„A diákok nyelvére van lefordítva mind nyelvezetében, mind vizuálisan” – beszélgetés Fazekas Gáborral a „Mindfulness in Schools” projektről

Posted by on Júl 30, 2014 in Blog, Neuroterápia |

– Üdvözöllek, Gábor. Azért találkozunk most, mert értesültem róla, hogy részt vettél egy olyan képzésen, mely a mindfulness-t próbálja gyerekeknek megtanítani iskolai környezetben. Milyen képzés volt ez? – Ez egy nemzetközi Mindfulness in Schools oktató képzés volt Prágában, körülbelül egy tucat országból érkeztek a résztvevők. A „Mindfulness in Schools Project” keretében zajlott a képzés, maga a program, ami a témája volt a képzésnek, az a „.b” (angol olvasata: „dot be”). Magyarra ezt nehéz lefordítani, de angolul nagyon jó szójáték: a „.”(angolul “dot”, magyarul “pont”) egyrészt a megállásra utal, de az internetre is utalhat, ez a diákoknak jó hívójel. A pont után a „b” pedig az angol „be”, magyarul a legyél igének a főnévi igenévi vagy felszólító alakja (lenni, légy, létezz), viszont lehet az angol „breathe”, magyarul lélegezni igének a rövidítése is. Nem határozzák meg konkrétan, hogy melyiket jelenti, de erre a kettőre lehet asszociálni. Összerakva: „állj meg és csak létezz!” vagy „állj meg és lélegezz!“. Angolul, frappánsan:„.b” Ez a program egy 8 hetes, diákoknak szóló tanfolyam, ami 6-8.-osztályos gyerekek, tehát az általános iskola felső tagozata számára lett kidolgozva. A mostani képzésnek azt volt a célja, hogy olyan oktatókat képezzenek ki, akik utána gyerekeknek tudnak tanfolyamokat tartani. – Miben különbözik ez a program a felnőtteknek szóló MBSR-től? Mik a legfontosabb különbségek? – A diákok nyelvére van lefordítva mind nyelvezetében, mind vizuálisan. Nagyon részletesen kidolgozott órák vannak, és a módszer alkotói törekednek arra, hogy ha valaki ezt átadja, az ragaszkodjon is a módszertanhoz – a módszertan részét képezik különböző Power Point-os bemutatók, videók és hanganyagok. Ezek mind olyanok, melyek a diákok érdeklődéséhez közel állnak, amivel a diákok egyébként is találkoznak, hogyha kinyitják az internetet. A gyakorlatok is a diákokra vannak igazítva, rövidebbek és egyszerűbbek. – Otthon is kell gyakorolniuk? Ugyanúgy vannak heti szinten változó feladatok, mint az MBSR-en? – Igen. – Biztosan kipróbálták ezt a programot, mielőtt elkezdték nagyban oktatni a tanárokat. Van ezzel kapcsolatban valami információ? – A Mindfulness in Schools Projekt keretében az angliai Exeter-i Egyetem “Mood Disorders Centre” intézetének szakértői összeállítottak egy rövid információs anyagot a diákok körében tartott különböző mindfulness tanfolyamok mérésére irányuló kutatások összegzéséről.  Ez az összefoglalás 2 szisztematikus áttekintő kutatást említ, illetve 20 egyedi kutatást, tehát még nincs „agyonkutatva” ez a terület, de az eredmények biztatóak, hasonlóan a többi mindfulness based alkalmazáshoz. Azt mutatják, hogy van mérhető, jó hatás a diákoknál, többek között az érzelmi jóllét (emotional well-being), a mentális egészség (mental health), a stresszkezelés, a figyelem irányítása és fenntartása, a koncentráció, a reaktivitás, rossz szokások csökkenése, az önbizalom erősödése, az alvásminőség javulása, kognitív és executive funkciók fejlődése, stb. terén. – Volt bemutató óra is az oktatáson, vagy voltak élmények, amiket megosztottak a már gyakorló oktatók? – Ez egy nagyon gyakorlatorientált képzés volt, minden órát,...

Read More

Hogyan lehetünk nyugodtabb és összeszedettebb anyák?

