Néhány hete írtam arról, hogy elindult Magyarországon az ADHD coach-ok, coach szellemiségű támogatók képzése. A képzésen egyéni és csoportos coaching technikákat is oktatnak – az utóbbiak közül a moderáció a legfontosabb. Ezzel kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztem Wieland Veronika coach-ot, a tanfolyam előadóját.

(Egy kis háttérinformáció a moderációról: A módszert 1968-ban, a diáklázadások idején használtak először Németországban, a kormányzat és a diákok közötti kommunikáció, megegyezés elősegítésére. A moderáció során a résztvevők egyéni véleményei, ítéletei adják a közös, strukturált megbeszélés alapját, melynek végén akcióterv készül. A csoportos beszélgetést a moderátor irányítja, ő biztosítja, hogy igény esetén csak írásban, de általában szóban is mindenki ki tudja fejteni gondolatait. A közös munka folyamata nyomon követhető a színes cédulákkal, táblázatokkal ellátott flipchart-táblán. A moderáció olyan speciális kérdésformákat alkalmaz, mint az egypont kérdés, a kártyakérdés, a többpont kérdés, a vernissage-feladat, illetve az akcióterv-kidolgozás. A kártyakérdésnél pl. a csoport tagjai kis kártyákat kapnak, melyekre felírják az adott kérdéssel kapcsolatos gondolataikat. Ezek mind felkerülnek a táblára, méghozzá a csoport által a beszélgetés során felfedezett logikai rendben. Az összetartozó gondolatokra a csoport kategória-nevet talál, és ezzel megtörténik a csoport gondolatainak strukturált feltárása.)

Veró, bemutatnád a moderációt néhány szóban azoknak, akik még nem találkoztak vele?

-A moderáció elsősorban csoportos fejlesztésre alkalmazható. Az a lényege, hogy kellőképpen bevonja a különböző gyerekeket a fejlesztésbe, és bent is tartja egy interaktív, együttműködő kerettel, ami nagyon sok érzékszervre hat egyszerre.

-Működhet ez tisztán ADHD-s csoporttal is, vagy inkább vegyes csoportban használható?

-Tisztán ADHD-s csoportnál is jól működtethető, mert leköti a gyerekek szabad figyelem-csápjait, és elég gyors tempó mellett, az ő igényeiknek megfelelő kereteket biztosít. Ettől ő biztonságban érzi magát, hiszen fontos számára, hogy struktúra-szabályrendszer legyen, amibe kapaszkodhat. Közben meg eldöntheti, hogy nyilvánosan fölvállalja-e a véleményét vagy sem.

-Miben különbözik ez a hagyományos pedagógiai módszerektől?

-Magyarországon nem alkalmazzák a pedagógusok az ilyen jellegű módszereket, egyáltalán nincs benne a közoktatásban, bár sok fejlődés történt, különösen az utolsó 10 évben. Németországban azonban eléggé elterjedt. Ez  egy olyan módszer, ami megmozgat mindenkit, szabályozza a működést, egyúttal élményt ad, ami a közös alkotás velejárója, melynek mindenki részese. A végén létrejön egy olyan produktum, ami a cselekvésekre, a működésre, a hozzáállás megváltoztatására szolgál. Ami egy ilyen folyamat végén kialakul, abban mindenki érdekelt, hogy meg is valósuljon, mert nem a tanítónéni mondja meg, hogy így vagy úgy legyen, hanem a gyerekek hozzák létre, és ezért a sajátjuknak érzik.

-A moderáció alapvetően problémák csoportos megoldására alkalmas, vagy esetleg más tanulási folyamatokban is felhasználható?

