Tudomány és annak alternatívái vagy paradigmaváltás?

Posted by on Már 5, 2014 in Blog, Mozgás, Neuroterápia, Táplálkozás |

Néhány éve, mikor éves autizmus-diagnózis felülvizsgálatra vittem Boldi fiamat egy jó nevű budapesti klinikára, érdekes jelenet játszódott le. Azon már nem csodálkoztam, hogy fél órán belül lezajlik egy ilyen vizsgálat, az viszont meglepett, ahogy a pszichiáter hölgy az általunk használt alternatív terápiákat véleményezte. -Mit csinálnak? -kérdésére rávágtam, hogy TSMT-zünk. Grimasz. -Sok halolajat is kap. -Vállrándítás. -Neurofeedback terápián is voltunk. –Az mi? Autizmus-specifikus fejlesztést nem kap a gyerek? Aztán kicsit megnyugodott, mikor mondtam, hogy az oviban gyógypedagógus is foglalkozik vele. (Természetesen nem akarom lebecsülni a gyógypedagógiai fejlesztést, azért is kezdtem az alternatív megoldásokkal, mert a többi rajta volt a fiam papírján. De az is tény, hogy a gyógypedagógus Boldi (és nem egy másik gyerek) fejlődését ismertette egy megyei szakmai konferencián mint a szokásosnál sokkal dinamikusabb fejlődést, amolyan „ilyen is van, nézzétek!”-et.) Elég tragikusnak tartom a hivatalos intézményeknek ezt a hozzáállását, hiszen az ADHD-s/ autista gyerekeket nevelő szülők több mint fele használ valamilyen alternatív módszert (általában nem is egyet), és erről nem tud beszélni az orvossal. Így azonnal lelkesen jelentkeztem, mikor láttam, hogy az Egy Másik Út Tanácsadó és Terápiás Központ „Bizonyított, nem bizonyított és bizonyítottan nem hatékony terápiák” címmel hirdet családtréninget autista gyereket nevelő szülők számára. Végre egy pszichiáterekből, gyógypedagógusokból álló, a honlap alapján szimpatikus csapat, akik megpróbálnak eligazodni ezen a téren, és tudásukat a szülők felé is szeretnék közvetíteni! De már az elején lelombozott, hogy a terápiákat a következő csoportokba osztották: alternatív (vagyis „általában bizonytalan, nem hatékony, illetve veszélyes eljárások”); bizonyított eljárások; kiegészítő eljárások -és ez jól előre is vetítette, ami következett. Az alternatív csoportba kerültek az oltással kapcsolatos eljárások, a diétás kezelések, a kelátképzés és a szekretin-adagolás, a táplálékkiegészítők, az immunterápiák, a gombaellenes szerek, a craniosacrális masszázs, a holding terápia és a facilitált kommunikáció, a neurofeedback terápia, a hallásébresztés és az rTMS. A fenti módszerek közül egyedül az omega 3 zsírsavról („specifikus hatás nem kimutatott, de olcsó és nem káros”) és a neurofeedback terápiáról („javulás inkább az ADHD tünetekben, de erős módszertani limitációk”) volt néhány pozitív szó, de sokkal több szó esett arról, hogy a szülők nem tudják feldolgozni, hogy gyerekük gyógyíthatatlan beteg, ezért tudományosan nem alátámasztott ígéretekben hisznek. Bár ebben sok igazság van, azért a valóság ennél sokkal bonyolultabb, mint majd megpróbálom bemutatni, de előbb a másik két kategóriába tartozó terápiákat is felsorolom. Evidencia-alapú kezelés a PECS, a korai intenzív viselkedésterápia, az antipszichotikumok, a kognitív viselkedésterápia, és (bár kevesebb bizonyítékkal) a melatonin-adagolás, a milieu-tréning, a TEACCH, illetve (még kevesebb bizonyítékkal) a PRT, a zeneterápia, a vizuális napirend, a Floor time és a LEAP. Kiegészítő terápiák, melyek „nem hatnak a magtünetekre, de a társuló problémákat javítják” a következők: mozgásterápiák, szenzoros integrációs terápiák, zeneterápiák és egyéb gyógyszerek. A kategorizálás alapját az autismresearch honlap információi képezték, így minden kritikai megjegyzésem...