Posted by on Júl 16, 2014 in Blog, Nevelés |

Bő egy hónapja ismertettem egy tudományos közleményt, mely arról szólt, hogy ADHD-s gyerekek szülei hatékonyan képesek csökkenteni stressz-szintjüket és képesek gyereküket megfontoltan nevelni egy bőrellenállás-mérő és pár digitális eszköz segítségével. Van azonban egy olyan módszer, mely technikai segédeszközök nélkül is biztosítja ezt a hatást: a mindfulness gyakorlatokról van szó, melyek segítségével fejleszthető a stresszkezelésünk, és figyelmünk irányíthatóbbá válik. A 8 hetes MBSR (Mindfulness-Based Stress Reduction) program mintájára dr. Cassandra Vieten pszichológusnő által kifejlesztett Mindful Motherhood programról van szó, melyről egy kutatás kimutatta, hogy várandós nőknél 20-25%-kal képes csökkenteni a szorongást és a stressz-szintet. A hatás egy jelentős része a gyakorlás után 3 hónappal is fennmaradt. Ha már van van gyermekünk, nehezebb belevágni egy ilyen programba, már csak azért is, mert ehhez el kell ismernünk, hogy nem jól csináljuk a dolgokat szülőként – különben miért is kellene változtatni? De mint dr. Vieten Mindful Motherhood – Staying Sane During Pregnancy and Your Child’s First Year c. könyvében szerepel, a jó hír az, hogy nem kell megváltoznunk, csak tudatosabban kell olyannak lennünk, amilyenek vagyunk. Akkor mégis miért változna meg bármi is körülöttünk, tehetnénk fel a logikus kérdést. A válasz: a megnövekedett tudatosság révén észlelünk majd olyan dolgokat, amiket korábban nem (pl. jobban felismerjük belső állapotainkat, és előbb kérünk orvosi segítséget), nem azonosítjuk magunkat egy-egy rossz hangulatunkkal, mert számon tarjuk a jókat is (így nem fenyeget a depresszió veszélye), nem szokásaink rabjaként, robotpilóta üzemmódban döntünk bizonyos helyzetekben (és akkor tényleg tudjuk képviselni, amit szeretnénk). Kultúránk “gondolkodós” kultúra, ahol gyakran a szőnyeg alá söpörjük, nem éljük át a maga teljességében testi és lelki érzeteinket. De paradox módon mégse jó értelemben véve gondolkodunk annyit (i.e. problémákat oldunk meg az eszünkkel), az idő nagy részében a “mi lett volna, ha“, a “mi volna, ha“, illetve a “miért nem úgy vannak a dolgok, ahogy szeretném” típusú kérdések csapdájában őrlődünk. A mindfulness segítségével kiszabadulhatunk ebből az ördögi körből, mert folyamatosan kapcsolatban maradhatunk a realitással és belső központunkkal. A Mindful Motherhood program három fő eleme a releváns fogalmak (pl. együttérzés másokkal és önmagunkkal, kapcsolódás, attitűd, tudatosság) újragondolása, a jógagyakorlatok és a meditatív-kontemplatív tevékenység (a könyv a légzésfigyeléstől a test pásztázásán keresztül az élmények, érzetek tudatosítási technikáiig 25 gyakorlatot tartalmaz). A szerző szerint a várandósság ideális időszak a mindfulness gyakorlatok elkezdéséhez, mert ilyenkor amúgy is szorosabb kapcsolatban vagyunk testi és lelki érzeteinkkel, és szeretnénk valami pluszt adni születendő gyermekünknek. De azt gondolom, hogy egy sajátos nevelési igényű gyermek nevelése is ugyanilyen jó ok lehet, mivel a gyermek fejletlenebb idegrendszere miatt sokáig tükörként jelzi vissza belső egyensúlyunkat. Ha önmagunkban fejlesztjük a végrehajtó funkciókat és a lelkierőt, ezt a tudást automatikusan adjuk át gyermekünknek is! Azért is tartom fontosnak, hogy ilyen finom eszközökkel, közvetve is “kezeljük” gyermekünk pszichés problémáit, mert túl direkt módon...