-Szerintem elég jól alkalmazható különböző céloknál és helyzetekben, mert önmagában csupán egy eszköz. Ha tudom illeszteni, és segítem vele a cél elérését, akkor van értelme használni egy probléma felvetésén vagy megoldásán át egy konfliktus kezeléséig. Vagy egyszerűen a közös gondolkodás keresésére egy adott helyzetben, vagy ötletek gyűjtésére, vagy egy döntés előkészítésére – hova menjünk kirándulni, mit vigyünk magunkkal…Egy tananyag összefoglalására, vagy hogy megnézzük azt, mennyire ment mélyre a tudás, mi hiányzik még, mire zoomoljunk rá. Hogy mire használom a moderációt, az azon múlik, hogy látom-e értelmét és célját az adott helyzetben, és hogy hol szab határt a saját fantáziám.

-Neked mi volt a legnagyobb élményed? Mikor érezted azt, hogy nagyon jól működött a moderáció?

-A legnagyobb élmény az, amikor nagyon nagy ellentmondásokat lehet feloldani vele. Szélsőséges hozzáállásokat, érzelmi hullámokat lehet elsimítani. Amikor nagy konfliktus vagy feszültség van egy csapaton belül, például nem tudják elfogadni a vezetőt, akkor a moderáció segítségével elindul az enyhülés, és kezdik keresni, hogy oldják meg a helyzetet. Maga a módszer nem varázstrükk, de mégis mintha úgy hatna, mert a végén mindig van megoldás, a résztvevők mindig találnak valami konstruktív kiugrási pontot.

-Gyerekekkel is volt már ilyen élményed?

-Gyerekeknél ennyire mélyen hullámzó élményem még nem volt, mert még csak kóstolgatjuk a velük való munkát Magyarországon. Bár 40 éves a módszer, itt a közoktatásban még egyelőre nincs benn. De azt gondolom, hogy szenzációsan hasznos kompetenciák fejlesztésére, nagyon jól alakítja a csapatkohéziót, megkönnyíti a tanító és a gyerekek közötti együttműködést, kommunikációt. Biztonságos pontokat lehet kialakítani gyerek és felnőtt között, egy megállapodás jön létre köztük.

-A team coachingnak fontos része a folyamatosság, hogy egy csapatot folyamatosan, több alkalommal coach-oljanak?

-Nem feltétlenül, ez attól függ. Ha egy jól működő osztályban lévő gyerekek között akarom kipróbálni, akkor egy-egy moderáció elég lehet mondjuk arra, hogy kialakítsuk a normákat, a működési kereteket, végiggondoljuk, hogyan tudunk tanulni. Visszatérő problémáknál érdemes vele foglalkozni, és mélyebbre vinni, esetleg több moderációs alkalmat is szervezni.

-Úgy tudom, hogy a moderáció fontos eleme a vizuális elemek használata. Milyen módon könnyíti meg az egész folyamatot?

-A gyerekek nagyobb része vizuális típusú, ezért ez a megközelítés hatékony: különböző formájú színes kártyákkal, vizuálisan elhelyezve a térben alkotni valamit. Ez mind segíti a gondolkodást, és a jobb agyféltekét hozzákapcsolja a balhoz. Jóval inspirálóbb így a munka. A vizualizáció felgyorsítja, mélyíti a tanulási folyamatot, komplexebbé teszi, és a vizuális memóriába írja az információkat.

-Reményeid szerint sikerül majd ezt a módszert Magyarországon népszerűvé tenni?

-Nekem ez egy nagyon régi álmom. Én tanítónő voltam, és küzdöttem azzal, hogyan tudnánk valami olyat kitalálni, amit a tanmenet is lehetővé tesz, és ami az önirányítást, a felelősségvállalást kicsi korban megtanítja a gyereknek. Akár már első osztályban is. De a moderációt akkor még nem ismertem. Remélem, hogy egy egészséges időtávon belül sikerül elérni, hogy a pedagógusok számára elérhető akkreditált képzés lehessen – és nemcsak általános iskolákban. Egyébként főiskolák, egyetemek már érdeklődnek iránta, mert az életre készíti fel a diákokat.

-Nagyon köszönöm az interjút.

Ha tetszett a cikk, olvass el egy másik hasonló témájút is!