesítése magában is fontos cél, és emellett erősen kihat az autista gyerek fejődésére is. Ennek eszköze lehet a készítendő gondolkodós fényképalbum, hiszen ahogy a mindful nevelés „atyja”, dr. Daniel Siegel is írja: ‘naming is taming‘ – ha megnevezel valamit, meg is szelídíted, és többé már nem lesz ijesztő és kezelhetetlen számodra… Bár azzal a szándékkal kértem a kiadványt, hogy itthon megnézzük-végigcsináljuk, hamar rájöttem, hogy ez nem is lesz egyszerű. Ott kezdődik, hogy nekünk két autisztikus fiúnk van, tehát nincs „tipikus” gyerek, aki rácsodálkozhatna az autisztikusra. Mostanra a tüneteik is annyit enyhültek, hogy nem szakértő szem nem is igen „diagnosztizálna”, tehát a leírt szituációk nagy része sem ismerős számukra. Másrészt mi nem is használjuk az autista szót, mert férjemmel együtt nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy önmagukra ne statikusan, hanem mint fejlődésben lévő egyénekre tekintsenek, akiknek bizonyos képességeik az átlagnál jobbak és gyorsabban fejlődnek, míg mások gyengébbek és lassabban...

Read More

A tévézés lassítja az óvodások társas fejlődését

Posted by on nov 27, 2013 in Blog, Hírek |

Azok az óvodás gyerekek, akiknek a szobájában van tévé, és/vagy akinek a családja sokat “háttértévézik”, az átlagnál fejletlenebb elme-teóriával rendelkeznek, tehát nem értik meg társaikat, és nem tudnak velük jól együttműködni sem, állítják kutatók. Sok kutatás vizsgálta már a televíziózás hatását a gyerekek társas viselkedésére, de ez az első, mely a társas viselkedés mögött rejlő neuropszichológiai működést vette górcső alá az elme-teória segítségével. Az elme-teória az a felismerés, hogy minden embernek különböző elképzelései, hiedelmei, vágyai vannak, melyek – akár helytelenek is lehetnek, de – motiválják viselkedésüket. Amy Nathanson kutatásvezető szerint “a gyerekek fontos mérföldkőhöz érnek társas és kognitív fejlődésükben, amikor megérik bennük az elme-teória. A fejlettebb elme-teóriával rendelkező gyerekek jobban működnek társas viszonyokban, érzékenyebb, kooperatívabb interakciókat folytatnak a többi gyerekkel, és kisebb eséllyel folyamodnak agresszióhoz céljuk elérése érdekében.” A kutatásban 107 óvodás gyerek szüleit kérdezték ki a gyerek tévénézési szokásairól (beleértve a háttér-televíziózást is), a gyerekeknek pedig olyan feladatokat adtak, melyeket az elme-teória használatával lehetett megoldani. A gyerekek korának és a szülők szocio-ökonómiai státuszának hatását leszámítva is összefüggést találtak a tévénézés mennyiség és az elme-teória fejletlensége között. Azonban azok, akik a tévében látottakról beszélgettek szüleikkel, viszonylag fejlettebb készséggel bírtak. Az Ohio-i Állami Egyetem kutatásának angol összefoglalója itt olvasható....

Read More

Lehet-e egyszerűbb gyermekkora egy sajátos nevelési igényű gyereknek?