Read More

Mindful szülőségből vizsgáztam:)

Posted by on Júl 2, 2014 in Blog, Neuroterápia, Nevelés |

Tavaly nyáron, miután elvégeztem az ADHD coaching szemléletű tanácsadó-képzést, egy nyereményjáték nyerteseként eljutottam a Coaching Camp nevű 3 napos eseményre, ahol a vállalati HR-esek és a gyakorló coach-ok ismerkedése, műhelymunkája zajlott. Úgy látszik, a szerencse tényleg megkedvelt, mert még ott is velem tartott: a zárósorsoláson egy egyéves tréner-team coach – facilitátor képzést nyertem. Októbertől mostanáig havonta 3-4 nap reggeltől estig vállalati tréningek százain megedződött trénerektől (Márton Mónika, Münnich Iván, Bölcskei Mónika, Vass Andi) tanulhattam a szakmát, csinálhattam a gyakorlatokat tanulótársaimmal együtt. Nagy kaland volt „civilként bekerülni a pályára”, és vállalati és/vagy releváns tudományos háttérrel bíró társak között lenni, de újra bebizonyosodott, hogy megfelelő emberek társaságában sokkal fontosabb, hogy hová mész annál, hogy honnan jössz. Nem is magáról a képzésről szeretnék írni, hanem arról, hogy pár napja lezajlott a vizsga, és mivel továbbra sem tervezem, hogy vállalati közegben / témákkal fogok dolgozni, a záróvizsgám gyakorlatát a Figyelemkontroll témájából vezettem le, és a mindful szülőségről tartottam tréninget. Kezdő trénerként mindenképpen szeretnék majd elvégezni még néhány téma-specifikus képzést, mint pl. a Mindful Motherhood trénerképzőt, vagy az Erőszakmentes kommunikáció trénerképzőjét, de most saját anyagot vittem, és egyik kedvenc könyvemet, dr. Daniel Siegel-dr. Tina Payne Bryson A gyermeki elme c. könyvét „dolgoztam fel”. Erről az (állítólag nagyon sikeres:) vizsgáról írok, mert a végén volt egy játékos gondolatkísérlet, amit talán másoknak is érdemes lefuttatni. Bevezetésképpen azt tisztáztuk, ki mennyire jártas a mindfulness-témában, aztán arról ötleteltünk közösen, milyen okok állhatnak a különböző meditációs módszerek térnyerésének hátterében. Ezt követően úgy fél órában bemutattam a mindfulness irányzatot, illetve a könyvet (nem volt könnyű, napokig lehetne róla beszélni). Ismertettem az elme integrációjának 5 területét, melyet szülőként kell elősegítenünk gyerekünknél (1. jobb-bal agyfélteke, 2. alsó-felső agy, 3. emlékek, 4. tudat kereke, 5. interperszonális integráció; részletesebben itt írtam róla). Aztán jött az első „mindfulness-kérdés”: Téged melyik szólít meg leginkább? Vagy azért, mert a magaddal vagy mással való munka folyamán tudatosult benned, hogy fontos kérdés, vagy azért, mert még soha nem hallottál róla, de érdekel, vagy mert a legjobb vagy benne… Te hogy vagy ezzel, kedves Olvasó? Az elmélet után a gyakorlat sem maradhatott ki. A résztvevők eltérő tapasztalatai és érintettsége miatt nem konkrét szituációk feldolgozást választottam, hanem azt, hogy együtt lépjünk be egy elképzelt történetbe, ahol a mindful szülői készségek értelmezhetők lesznek. A Só című mese szolgált ehhez keretül (itt nézhető meg), melyben a nem éppen mindful király-apuka olyan konfliktusba keveredik lányával, mely akár végzetes is lehetne. A mesében persze minden jóra fordul a végén, de én (a cél szentesíti az eszközt) előrehoztam a pozitív végkifejletet, és arra kértem a résztvevőket, hogy játsszuk azt: a király felteszi a lányainak az ominózus kérdést, majd – valamilyen csoda folytán – „megvilágosodik”, és egyik pillanatról a másikra mindful lesz. Képes lesz arra, hogy elemezze...