Read More

„A gyerek csak akkor tud valamiben fejlődni, ha szeretettel, jókedvvel, élvezettel csinálja” – beszélgetés Csíki Mariann gyermekjóga-oktatóval

Posted by on feb 5, 2014 in Blog, Mozgás |

-Szeretettel köszöntlek, Mariann, és arra kérlek, hogy pár szót mondj magadról. Tudom, hogy a gyerekjóga-körökben ismert vagy, már csak a könyved miatt is, de a honlap olvasói között biztos sokan vannak, akik még nem hallottak Rólad. Hol dolgozol most? -Köszönöm szépen a meghívást. Óvónőként dolgozom a mindennapokban, tehát reggel elmegyek az óvodába, elvégzem a középső csoportommal az óvodai feladatokat, és utána járom a várost, a jógaközpontokat, az óvodákat, ahol mozgásfejlesztő órákat és gyermekjóga órákat tartok különböző életkorú gyerekeknek, tiniknek. Hétvégente pedig szakembereket képzek ki a gyerekjóga módszerére. -Mikor találkoztál először a gyerekjógával és magával a jógával? -14 éves koromban kezdtem el jógázni, és azonnal éreztem, hogy ez kell nekem. Kamaszként mindent csináltam, amit a többiek nem, és ezzel kezdtem el kompenzálni. Nagyon jól sikerült a kompenzálás:) Egy jógatáborban – ahol 300 ember volt, anyukák-apukák és gyerekek – éreztem úgy igazán, hogy mennyire jó a gyerekeknek a gyerekjóga. A szülők szerettek volna átöltözni a jógához, vagy mozdulatlanok lenni, de a gyerekek lógtak vagy az anya, vagy az apa nyakán. Én hátulról néztem az oktatót, és közben a gyerekeket próbáltam motiválni, hogy ők is mozogjanak, hagyják békén a szüleiket – mi is jógázzunk. És akkor ott a többiek megjegyezték, hogy milyen jól csinálom ezt, „mi lenne, ha óvónő lennél, mert ez olyan jól megy neked”. Gondoltam, ha lesz óvónői képesítésem, akkor nyugodtan csinálhatom. Az óvónői diplomámat gyermekjógából írtam, amin nagyon meglepődtek; egyetlenegy szakirodalmat tudtam csak felmutatni. De sikeres lett, és ezt a szakdolgozatot találta meg a kiadó egy könyvtárban. Azt mondták, hogy mi lenne, ha írnék ebből egy könyvet. Aztán felkeresett egy jógaközpont, hogy mi lenne, ha ezt oktatnám, és így tartok itt, ahol most tartok. A cél az, hogy legyen egy saját kis gyermekjóga fejlesztőházunk, amiben a gyerekek jógázhatnak, és ha esetleg problémáik vannak, fejlődhetnek. Ehhez születik most meg a napokban a Gyermekeink Mozgásáért Egyesület, amelynek az elnöke én leszek, és amit több jógaoktató kollégámmal fogunk megszervezni. -Sok sikert kívánok az Egyesület működéséhez. Mondtad azt, hogy jót tesz a gyerekeknek a jóga, hogyan képzeljük ezt el? -A jóga Indiából ered. Úgy született meg, hogy a jógik figyelték a természetben az állatokat, hogy hogyan megy egy krokodil, hogy mit csinál egy kobra, hogyan nyújtózkodik egy tigris. És mivel az indiai gyakorlatoknak a jógapozícióknak a nevei eredeti szanszkrit nyelven magára az állatra utalnak, tehát nyúlpóz, oroszlánpóz, hattyúpóz. -Tehát nem fantázianév. -Nemcsak egyszerű fantázianév, és maga a mozdulat is hasonlít az állatnak a jelleméhez. És mivel a gyerekek nagyon szeretnek játszani – a lételemük a játék -, ha az ember elmesél egy mesét, és azt drámajátékként előadja mindenféle jelmez nélkül, a gyerek azonnal benne van a mesében, hogy jön Indiából a tigris, aki megmenti a hercegnőt. És azonnal jógapózban van. A gyereknek fogalma...