Posted by on aug 21, 2013 in Blog, Nevelés |

Kim John Payne gyereknevelési tanácsadó könyve, az Egyszerűbb gyermekkor – Hogyan neveljünk nyugodtabb, boldogabb, magabiztosabb gyerekeket? sokáig vezette az eladási listákat, és nem is méltatlanul: az írás koherens nevelésfilozófiát tükröz, mégis személyes hangvételű és sok praktikus ötletet is tartalmaz. Segítséget kíván nyújtani abban, hogyan adjuk vissza gyerekeinknek a természetes gyerekkort, melyet a gyerekek táplálására, szórakoztatására és mielőbbi felnövekedésére szerveződő szakemberek, iparágak fenyegetnek. Payne „kumulatív stressz-reakcióként” határozza meg a mai gyerekek jellemző állapotát, amit a poszt-traumatikus stresszel rokonít, mert közös jellemzőik „a felfokozott éberség, az idegesség, a szorongás, az alkalmazkodóképesség hiánya, az impulzusok kontrolljára való képtelenség, az energiahiány és a másik nézőpontjának átvételére való képtelenség”. Az ADD (attention deficit disorder, figyelemhiányos rendellenesség), az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder), OCD (obsessive compulsive disorder, kényszeres viselkedés) és ODD (oppositional defiant disorder, dacos ellenszegülés) mind a civilizációs ártalmak miatt kialakuló problémák gyermekpszichiátriai eredményei, és közös megoldásuk az egyszerűsített és szabályosabb otthoni életvitel bevezetésében rejlik. Payne felfogása az ADHD-ről nem mondható általánosan elfogadottnak, mert ugyan egyre több tudományos kutatás van, mely kimutatja a mozgáshiány, a rossz táplálkozás, a tévézés káros hatásait, ezeket a szakemberek mint súlyosbító, és nem mint kiváltó tényezőket tartják számon. Éppen ebből az okból kifolyólag viszont a kelleténél kevesebb figyelmet is szentelnek neki – és talán azért is, mert a „hivatalos megoldások” eszköz-centrikusabbak, és kevés szakember érzi magát jogosultnak arra, hogy a hozzá forduló családok életvitelét kritizálja. Pedig Payne szerint a szülőknek önmagukon kell kezdeni a munkát: ha szoronganak és nyugtalanok, minden szeretetük ellenére sem tudnak stabil és biztonságos légkört nyújtani gyereküknek, és a testi lázhoz hasonlóan nem képesek felismerni és kezelni a gyermek vissza-visszatérő „lelki lázát”. Milyen konkrét területeken kell a szülőnek tudatosan szervezni a család életét? A könyv négy fejezete négy ilyen területről ír részletesen, melyek a „környezet”, a „ritmus”, az „időrend” és a „felnőttvilág kiszűrése”. A környezet fejezetben a szerző a játékok és ruhák számának drasztikus csökkentését, a mennyiségi elv minőségivel való felváltását tanácsolja. És bár nálunk nem általánosan jellemző az Amerikában uralkodó bőség, megfontolandó a tanács, hiszen a túl sok választási lehetőség megléte valóban minden területen vezethet a nemválasztáshoz vagy a szórt figyelemhez, míg a kevés lehetőség a kreatív játékot vagy akár a szintén kreatív unalmat táplálja. 🙂 Sok ADHD-s gyerek esetében azonban szerintem kicsit bonyolultabb a helyzet, mert az ilyen gyerekek sokáig nem képesek megérteni a különbséget a játék és a használati tárgy között. Gyakran egyáltalán nem is érdeklődnek a „gyártott” játékok iránt, viszont természetes kíváncsisággal szednek szét minden mást…Tehát sokszor nyilvánvaló a kreativitás megléte, és a szülő célja szükségszerűen inkább az, hogy ezt megfelelő keretek közé szorítsa, ill. megtanítsa a gyereket játékokkal is játszani. A napi, heti ritmus az élet kiszámíthatóságának érzését biztosítja, és csökkenti a gyerekek szorongását, ezért fontos a családi vacsorák rendszeressége, illetve...