Read More

Civilizációnk és annak mentális kockázata

Posted by on jún 4, 2014 in Blog |

„A legújabb kutatások arra jutottak, hogy a gyerekek egészséges fejlődését a halászó, vadászó, gyűjtögető életmód teszi lehetővé. A fehérek fel voltak háborodva azon, hogy az amerikai bennszülöttek hogyan nevelik a gyerekeiket. Miért? Mert az indiánok nem verték a gyerekeiket. A múltat persze nem lehet visszahozni, de be kell látnunk, hogy milyen árat fizetünk a modernizációért. A nagycsaládok szétesése valamikor a XVIII. században kezdődött, az ipari forradalom idején, a falvak eltiprásával, az urbanizációval, az emberek lélektelen munkára kényszerítésével. Nem véletlen, hogy Angliában született meg az alkoholizmus. Inni már az antik Görögországban is ittak, de alkoholizmus nem volt. A mai Kínában tökéletesen látható, hogy egyetlen generáció alatt lezajlik a szemünk előtt mindaz, ami Nyugaton több évszázad alatt ment végbe.” A fenti mondatok nem egy konzervatív politikus, hanem az inkább liberális körökben népszerű dr. Máté Gábor szájából hangzottak el a HVG Pszichológia új számában. A Szétszórt elmék szerzője ebben az interjúban nem konkrétan az ADHD-ről, hanem a szenvedélybetegségekről és a mögöttük rejlő emberi szenvedésről beszélt. De mint A sóvárgás démona c. könyvében is írja, az ADHD-val gyakran társul a szenvedélybetegség, hiszen összeköti őket a belső nyugtalanság. Dr. Máté a Vancouver-i kábítószeres negyed bentlakásos otthonának orvosaként fokozatosan sodródott a mainstream kezelésektől az ellenőrzött drogprogramon át a sámánok varázsfüvével, az ayahuascával való kísérletekig, annak ceremoniális keretek közötti használatáig. Bár ez utóbbi módszerek távol állnak tőlem és nincs is róluk véleményem, dr. Máté tevékenysége és gondolatai azt sugallják: komoly lelki problémákat nem lehet hatékonyan kezelni lokalizálható agyi működészavarként, szükség van a tágabb kontextus (a teljes személyiség, illetve a társas-társadalmi szint, akár multigenerációs síkon történő) bevonására. És ez nemcsak a szenvedélybetegségekre lehet igaz, hanem más pszichiátriai rendellenességekre is. Bár azt gondolom, hogy van értelme a lokális kezelésnek pl. neurofeedback terápiával, minden olyan eset, amikor öngyilkos lövöldözésről ír a sajtó (a nemrég történt eset, vagy másfél éve Adam Lanza esete), felhívja a figyelmet arra, milyen kevéssé hatékony a legelterjedtebb „lokális” kezelés, a gyógyszer. Az Asperger-szindrómás tettesek/áldozatok csak a jéghegy csúcsát jelentik, alattuk még boldogtalan emberek hatalmas tömege van, ami nagyon veszélyes dolog, mert hasonló ön-és közveszélyes tettekhez vezethet. Dr. Máté másik állítását, vagyis azt, hogy a lelki problémák nem függetlenek a társadalmi kontextustól, jól bizonyítja pl., hogy az autizmus kiemelkedően nagy arányban fordul elő korunk Olympusán, (ami paradox módon egy völgy), a Szilícium-völgyben. Itt élnek azok, akik mozgásban tartják a technológiai fejlődést, és ezzel a világot. A szülőknek sikert hozó intellektuális gondolkodásmódnak azonban komoly és gyakori árnyoldala gyerekük neurológiai problémája. Szerencsére egyre többen felismerik ezt, és a világon itt a legnépszerűbb a mindfulness meditáció is, mely nemcsak a figyelmi funkciókat javítja a belső figyelem, önreflexió fejlesztése révén, hanem holisztikusabb, ember-orientáltabb gondolkodásmódot is eredményez. Egy friss kutatás éppen az autizmus és a „technikai” gondolkodás összefüggését tárgyalja: az ember-orientált...