Read More

A szikra és a kötődő nevelés

Posted by on okt 16, 2013 in Blog, Nevelés |

Nagyon távol áll tőlem az IQ fejlesztésen alapuló nevelés, így a Polgár-szülők módszere és az okosbaba program sem szólít meg. Talán ennek köszönhető, hogy az internetet pár hónapja bejáró csodagyerek-történet is sokáig hidegen hagyott: Jacob Barnett 170-es IQ-jú Nobel-díj várományos 15 éves csodagyerek édesanyja megírta könyvét a „zseninevelésről”. Aztán a könyv borítószövegét látván megváltozott a véleményem, és mégis elolvastam a könyvet. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem rettentett el véglegesen az „Egy anya története a zseninevelésről” alcím, melyet bizonyára marketing-szempontból választottak. Én inkább azt írnám, hogy „Egy anya története autisztikus gyerekek szenzoros-érzelmi fejlesztéséről”. Kristine Barnettnek történetesen kimagaslóan intelligens gyerekei vannak, de nem ezért izgalmas a könyv. A család története igazi amerikai sikertörténet, melyet a tervek szerint hamarosan meg is filmesítenek: a szerelmi házasságból született autista kisfiú, akiről kétévesen lemondtak a fejlesztők („soha nem fog megtanulni olvasni”) másfél év kommunikációs szünet után visszatér ebbe a világba. 10 évesen már egyetemi kurzusokat hallgat, majd átugrik 7 osztályt, hivatalosan is egyetemista, és nemsokára a legfiatalabb asztrofizikus-kutató lesz. Emellett társas készségei is jól fejlődnek, hiszen jól beilleszkedik családjába és egyetemista társai közé, sőt igazi barátságot is köt. És mindezt úgy, hogy szülei élete nem is csak róla szól: születik két testvére (egyikük súlyos mozgásfejlődési zavarral), és az édesanya, Kristine megállás nélkül dolgozik garázs-ovijában, ahol kezdetben csak tipikus fejlődésű, majd autisztikus gyerekeket is gondoz, fejleszt. A szülőknek nem sok mindenük van egymás iránti szerelmükön kívül, a 2008-as válság idején pl. úgy elszegényednek, hogy csak tésztára futja, és lakásukat sem tudják kifűteni. Innen felállni úgy, hogy az autista gyerekek fejlesztéséért továbbra sem fogadnak el pénzt – szirupos történetnek tűnik, de két mentség is van rá. Egyrészt az „élet írta”, másrészt Kristine beszámolója egyáltalán nem banális vagy hatásvadász, hanem okos, precíz, és tele van élettel. Fő mondanivalója, hogy az autisztikus gyerekeknek a hagyományos, a hiányosságok korrekciójára épülő gyógypedagógia helyett arra van szükségük, hogy valaki felfedezze és mások számára is láthatóvá tegye azt, ami igazán motiválni tudja őket arra, hogy kilépjenek az autizmus börtönéből. Ehhez maximális empátiára van szükség a nevelő részéről, valamint arra, hogy intenzív érzelmi- és szenzoros stimulációt biztosítson. Kristine Barnett erre intuitíve, illetve saját gyakorlatából jött rá. (Elvi síkon dr. Máté Gábor foglalkozik az érzelmi bevonódás fontosságával, és nemrég jelentek meg az első empirikus kutatások a szenzoros terápiák hatékonyságáról.) Kis túlzással a könyv maga is olyan, mint egy szenzoros terápia, mert – tükrözve Kristine világlátását – rengeteg érzékszervi tapasztalat jelenik meg benne: „Fölkapcsoltam a ködlámpát, befogtam a rádión egy dzsesszcsatornát, és ütközésig tekertem a hangerőt. A kocsiban hagytam a cipőmet, kiemeltem Jake-et a biztonsági ülésből, és a karomba vettem. Ahogy a langymeleg esti levegőben Louis Armstrong Take Two to Tango című számára táncoltunk, úgy éreztem, mintha hosszú ideje nem lettünk volna csak így, elvégzendő...

Read More

A jobb motoros készségű autista gyerekek társas készségei is fejlettebbek

Posted by on Sze 18, 2013 in Blog, Hírek |

A motoros készségek fejlesztése nagyon fontos a gyerekeknél, és fejleszti a gyerekek társas készségeit is, találták kutatók. Az Oregon Állami Egyetem professzora, Megan MacDonald 233 14 és 49 hónapos autizmus-diagnózissal rendelkező gyerek mozgását vizsgálta meg, és összefüggést talált a motoros és a társas készségek (beszéd, játék, séta, szülőtől segítségkérés) között. A professzornő szerint túl régóta kezelik külön az autisztikus gyerekek társas és kommunikációs készségét, pedig a motoros készségeink minden cselekedetünkre hatással vannak. A mozgás kora gyermekkortól fejleszthető, de ha ez elmarad, a különbség egyre nő a neurotipikus és az autisztikus gyerekek között: egy 12 éves autisztikus gyerek mozgása egy 6 éves neurotipikus gyerek szintjén van. “Nem értjük pontosan a mozgás és a társas fejlettség közötti kapcsolatot, de tudjuk, hogy létezik.” – állítja a kutatónő. A kutatás angol nyelvű összefoglalója itt...