Read More

Jógával a kriminalizálódás ellen

Posted by on Júl 31, 2013 in ADHD világa, Ajánlat, Blog, Neuroterápia, Nevelés |

A Forbes Magazin – lassan 100 éve az Egyesült Államok vezető üzleti médiája – érdekes cikket jelentetett meg: ebben kísérletet tett arra, hogy számszerűsítse a meditáció iskolai bevezetésének potenciális hasznát. Alice G. Walton, az egészségügy, a pszichológia és az idegtudományok területén jártas újságírónő szerint egyre több bizonyíték van arra, hogy a mindfulness meditáció és a jóga nemcsak az egyéni, de a társadalmi szintű problémák kezelésében is hasznos lehet. A nagy cégek közül sok (Google, Apple, Nike, Procter&Gamble) már régóta szervezetten nyújt ilyen lehetőségeket dolgozóinak, de még csak néhány helyi kísérlet történt, hogy diákok mentális egészségének szolgálatába állítsák a módszereket. Az iskolából való kimaradás általában az első lépése az iskolától a börtönig tartó „karrierútnak”, melynek állomásai lehetnek a hajléktalanság, a kábítószer-használat, a fiatalkori bűnözés és a krónikus betegségek. Cecelia Rouse, a Princeton Egyetem oktatója kiszámolta, hogy ha csak az alacsony iskoláztatás miatti termelékenység-csökkenést nézzük, 1-1 gyerek 260 000 dollárjába kerül az USA-nak – pedig évente 1 millió gyerek hagyja ott idő előtt az iskolát, ami így 260 milliárd dolláros kárt jelent. És ha ehhez hozzászámoljuk a bebörtönzés költségeit és a családnak okozott kárt, akár 4-7 millió dollár veszteséget is okozhat egy-egy esetben az iskola elhagyása… A szakemberek szerint az iskolából való kimaradásnak sok konkrét oka lehet, de ezek közös gyökere a stressz, legyen az krónikus, toxikus vagy traumatikus. Ezért térülnének meg sokszorosan azok a programok, melyek a diákok stressz-szintjének csökkentését érik el. Ebben kiemelkedő szerepet játszhatnak a jóga és meditáció alapú programok, mert a kutatások szerint nagyon hatékonyak: hatástalanítják az álmodozásért és aggódásért felelős agyi „default üzemmódot”, és komplett stresszcsökkentő program alapjául is szolgálhatnak, mint a Jon Kabat-Zinn által kidolgozott MBSR (mindfulness-based stress reduction) esetében. Problémát jelenthet, hogy azok a gyerekek, aki arra sem képesek, hogy nyugodtan üljenek az iskolapadban, valószínűleg a meditációhoz szükséges fegyelmet sem tudják produkálni – ezért a szakemberek mozgással kötik össze a meditatív állapotok elérését. Egy ilyen program a dr. BK Bose által kidolgozott Transformative Life Skills program, mely 18 hét alatt bizonyítottan csökkenti a negatív gondolatokat, a bosszúvágyat, a depressziót, az álmodozást és az észlelt stresszt, és egyúttal növeli az önuralmat és a toleranciát. A program nem is költséges: gyerekenként 5 dollárba kerül a vezető tanár felkészítése… A fentiek az Omega Institute nevű intézet amerikai és kanadai tudósokból, üzletemberekből, illetve jóga-szakemberekből álló fórumán hangzottak el néhány hete. A konferencia célja kimondva-kimondatlanul az volt, hogy elkötelezetté tegyék a pénzzel és/vagy tudományos befolyással bírókat abban, hogy ne csak helyi kezdeményezések, de átfogó országos programok is létrejöhessenek ennek szellemében. Eddig tart a Forbes-cikk összefoglalója, és ehhez csak két hozzáfűznivalóm van. Az egyik az, hogy úgy látszik, sajnos a szakemberek sem hallottak a passzív meditációról, pl. a fény-hangterápiáról, hiszen ez olyan módszer, mely nem követel meg semmilyen aktív lépést...