Read More

Integrált gyermeki elme

Posted by on máj 14, 2014 in Blog, Nevelés |

Az elmúlt évtizedben rengeteget fejlődött az agykutatás, és lassan de biztosan megjelennek azok a könyvek, melyek az eredményeket lefordítják a hétköznapi gyakorlat nyelvére – így a gyereknevelés nyelvére is. Sokat idéztem az Üdvözöllek a gyermeked agyában! című könyvet, melynek egyes gondolatai alapvetően változtathatják meg felfogásunkat a gyerekek fegyelmezéséről, illetve a nem tipikus fejlődésről. Fontos állítása pl., hogy a túlérzékeny, akár neurológiai problémákkal terhelt gyermekkor megfelelő társas környezetben magas szinten teljesítő felnőttkorban folytatódhat (l. pitypang és orchidea-gyerek elmélet). Bár a gondolatok intézményi ismertsége és elismertsége úgy tűnik még várat magára, szülőként mindenképpen érdemes megismerni a tudományos tényeken alapuló megközelítést. A nemrég megjelent A gyermeki elme című könyv is hasonló szemléletű, bár tematikája szűkebb: kifejezetten azokra a készségekre fókuszál, melyeket a szülőknek kell(ene) megtanítani gyermeküknek, és szemléletében a mindfulness irányzatot képviseli. A szerzők (dr. Daniel Siegel, a UCLA orvosi karának professzora, a Mindsight Institute ügyvezető igazgatója és dr. Tina Payne Bryson, az intézet pedagógiai igazgatója) tudományos alapossággal és (időnként saját) példákkal illusztrálva mutatják be a mindful nevelés általuk kidolgozott alapjait. A könyv erőssége, hogy 12 konkrét technikát is ismertet, valamint az, hogy minden témánál megszólítja mind a gyerekeket, mind a szülő fejlődni vágyó énjét is – hiszen az tud hatékonyan mindful, integrált agyműködésű gyermeket nevelni, aki maga is elég jól működik… De miért van szükség az elme integrálására? Úgy tűnik, az alapvető nevelési célok megvalósítása érdekében. A kutatások ugyanis feltárták, hogy „gyermekeink agyi integrációjának ösztönzésével és a felső agyterületeik fejlesztésével azt készítjük elő, hogy jobb barátokká, jobb házastársakká és jobb szülőkké váljanak. Például amikor egy gyermek megtanulja pásztázni az elméjében az érzeteit, a tudati képeit, az érzéseit és a gondolatait, akkor sokkal mélyebb megértésre tesz szert önmagáról, emiatt pedig képes lesz jobban uralkodni magán, és ügyesebben fog másokhoz kapcsolódni.” A mentális egészség a szerzők szerint azt jelenti, hogy hajónkkal a „jóllét medrében” tudunk haladni, valahol középúton a merevség és a káosz között – és ezt csak jól integrált agyműködéssel lehet megvalósítani. A tudomány másik fontos felfedezése: tapasztalataink alakítanak minket, mivel a gyakran együtt tüzelő neuronok (idegsejtek) bejáratott idegpályát hoznak létre. Egy gyerek szüleinek, nevelőinek lehetősége van arra, hogy úgy alakítsák a gyermek környezetét, hogy a gyereknek része legyen a fontos tapasztalatokban. Ha azt gondoljuk, hogy ilyen koncepciózus nevelésre nincs időnk a hétköznapi élet forgatagában, akkor megnyugodhatunk: a nevelés éppen a feszültség és a hiszti pillanataiban a leghasznosabb a tanulás szempontjából. Nem arról van szó, hogy különleges körülményeket kell teremteni az adekvát tapasztalatok megszerzéséhez, sokkal inkább arról, hogy a hétköznapi helyzeteket kell jól „megoldani”. Ehhez a könyvben ismertetett alapelvek bármikor „előhúzhatók” és hasznosíthatók. De mik azok a területek, melyek működését integrálni kell? A gyermeki elmében ötről van szó részletesen: 1. jobb és bal agyfélteke, 2. felső és alsó agyterületek, 3. emlékeink, 4....

Read More