Read More

Webes tanfolyam ADHD-s felnőtteknek

Posted by on Sze 11, 2013 in ADHD világa, Blog |

Mit tegyen egy srác, akinek ADHD-je van, történetesen amerikai, ahol az ADHD-t „automatikusan” stimuláns gyógyszerrel kezelik, de rosszul reagál a gyógyszerre? Ha nem akar beleragadni helyzetébe, elkezd kutatni természetesebb megoldások után. Grant Weherley talált is működőképes ötleteket – olyannyira, hogy saját gyógyszermentes kezelését hatékonyabbnak tartja, mint szintén ADHD-s nővére gyógyszeres kezelését. Aztán a keresés során szerzett tudásra egy Control My ADHD – Turning Symptoms into Strength (Uralom az ADHD-met – a tüneteket előnnyé alakítva) című honlapot épített Paul Dimayuga nevű tréner barátjával.   Az oldal, amit ezúton ajánlok angolul tudó olvasóim figyelmébe, egy blogból és egy 12 részből álló tanfolyamból áll. A blog részben a Figyelemkontrollhoz hasonló témák kerülnek elő (neuroterápia, táplálkozási tanácsok, releváns konferenciák), színesen és könnyeden tálalva. A tanfolyam-részek, melyeket igény esetén a szerző heti gyakorisággal küld ki, 1-1 7 perces videót tartalmaznak, minden alkalommal más-más témában. Ezt egészítik ki az ajánlott olvasmányokra, egyéb videókra mutató linkek. A videók tényleg ADHD-seknek szólnak: nehéz nem odafigyelni rájuk, annyira pörgősek, de emellett kellőképpen tartalmasak is. A jó humorú srác még a szárazabb témákat is élvezetesen tolmácsolja: az egyik bemutatkozó videóban pl. azt ecseteli, milyen hasznos lehet az ADHD-val járó feledékenység ellen egy befőttesgumi. Azért ez nemcsak ADHD-seknek lehet jó ötlet: sokszor nem az a baj, hogy nem tudunk valamit felidézni, hanem az, hogy eszünkbe se jut, hogy valamit fel kellene idéznünk. De ha valami emlékeztet erre, akkor rögtön megkérdezzük magunktól, mit is nem szabad(na) elfelejtenünk, és jó eséllyel rá is jövünk. Az emlékeztető szerepét töltheti be pl. a csuklóra helyezett gumi, de az is jó, ha mondjuk az óránkat fordítjuk meg, és előbb-utóbb feltesszük magunknak a kérdést: Miért is fordítottam meg az órámat? A közismertebb tanácsok mellett számos ilyen kreatív ötlettel is megismerkedhetünk a tanfolyamon, melynek első 3 leckéje ingyen érhető el.   A tartalmi részeken túl több okból is fontosnak tartom ezt a kezdeményezést. Egyrészt mert Magyarországon most jelennek meg az első hírek arról, hogy nemcsak gyerekek lehetnek érintettek az ADHD-ben: Bölcskei Mónika ADHD coach legutóbbi cikke jól összefoglalja az ADHD-s felnőttek gyakori problémáit. A kifejezetten felnőtteknek szóló Control My ADHD azt bizonyítja, hogy az USA-ban már felismerték: a felnőttek jelentős (és egyre nagyobb) része is érintett a kérdésben. Egy pszichiáter, dr. Thomas E. Brown, a Yale Egyetem professzora egyenesen azt a tézist fogalmazta meg, hogy minden mentális betegségnek az ADHD képezi az alapját, az idegrendszer speciális működése hajlamosít később depresszióra, skizofréniára és más betegségekre. Egy hasonlattal élve: az ADHD az operációs rendszer hibája, míg a többi betegség „csupán” szoftverhiba… Ha így van, az ADHD hatékony menedzselése kulcskérdés az egész pszichiátriában! A tünetek nagy része gyógyszerekkel nem orvosolható, ezért (is) van szükség a komplexebb megközelítésre. Természetesen nem lehet mindenki mellé személyes tanácsadót állítani, de életvezetésbeli, szemléletbeli változtatások segítségével...

Read More