Read More

A szegedi diákverési ügy margójára

Posted by on máj 22, 2013 in ADHD világa |

A média kb. 10 napja számolt be arról, hogy egy szegedi általános iskolában egy tanár megverte, megrugdosta engedetlen diákját. Az esetet rögzítette egy iskolai kamera, így volt bizonyíték a gyerek által már sokszor állított, de addig hitetlenkedéssel fogadott tényre: bántalmazták az iskolában. Az iskolát felügyelő intézmény főigazgatója menesztette a tanárt, a gyerek magántanulóként folytatja – és itt vége is lehetne a történetnek, ha nem hozott volna felszínre olyan sok társadalmi feszültséget. Az internetes hírportálok és a kereskedelmi tévék interaktív jellege révén sokan kifejezték véleményüket az ügyben, ami ugyan nem tekinthető reprezentatív közvélemény-kutatásnak, mégis sokat elárul a mai Magyarországról. Kevesen vannak, akik egyáltalán nem hibáztatják a tanárnőt, de nagyon sokan enyhe büntetést szavaznának meg neki: úgy érzik, hogy annyi a magatartászavaros gyerek, hogy a tanárok „jogosan” nem képesek biztosítani a szokásos eszközökkel a színvonalas oktatást-nevelést. Ez nagyon szomorú, ha egy kicsit is belegondolunk, mert ép erkölcsi érzékkel elfogadhatatlan, hogy egy gyereknek a tanár bántalmazását kelljen elszenvednie. És nem lenne szabad léteznie semmiféle DE-nek, amivel a helyzetet magyarázzuk és árnyaljuk. Az, hogy olyan sok ember számára mégis van enyhítő körülmény, arra utal, hogy szülőként vagy pedagógusként maguk is átérzik azt a tehetetlenséget, állandó feszültséget, amit egy magatartászavaros gyermek integrálása okoz – megfelelő eszközök, szaktudás híján. Az nlcafé vitafórumán is ez a vélemény dominált, íme egy kiragadott példa: „(egy pedagógus ismerős) azt mondta, soha nem szabadna egy pedagógusnak így elveszítenie a fejét; ugyanakkor nincs pedagógus, aki ne érezne együtt a kirúgott kollégával. Mert bármelyikük osztályába került már, vagy kerülhet egy vagy több Ricsike, aki szó szerint megkeseríti az illető mindennapjait.” Vagy a cink.hu hozzászólásai közül egy szókimondóbb: „A hülye gyerek nem csak a verésből ért, de 1 pofon egyszer a tanulmányai során nyugodtan kijárhat, ha már az apjától nem kapta meg. Lehetetlen ma tanítani, mert semmilyen fegyelmezési eszköz nincs a tanárok kezében, nyugodtan kérdezzétek meg tanár ismerőseiteket erről.” A fentiekből is kitűnik, hogy az emberek nagy része a rendes gyerek- problémás gyerek dichotómiában gondolkodik, pedig a gyógypedagógusok, a „problémás gyerekek” szülei és a neurológusok jól tudják, hogy a magatartás-és figyelemzavarok mögött megkésett idegrendszeri fejlődés áll. Ami a tanulási- és szocializációs problémákon keresztül valóban vezethet jellemtorzuláshoz, akár egész felnőttkorban jellemző pszicho- ill. szociopata viselkedéshez is. A túlérzékeny idegrendszer, az ingerek sajátos feldolgozása viszont fokozott kreativitáshoz, elmélyülési készséghez is utat nyithat: az Üdvözöllek a gyereked agyában c. szülői tanácsadó könyv agykutató szerzői szerint az ilyen „orchidea-típusú” gyerekek meghálálják a fokozott törődést, mert sokszor magas szinten képesek kibontakoztatni tehetségüket. Gyerekkorban még van esély a negatív folyamatokat megállítani és a pozitív folyamatokat felerősíteni, de ehhez szakszerű fejlesztésre, gyógypedagógiára, viselkedésterápiára van szükség (hogy az alternatív módszereket ne is említsem). A leghatékonyabb az iskoláskor előtt történő fejlesztés, ilyenkor még sokkal kisebbek a gyerekekkel szembeni elvárások, toleránsabbak a szülők...

Read More